Blokkja nem egy erőgép, hetvenöt lóerőt tud négyezres fordulaton. A csodálatos svábbogárként elhíresült 603-as Tatra majdnem ugyanezt kapta: a nyolchengeres polgári változata húsz lóval volt erősebb. A „ oszumszetpjetka”, ahogy a csehek nevezik, kisebb kompresszióval és egy központi karburátorral készült.
Közúton érezhető az erőhiány, az is nagy öröm, ha a nyolcvanat eléri a gép. Terepen minden átértékelődik, mint egy vidám kiránduláson, úgy fogynak lassan a méterek. A központi csőváz végein független felfüggesztések vannak. Meglepően kényelmes, a csehszlovák vonatokból ismert műbőr üléseken jól elvan az ember. A szabadon rugózó kerekek és a központi gerinc jó kombináció: a terepet pontosan követik, nincs jelen a terepjárókból ismert dobálás. Az elakadástól sem kell félni: ha a portálhíddal elemelt kocsi szabad hasmagassága nem elég, még imádkozhatunk a felezőhöz és az összezárható differenciálműhöz.
kényelmi extrákat
Kiváló terepes szlalompályát adott a természet az érdi réten. Hatalmas szalmabálák, bokros-susnyás földutak. Nem kell aggódni, amerre nézek, nincs olyan akadály, ami potenciális ellenfél lehetne. Bátran ülök a volánhoz, csak a kuplungolással kell vigyázni – erre hívja fel figyelmemet Laci, a Tatra ifjú felújítója. Barátjával építették újra, de tudják, messze nincs még kész.
Fék nincs, ezt nem lehet letagadni. Üresen még csak-csak megáll valahogy, de megrakva komoly gond lehet a lassítás. Nemcsak mai szemmel elszomorító a fékhatás, már megjelenésekor bírálták a gyengécske dobfékeket. Legalább nem megy gyorsan, az áttételezés köszönő viszonyban sincs az aszfalttal.
Az egyes elöl, jó alaposan rá kell csúsztatni a kuplungot. A comb mellett pörögni kezd a nyolchengeres, az aránylag kis köbcentis blokk hangja gyönyörű. A kormányhoz erő kell, de ebben férfi a férfi: 1960-ban, a gyártás évében még nem volt divat a látszatautók építése.
Bála jobbról, bála balról – röhögve kerülgetem őket. Szinte hallom, ahogy benn káromkodva dörömböl a rádiós. Mint egy cseh filmben, gurulnak a padlón a pilseni sörök, hörög a motor, a felnyitott ablakon friss levegő csap az arcomba. A tetőn ott a kerek nyílás, az ablaktáblák vízszintesen rögzíthetők. Az ajtó suicide, vagyis samovrazda, visszafelé nyílik.
Bájos ósdiság mindenhol. A fülke sarkában ott a szent csehszlovák ruhaakasztó, ilyen volt a kórházban, ott a város szélén, de ugyanezt csavarják máig a kocsmák falára. A hátsó tolóablak becsületes vitrinüveg, a belemart mélyedés megegyezik a bútorgyárak által használttal – természetesen most szó sem lehet biztonsági üvegről.
Gyönyörű a négyágú kormány Tatra-emblémája. Nincsenek alatta bajuszkapcsolók, a lámpát és az irányjelzőt is a műszerfalról kapcsoljuk. A vezető mindkét combja mellett karok vannak: váltó, felező, diffizár és kézifék, van miben fennakadni ki- és beszálláskor.
A rádiós doboz csak az egyik változat, volt platós és néhány speciális verzió is. Használták tűzoltók, katonák és hegyi mentők egyaránt. Ebben erősítők búgtak és katonai adások hangja sercegett. Ha az elektroncsövek nem fűtöttek eléggé, a tetőre kivezetett kályhát is meg lehetett tömni. Az ablakok alá kívülről felaggatott lemezeket bármikor az üveg elé lehet akasztani, így még a fény sem szűrődhet ki: a nyugati felderítők szeme elől könnyen elrejtőzik a Tatra.
Nem ártott résen lenni, erre a falra stencilezett figyelmeztetés is utal: Nepriatel pocúva, vagyis az ellenség hallgat téged. Te őt, ők téged, mindenki mindenkit. Nem voltak könnyű évek – Klement Gottwald elnökségének utolsó évében jelent meg, túlélte Antonín Zápotockýt, majd Antonín Novotný pártvezér alatt kopott ki. 1953-tól 1960-ig gyártották a T805-öst, ez Koprivnicében nem számított hosszú modellciklusnak; ez a zöld leveles bokrok alatt mozgó kompakt teherautó az utolsó darabok egyike.
Ha harci sikereket nem is mutatott fel a hadi célra tervezett kocsi, a világot meghódította: Hanzelka és Zikmund, a két cseh világutazó 1959 és 1964 között módosított 805-ösökkel járta be Ázsiát és Óceániát. Aki ma szeretne egy jó állapotú példányt, annak nem kell bejárnia a fél világot, elég Csehországot vagy Szlovákiát. Az ottani katonai zárolt példányok közül sok került magánkézbe, ezek ára aránylag barátságos, meg sem közelíti a divatcikké vált 603-asokét.
Aki belevágna egy T805 felújításába, most fogjon neki. A technikai csemegékre fogékony emberek az egész világon felfigyeltek a márkára, mióta Jay Leno is hazagurult egy Tatrával, még a kevésbé tájékozottak is felkapták a fejüket. Mire jó? Semmire. Célszerűsége manapság pont olyan, mint a közlekedés és a gyereknemzés viszonya. A franciázásból sem lesz gyerek, aztán van, hogy mégis jobban esik.
