Az évadzáró Trabant-Wartburg találkozón figyeltem fel erre a gyönyörű, harmincnyolc éves autóra. Aztán egy fotó be is került róla a cikkbe. Aztán a tulaj észrevette. Aztán írt nekem egy levelet. Aztán találkoztunk.
1966. február 5-én készült el Zwickauban, egyből a magyar piacra került, július 19-én adták át első tulajdonosának, még megvan az eredeti rendszáma: CN-06-36. Kezdetben Andrássy úti autó volt, aztán a XX. kerületbe került, harminc évet töltött a Nagykőrösi út környékén. Ezek után különböző zsebszerződésekkel különböző emberek használták, majd hat évig állt egy sufniban, amíg Tibor, akit trabantos körökben csak Tiberiusként emlegetnek, meg nem látta.
Tibornak (aki valaha telefonszerelőnek tanult, most a BM-ben "jogi cuccokat csinál", tehát nem igazán képzett autószerelő) volt egy ugyanilyen, csak 77-es kiadású autója. Az öregecske példányt favorizálta, így hát boldogan szemezett vele és a mellette árult P70-essel egy ideig, de behívták katonának, és mire leszerelt, már csak a Trabi volt meg. Végül az Úr kétezredik évében kemény 60 000 forintot kellett kifizetnie, ami egy forgalomból kivont és nem is tip-top Trabantért ugyancsak borsos ár.
Az autó állaga azért nem volt nagyon veszélyes. Egy-két apró átalakítástól eltekintve, mint például egy későbbi modell fűtésének begányolása, minden teljesen eredeti volt - csak kopott és töredezett. Tibor egy évig járt is vele, de ráébredt, hogy nincs ez így rendjén, ő igazi veterán autót akar. A legutolsó kis csavarig visszabontották, és a Trabi nulláról épült fel újra. A folyamat fényképes dokumentációját a ezen az oldalon lehet megtalálni némi kutakodás után, a lustábbaknak csak annyit, hogy sok tucatnyi fotó készült az eseménysorozatról.
Autó és tulajdonosa megéltek néhány kalandot a munkafolyamat során. Tibornak a legemlékezetesebb esemény egy vontatás maradt, amikor a négy kerékre ideiglenesen felszerelt csupasz vázat vitték festeni. Az autócsontvázat csak kézifékkel lehetett lassítani, legalábbis amíg a bowden el nem szakadt egy domb előtt. A megoldás adott volt: a dombtetőig a Transit húzta a Trabantot, ott helyet cseréltek és a teherautó engedte le a Trabit. Bizony, a közlekedés veszélyes üzem.
Az eredetiség jegyében a tetőkárpit megmaradt annak a sprőd, dörzspapírszerű anyagnak, amivel az első 601-esek kigurultak Zwickauból. A többi könyörtelenül megújult. Öt hónapos karosszériamunka, festés, az egerek kiköltöztetése az ülésekből, kárpitozás, alumímiumpolírozás és a végső összeszerelés után - egy donorautó önfeláldozásának is köszönhetően - az autó készen állt a veteránvizsgára. Azaz csaknem készen állt, mert az eredeti motort valaha valaki '78-asra cserélte benne. De jött a deus ex machina: Tibor visszament az előző tulajdonoshoz megmutatni, mire jutott a Trabival, az ember meg "azt hiszem, ez még hozzá tartozik!" felkiáltással előhúzta egy hulladékkupacból az eredeti motort.
Összességében tizenhárom hónapig, 2001 májusától 2002 júniusáig épült az autó. 90 000 forint ment a fényezőnek, 50 000 a kárpitosnak, 25 000 a lökhárító, ami jó pár éve pihent egy alkatrész-kereskedésben, csak kérni kellett. 40 000 papírokra meg még ide-oda ezért-azért valamennyi, végül 400 000 forintnál állt meg a munka.
A Trabi letette a veteránvizsgát, megkapta OT-s (OldTimer) rendszámát, és most tökéletes. Nem egyszerűen gyári állapotú, de temérdek korabeli extrát is kapott, igazi luxus-Trabant lett belőle. Először a külső kiegészítők tűnnek fel: a legszembetűnőbb az ötágú csillagos Balesetmentes Közlekedésért bronzplakett, a két jókora ködlámpa és a Luxor márkájú zöld árnyékoló a szélvédő felett: tiszta Amerika. Szintén nagyot üt az oroszlánmancsszerű kipufogóvég, akár egy békebeli kádláb vagy XIV. Lajos kedvenc telefonasztalkájának lába.
Utólag felszerelt extraként tolató- és - a DeLuxe-kivitelből átépített - gyári hátsó ködlámpa virít a Trabi lökhárítóján. Elegáns a narancsszín hátsó lámpabura, hiszen a Trabi hőskorában még nem volt kötelező a vörös fényű féklámpa. A gyár később az izzókra húzott piros műanyagpalástokkal gondoskodott a KRESZ-szerű fényekről. A gyönyörű H betű is korhű, eredete azonban nem tisztázott. Két réteg új fényezés került rá (a veteránosok nem normálisak). A dísztárcsák gyáriak, ezeket egy-egy küllős hatású díszgyűrű is kiegészítette, amiket Tibor gondosan leszerelt és elrakott, hogy jobban látsszon a felnik eredetisége (mondtam már, hogy nem normálisak a veteránosok?).
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
