Fiat Bravo (2007) törésteszt

Frontális és oldalsó ütközésvédelem
Gázolási rizikófaktor
Gyermekbiztonsági védelem

Teszteredmények:

Összesítés: 33
Frontális: 13 (81%) Oldalsó: 18 (100%) Biztonsági öv-emlékeztető: 2
Gyermekbiztonság: 36 (73%)
Gyalogosbiztonság: 16 (44%)

Elődjét, a Stilót tavalyelőtt törte össze a minősítő intézet; akkor nem jött össze a kompakt Fiatnak az öt csillag. Az új modell viszont magabiztosan hozta a német és francia konkurencia szintjét - egy apró szépséghibával. Míg az Astra, C4 Focus Golf Megane, de még a Stilo is négy csillagot kapott a hátra bekötött gyermekek védelmére, a Bravónak csak hármat ítélt meg az NCAP. A kétcsillagos gázolási rizikófaktor átlagosnak számít a mezőnyben.

Sérülés esélye a sofőrön frontális ütközés esetén	Sérülés esélye az utason frontális ütközés esetén	Sérülés esélye a sofőrön oldalütközés esetén

Az EuroNCAP 1,9 literes dízelmotoros, Dynamic felszereltségű, balkormányos, ötajtós Bravókat vizsgált, egy ilyen autó 1300 kilogrammot nyom. Az autókban front-, oldal- és függönylégzsákok vigyáztak a felnőtt dummy-kra, öveik megfelelő, de nem túl erős szorításáról előfeszítők és erőhatárolók gondoskodtak. A műanyag apróságok biztonsági székeit a hátsó külső ülésekre szerelt ISOFIX-rögzítőrendszer tartotta helyén a megrendezett karambolokban. A Bravo csak az elöl ülők övének bekötésére figyelmeztet.

A frontális karambol szimulációján az utascella integritása nem sérült, a Bravo A-oszlopa a 64 km/h sebességű félátfedéses frontális ütközésben mindössze hat millimétert mozdult el hátra! A kormány is elképesztően stabilan tartotta pozícióját, alig három milliméternyit hajolt el felfelé. Komolyabb sérülésveszély a lábtérben sem jelentkezett, csupán a gyújtáskapcsoló tömbje, a kormányoszlop és a kesztyűtartó tett pár barátságtalan gesztust a combok, lábszárak felé.

Az oldalütközési próba után sem kellett nagyjavításra vinni a próbababákat. A póznatesztet (amikor is a tesztautót 29 km/h sebességgel oldalvást nekilökik egy oszlopnak) maximális pontszámmal védte ki a Bravo, az oldalütközési próbán (50 km/h sebességgel oldalról a bedrótozott autó oldalába csapódik egy másfél méter széles, deformációra képes autómakett) is csak a peches oldalon ülő bábu mellkasán mért terhelésre adtak az adhatónál kevesebb pontot az NCAP minősítői.

A hátsó ülések ISOFIX-dokkolójába becsattintott Britax-Römer gyermekülésekben ezúttal is másfél-, illetve hároméves műbaba kucorgott, mindketten a mentiránynak arccal fordítva várták a csattanást. Komolyabb bajuk nem esett, a Bravo valójában mindössze két százalékkal bukta el az elődje, a Stilo által még büszkén birtokolt negyedik csillagot. Simán megszerezhették volna, ha a Fiatnál valaki rendszeresen olvassa az NCAP jelentéseit, és nagy vörös zászlóval jelöli meg a minősítő intézet szerint a Bravóban is túl eldugott ISOFIX-kampókat, valamint emberfejnyi szemaforral jelzi az autó mindenkori sofőrjének, hogy most akkor be-, vagy épp kikapcsolt állapotban van-e az utasoldali légzsák (tudják, az idekötendő, menetiránynak háttal fordított gyerekülés miatt fontos ez).

A Bravo nem enyhíti az elé vetődött gyalogos áldozatok kínjait vajpuha motorháztetővel, vattaszerű lökhárítókkal, szivacsos szélvédőkerettel. A Fiatnál nyilván úgy gondolták, van annyira szép az autó, hogy ha el is üt valakit, azt úgyis lenyűgözik annyira a tagadhatatlanul gyönyörű formák, hogy észre sem veszi a combjából kiálló csontvégeket, a sorozat-bordatörés miatt beálló légszomjat, a koponyarepedést álmélkodásában. De azért hagytak menekülőutakat a kétlábúaknak. Ha sikerül úgy elüttetnünk magunkat, hogy lábszárunk a lökhárító közepére, csípőnk valamelyik fényszóró fölé, felsőtestünk pedig a gépháztető középvonalába csapódjon, még az sem kizárt, hogy saját lábunkon állhatunk sorba a kórházban egy vizitdíj-automata előtt.