A Kia Sorentóból való 2,5 literes dízelmotor jó partner a dagonyázásban. Kis fordulaton is életképes, a 140 lóerőből kiderül, hogy nem a feltűnő katalógusadatra, hanem a jól használható erőre törekedtek. A 307 Nm nyomaték bőven elegendő, szapora kapcsolgatással a kettesben való indulás után (az egyes nagyon rövid) könnyedén tartható, sőt, diktálható a forgalom üteme. Már mondtam, hogy száguldozni nem érdemes vele; a száznál 2200 körüli főtengelyfordulat is a viszonylag szerény végsebességre utal. Érdekes, hogy a hatalmas súly, az üzemanyagfaló négykerékhajtás és a hajtós használat ellenére 11 literen belül maradt a fogyasztás.
Turbója kegyetlenül fütyül, nagyobb baj, hogy a motor búgása miatt - a közepes fordulattartomány kivételével - mintha egy mélynyomóban ülnénk. Hiába, a blokk félig az utastérbe lóg, és a szigetelést teherautósofőrök elvárásaihoz méretezték.
Terepjáró képessége közepes. Alapesetben a hátsó tengely kapja az erőt. A műszerfalon lévő kapcsolóval a mechanikus osztóművet rögzíthetjük. Száraz aszfaltúton ezt ne nagyon próbálgassuk, a merev kapcsolat gyötrő zajokat és nehézkes kanyarodást okoz. Tengelyenkénti difizár viszont nincs, tehát igazából összesen két hajtott kerekünk van. Tovább billentve a kapcsolót a felező aktiválódik. Ettől szörnyen erősnek érezzük a Starexet, de ezzel a terepjárásra alkalmatlan gumikkal és a 2,2 tonnával ne rugaszkodjunk siratófalaknak.
A szabad magasságot korlátozza a bal oldalon rövid, a másikon hosszú fellépő. Csakhogy itt egyáltalán nem esztétikai szerepe van, nélküle ugyanis egy légtornász ügyessége kellene a beszálláshoz. Ha már bent vagyunk, kellemes kis világot találunk. Hallatlanul kényelmes karfás foteleket, szép és jó huzattal, olyan messze egymástól, mint a társaságban is a magányt kedvelő milliárdos magánrepülőgépén. Helycseréhez nem kell kiszállni, sőt, a hátsó sorhoz sem a középső felhajtásával jutunk, ott a folyosó középen. Viszont a csomagtartó röhejesen kicsi, ugyanis a rövidebb furgonból alakították ki a Starexet. Igaz, mondjuk vadászatra ez is elég, hét duplacsövű bőven elfér, de egy elejtett kövérebb nyulat vagy fácánt csak a hajtókat szállító platós ARO tudja behozni a vadászházhoz. A hátsó sort fel lehet hajtani; nekem nem sikerült, nem volt nálam méteres pajszer, amit szükségesnek láttam a nyugalmi helyzetből kimozdításához.
További kritikai észrevételek forrása a műszerfal teherautós anyaga, a kétzónás klíma (egyiket az első sornak, a másikat a többieknek szánták) analóg kivitele. A szőnyegpadló a vezetőülés mellett lifegve ér véget. Azért forszírozom, mivel a Hyundai szerint a Starex a H1 modellcsalád "minden tekintetben sokoldalú, komfortos, jó teljesítményű és fényűző tagja". Na, ezt a fényűzést ne a Oscar-díjátadóhoz mérjük.
Ursula, Dr. Bubó asszisztense
Emlékszik még a tenyeres-talpas medvekisasszonyra, az erdei rendelő asszisztensére? Aki reménytelenül szerelmes volt aprócska főnökébe, a tudálékos bagoly Dr. Bubóba? A rajzfilmsorozat, ami egyaránt szórakoztató volt gyermeknek és felnőttnek. Hadd dicsőítsem Romhányi Józsefet *, a felülmúlhatatlan rímfaragót, a Frédi és Béni (mai nevén: Flintstones), Mézga Aladár kalandjainak és gyermekként kedvencemnek, a Dr. Bubónak szövegíróját.
Mai szemmel azért azt kell mondanom, néha túlzóan áthallásos volt a tréfálkozás a testi vagy lelki adottságokon. Kövér rendelőasszisztensek most is vannak, és nem elképzelhetetlen, hogy gyengéd érzelmeket táplálnak az aranyos kis doktor bácsi iránt. A rendőrséget finoman gúnyoló Csőrmester alakját is könnyedén megtaláljuk napjainkban. Persze a társadalmi problémákról (alkoholizmus, játékszenvedély, válások stb.) nem volt könnyű nyíltan beszélni akkortájt. A vidám, nevettető mesesorozaton átsiklott az éber cenzorok szeme.
*Romhányi József (1921-1983): költő, író, érdemes művész (1983). A Magyar Rádió dramaturgja, az MTV szórakoztató rovatának művészeti vezetője. Komolyzenei művek szövegírója, de ő fordította a Macskák című musicalt is. Gyermekkönyvein generációk nevelkedtek, rajzfilmszövegeinek poénjai észrevétlenül beépültek a közbeszédbe.
