Nem mindig a régi az igazi?
Összehasonlító teszt: Suzuki Swift Sport, Suzuki Swift GTI - 1990
A Swift Sport már járt nálunk és megállta a helyét a vetélytársakkal szemben. Most azonban még nehezebb a dolga: saját magával kell szembenéznie. Kétszer.
Anno nagyon vártuk a Swift Sportot. Nemcsak mert a Miautónk minden magyar szíve csücske, de azért is, mert sok szempontból racionális választásnak tűnt. Először is jó az ára; manapság négymillió egy új sportkocsiért egyáltalán nem sok, még akkor sem, ha ez a sportkocsi kicsi, és nem is kifejezetten brutális. Miért szépítsem, a manapság gomba módra szaporodó 3-4-500 lóerős verdák mellett a kis Swift szánalmas, lomha vasdarab.
És pontosan ez a második érv, ami mellette szól: hogy uralható, könnyen vezethető. Nem gyilkos vadállat, hanem kedves játszópajtás. 125 lóerő, 8,9 másodperces gyorsulás a mai világban egyáltalán nem nagy szó, de sportautóknál sosem az óra vagy a számok, hanem a sofőr szívritmusa a mérvadó. Míg hasonló gyári adatokkal egy középkategóriás limuzin maga a nyomorúságos dögunalom, egy fickándozó kisautó már ekkora teljesítménnyel is rengeteg örömet okozhat.
Jó egy éve járt nálunk a Swift Sport , és bebizonyította, hogy ha nem is jobb mindenben, mint vetélytársai, azért kellemes, kulturált és élvezetes kisautó, és az árát feltétlenül megéri. A véleményünk azóta sem változott; nem azért hoztuk el újra, hogy megkérdőjelezzük az erényeit, hanem hogy összevessük az elődökkel. A Swift Sport egy csípős téli reggelen elindult hát Budapestről a Kakucs-ringre két régi GTI társaságában.
Kakucs-ring – Versenypálya 30 kilométerre Budapesttől
Szaporodnak a versenypályák, éled, terjeszkedik a magyar autó- és motorsport és ez nagyon jó. Nemcsak Talmácsi Gábor , vagy a jövő magyar világbajnokai miatt örülök ennek, hanem azért is, mert azzal, hogy egyre több lehetőségünk van autózni, egyre többen fognak megtanulni rendesen vezetni. És egyre többen jönnek rá, hogy nem a közút, hanem a versenypálya az a hely, ahol a szunnyadó vadállatot szabadon engedhetjük.
A Kakucs-ring elsősorban gokartpálya, de motorosok és autósok is használhatják. Valamivel hosszabb, mint egy kilométer. Mindössze két hosszabb egyenes rész van, itt harmadikat kapcsoltunk, egyébként az egész kanyargós pályát másodikban teljesítettük. Nem túl nagy a tempó, viszont legalább nehéz összetörni a kocsit, a kanyaríveket pedig pontosan ugyanolyan jól gyakorolhatjuk a lassú kanyarokban is, és közben a gumik meg a fékek sem kopnak olyan gyorsan.
A versenypályát az M5-ösön közelíthetjük meg leggyorsabban, az inárcsi lehajtó után már csak két kilométert kell menni, hogy beérjünk a pálya területére, ahol egyelőre csak egy aszfaltcsík és egy tribün van, meg persze áram, víz, WC, hogy a legszükségesebb dolgainkat elintézhessük, de a tulajdonos elárulta, a létesítmény még távolról sincs készen. Motorosoknak, gokartosoknak 5000, autósoknak 30 000 forint a napidíj.
A kocka GTI
A kocka GTI-t 1986 és 88 között gyártották. 1,3-as motorja valamivel több, mint 100 lóerőt, és valamivel kevesebb mint 110 Nm-t ad le. 0-ról 100-ra kilenc másodpercen belül gyorsul, végsebessége megközelíti a 200 km/h-t. Igaz, hátul dobfékes, van viszont egy óriási előnye az aktuális sport-Swifttel szemben: mindössze 750 kilót nyom.
Gyári állapotú 1987-es autót keveset találunk, gyári állapotú 1987-es sportautót egyet sem. Az általunk kipróbált darab is túl van már egy sor átalakításon. Kapott sportüléseket, négypontos biztonsági öveket, szépen flokkolták a műszerfalát. Kapott ültetőrugókat, négy sportgátlót, keményebb szilenteket. A motorral is foglalkozott a tulaj, direktszűrővel, sportleömlővel és egy új komputerrel sikerült körülbelül 10%-kal megnövelni a teljesítményt. A kocka GTI, mire eljutott idáig, körülbelül 1,2 millió forintot vitt el.
A gömbölyű GTI
Ez ám a mi autónk! Nemcsak mert a gömbölyű Swift hungarikum, hanem mert ennek a kasztnija tényleg magyar. A tulajdonos 2001-ben vásárolt egy alig használt mezei Swiftet, de hamar megunta, hogy nincs ereje, és belevágott a nagy átalakításba . Vásárolt egy GTI motort, a magyar motorból csak a blokkot és a főtengelyt tartotta meg. A mezei Swiftből négy nap alatt lett GTI 101 lóerővel és 8,6-os gyorsulással.
A tesztelt GTI tehát nem igazi GTI, mégis pont olyan, mint az igaziak. A tulajdonos lelkes Suzuki- és gyorsulási verseny-rajongó, összemérte már több japán GTI-vel és elégedetten tapasztalta, hogy versenyben van a gyári kocsikkal. Az átalakítás természetesen nem csak a motort érintette, a fékekre és a futóműre is kiterjedt, és ha kívülről nem is, technikailag sikerült szinte tökéletes GTI-t fabrikálni a magyar Suzukiból. Volt néhány mellékvágány, így a kocsi mára kb. 2,5 millióban fáj, de a tulaj állítása szerint vételárral, átalakítással együtt ki lehetne hozni úgy 1,2-ből.
Száguldj magyar!
Kipróbáltam mindhárom autót, és mindhármat élveztem. Tényleg. A téli gumik miatt nem volt túl jó a tapadás, ilyen gumikon versenypályára menni olyan, mint téli bundás nőt csöcsörészni, szóval el tudok képzelni nagyobb mulatságot. Normális időben, rendes abroncsokon jobban szórakoztunk volna, de mivel mindegyik autón téli gumi volt, egyenlőek voltak az esélyek. Több meglepetés is ért.
Azt már tudjuk, nagyjából mennyibe került a két használt sport-Swift, a következő oldalon az is kiderül, mennyiért lehetne eladni őket.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.