Könnyű döntés

Szívem szerint a legfapadosabb alapmodelleket kértem volna, Swiftből a háromajtós 1,3 literes GC-t (2,05 millió), Ignisből a GL-t (2,005 millió, akció, évszám, teccikérteni).

Csak hát Suzukit tesztelni (számunkra legalábbis) nem kívánságműsor, a gyári péerestől gyakorlatilag még soha nem sikerült tesztautót kikönyörögnünk. Így hát a korábbi 1,5-ös Swiftezéskor jól bevált alternatív Suzuki-forrásunkhoz fordultunk, a CarKomplex viszont csak meglehetősen jól felszerelt, viszonylag drága autókkal tudott szolgálni.

Szerencsére azért árukat tekintve nagyon hasonló autókat vethettünk össze. Összkerékhajtású, klímás Ignis párbajozott szintén klímás, de csak fronthajtású, viszont újabb fejlesztésű Swifttel. Nézzük, mit kapni bő 2,7 millióért a Suzuki két legcsinosabb kisautójából.

Az Ignis

Nem egyszerű a Suzuki-kereskedők árlistáin a tesztautóval megegyező felszereltségű modellt találni, kis példányszámú limitált autóról lévén szó. Az igazsághoz alighanem akkor járunk a legközelebb, ha feltételezzük, hogy az Ignis egy GLX 4WD AC, vagyis a majdnem-legmagasabb felszereltségű légkondis összkerékhajtású modell, CD-játszós rádióval 2 749 000 forintért. Akadt egy-két feláras miegymás az autóban, ülésfűtést, napszemüvegtokot és oldallégzsákokat is tettek bele, ettől limitált a széria - a teszthétvégén szerencsére egyiket sem kellett kipróbálnunk.

A Swift

Itt nincs helye vitának, egyértelműen egy GLX-et vezettünk klímával és egy-két további extrával, mint például a cédés rádió. Az 1,3-as klímás GLX listaára 2 750 000 forint.

A motor

M13A VVT. Ez a gyári kódja az Ignis 1328 köbcentis, 6000-nél 93 lóerőt, 4100-nál 118 Nm-t leadó négyhengeres, hengerenkénti befecskendezéses, 16 szelepes, DOHC, ráadásul változó szelepvezérléses motorjának. A Swiftben a motor korszerűtlenebb, nem-VVT változata dolgozik, 92 lóerőt ad le 5600-nál, csúcsnyomatéka 116 NM 4200-nál. Az Ignis szívótorka viccesen előremered, mintha torlólevegő-beömlő lenne, a Swifté nem. Mindegy, mindkettő korszerű, átlagos Euro-4-es motor, büszkék lehetünk rájuk.

Kivül

Szerencsére mindkét tesztautó fekete volt, a szín nem zavarta össze érzékeimet. Egyik modell sem kellemetlen a szemnek, helyes kis jószágok. Az Ignis jóval nagyobbnak tűnik. Pedig nem nagyobb, csak magasabb és hosszabb. Az ötajtós Ignis 7,5 centivel hosszabb, de 8,5 centivel keskenyebb, mint a Swift, 6,5 centivel magasodik testvére fölé. Nem is nehezebb, még összkerékhajtással is csak 1055 kilót nyom, a Swift klímával szintén megvan tíz és fél mázsa.

A laposabb, szélesebb test a Swiftet sportosabbnak, a magas felépítmény a tetőkorlátokkal az Ignist terepjárósabbnak mutatja. A látszat nem csal, az Ignis padlólemeze három centivel magasabbra van a talajtól, mint a Swift, melynek 140 mm a hasmagassága.

Bár a fényszórók és az első lökhárítók stílusukban nagyon hasonlítanak egymáshoz (és még nagyon sok más mai autó elejéhez), a két autó karaktere nagyon eltérő. Az Ignis tetőbordái, a motorháztető élei is kemény munkaautónak láttatja a kocsit. A Swift valahogy kifinomultabb, tisztább, nincsenek kitüremkedések, melyek megtörnék a harmóniát. Az Ignis apró részleteiben, a kilincsekben, a hátsó lámpában, a visszapillantóban ott lakozik az ördög: darabosak, durvák, olcsók. A Swiftnek még az emblémája is szebb.

