Adatlap Daihatsu Terios 1.5 Dvvt - 2009
Nem véletlenül hasonlít a Terios annyira a RAV4-re, a Toyota tervezői besegítettek a tervezésben. Dimenzióit tekintve csekély a különbség a két modell között, pedig ez egy teljesen más autó saját alkatrészekből, saját egyéniséggel.
A Terios ritka madár mifelénk, pedig az egyik legcsinosabb kicsi SUV a piacon. Nagyon hasonlít a RAV4-re − ami nem csoda, hiszen a Daihatsu a Toyota leányvállalata −, még az ötödik ajtó is ugyanúgy nyílik, oldalirányban, de ez sokkal színesebb egyéniség. A Terios a RAV4 vidám változata, mintha az egész projektet odaadták volna egy sokkal boldogabb és önfeledtebb dizájnercsoportnak, hogy alakítsák át.
Bár egyértelműen japán jegyeket mutat, mégis karakteres autó. Oldalról tökéletes bakancs, hátulról is pofás, nem otromba, nem bumfordi, és nem mellesleg mindenhol nagyon precízek az illesztések. Nagyon jó ötlet volt a hátsó szélvédő vonalát az autó oldalán is továbbvinni két pici oldalablakkal. Aranyos, apró ködlámpáival, húzott szemeivel a Terios kedvesen néz az emberre. Valamivel keskenyebb, mint általában a hasonló autók, és ez egyértelműen látszik is rajta; fotó alapján nehéz eldönteni, hogy az SX4-ek, vagy a RAV4-ek ellenfele.
Ha élőben látjuk, azonnal egyértelművé válik, kiféle, miféle a Terios. Nem óriás, de azért van tekintélye. Keskeny karosszériája ellenére is hatalmas a bendője, széltében sem kicsi, hosszában pedig egyenesen óriási a hely az utastérben. Hátul még egy magasabb sofőr mögött is kényelmesen lehet lóbálni a lábakat. Ennek következtében a csomagtartó valamivel kisebb, mint a hasonló modellekben, 380 literes, de még így is bőven elfér benne négy ember egy heti csomagja, lehajtott hátsó ülésekkel pedig 1400 literesre hizlalható.
A tesztelt, Top S kivitelű csúcsmodellben finom, puha tapintású alcantara kárpittal borítottak az ülések és bőrös a kormány, ezen túl azonban csak közepes a felhasznált anyagok minősége. A dizájn belül is elég jó lett, csinos a három részre tagolt műszeregység, a középkonzol hatalmas, bumfordi tekerői nagyon mókásan néznek ki, és jól áll a szürke kárpit mellett a sok pezsgőszínű betét. Ahogy a külső dizájn, a beltér hangulata is egyértelműen japán mesterek munkája, de valahogy kettővel vidámabb annál, amihez hozzászoktunk.
Nem lötyög, nem zörög, nem cicereg. A Teriost rendesen összerakták, a kasztni merevsége is példás, soha nem hallunk egyetlen oda nem illő pisszenést sem. Hallunk azonban mást. Látatlanban azt hittem, a 105 lóerős benzinmotor fogja lerontani a kocsi használati értékét. Igazam lett, de nem úgy, ahogy elképzeltem.