Belül

A helyzet bent is hasonló. A belső kilincsek a két autó párlata, különbségük mindent elárul. Az Ignisben egyetlen feladatuk, hogy nyíljon velük az ajtó. A Swift kallantyúi szépen íveltek, finomak, ezüstszínűek. Nagyjából ugyanez a szellem hat át mindent a kezelőszervekben, a Swift nagyobb japán modellekből ismerős bajuszkapcsolókat, csinos műszeregységet és Mazdákból csórt egysoros, vörös betűkkel-számokkal üzenő központi kijelzőt kapott. Az Ignisben az F-Astra és a C-Corsa kellemetlen tapintású gumiszoknyás bajuszait és világításkapcsolóját találjuk. Még a belső világítás is éppúgy a fényszóró kapcsolójának kihúzásával kelthető életre, mint az Opelekben. Öreg GM versus új Suzuki: a Suzuki szebb, jobb. Van egy tippem, milyen változások várhatók az Ignis modellfrissítésekor.

A kárpitozás és a felhasznált műanyagok minősége egyik autóban sem valami igényes, de a Swiften legalább látszik, hogy érdekelte a tervezőket szegény majdani vevő komfortérzete. Az Ignis kárpitja lötyög az ajtón, a kézifékkar nagyon gagyi műanyag és sorjás. A Swifté nem. A kontraszt rendkívül meglepő annak fényében, hogy ugyanazon gyártó ugyanazon üzemében készülő azonos piacon játszó, azonos árú autóiról van szó, nem is értem.

A váltókar végébe mindkét autóban beleadtak apait-anyait. Kevés volt. Az Ignis bőrgolyójának varrása bántja a kezet, a Swift vaskos, nehéz váltógombját pedig egyből lerántottam a helyéről, ahogy első alkalommal másodikba húztam a váltót. De legalább szépek.

Az ülések is kényelmesebbek a Swiftben a kormány magassága is csak itt állítható (a vezetőülésé mindkét autóban, a Swiftben racsnisan fel-le, az Ignisben húzódzkodva). Az Ignis szélvédője teherautósan meredezik az ember előtt, a Swifté mókásan körbeíveli az elöl ülőket. Hátul magam mögött mindkét típusban elfért 182 centim és 90 kilóm. A térdem épp hogy, a fejem bőségesen.

Tárolóhelyek és csomagtartó tekintetében nagyjából kiegyenlített a helyzet, a szokásos pohár- és kesztyűtartók, térképzsebek megvannak. Az Ignis a középkonzol két oldalán kis rekeszeket kínál, a Swift pedig az utasülés alól előhúzható tálcával kedveskedik annak, aki a próbarendszám indítási naplóját akarja elrakni valahová.

Az Ignis hátsó üléstámlái picit előredöntött helyzetben is reteszelhetők, jobban megoldható a csomagok biztonságos rögzítése. A Swift hátsó ülőlapja előredönthető, az Ignisnek csak a háttámlája, de a Swiftben nagy műanyag bumszlik maradnak a padlón, így az Ignis jobban, praktikusabban pakolható teher üzemmódban. Amennyivel mélyebb lefelé a Swift csomagtere (213 liter), annyival mélyebb befelé az Ignisé (236). Kari mindkettőbe befért, de bevallása szerint inkább a Swift farában időzne hosszasan. Gyermekem összecsukott esernyőkocsija a keskenyebb Ignisbe passzírozható be könnyebben, hiszen itt átlósan kényelmesebben elfér.

Ugyanennek a gyermeknek hála mindkét autóban sikerült felfedezni ugyanazt a nagyon buta hibát. Gyerekülést próbáltunk beszíjazni hátra, amikor rájöttünk: a majdnem teljesen kihúzott hátsó szélső öveket nem lehet meglazítani és újra visszaengedni, csak ha előbb teljesen felcsévéljük őket. Szegény gyerek már függőlegesen lógott a műanyagfotelben, mire végre ki bírtuk szabadítani.

A központi zár kívülről mindkét autóban ugyanúgy működik, első gombnyomásra csak a vezető ajtaját tárja fel, másodikra az összes többit is. Az Ignis ajtajain belül klasszikus zárgombok vannak, a Swift japánosan a kilincs mellé rakta a billentyűket. A zárak gombbal reteszelhetők, de az Ignis ajtajai nem nyílnak kilinccsel, a zárgombokat fel kell húzni, vagy ki kell nyitni a centrálzárat.