Testvérháború

Megszépíti a mindennapokat, de nem abban az értelemben, ahogy, mondjuk, egy Alfa Romeo. Nem makrancos és szeszélyes szépség, aki néha képtelen megfelelni a mindennapi feladatoknak; értékei szinte rejtettek, sőt akár unalmasnak is nevezhetők, mert, ugye, abban nincs semmi izgalom, hogy valami rendeltetésszerűen kiszolgálja a gazdát. Megbízhatóan, bármikor.

Ráadásul kompakt külső méreteihez képest hatalmas a belső tere, az ülésrendszer variálhatósága és megoldásai nagyszerűek, futóműve tökéletesen illik a hazai útviszonyokhoz. Ráadásul milliókkal kevesebbe kerül, mint egy vérbeli hobbiterepjáró ( Toyota RAV4 és társai). Megelőzendő a felháborodott olvasói leveleket fenti gondolatmenetem alátámasztásául idecitálom a J.D.Power elnevezésű, fogyasztói elégedettséget mérő szervezetnek a német és az angol piacon végzett felmérését.

Azt vizsgálták, hogy az adott ország autós közössége mennyire elégedett megvásárolt járművével (országonként jóval 20 000 feletti adatbázis); a pontszámok négy részből tevődnek össze: minőség és megbízhatóság (30%); személyes kötődés (25%); szervizek munkája (23%); fenntartási költségek (22%). Vagyis olyasmi, mint a népítélet. A hazainál finoman szólva is értékarányosabb szemlélettel pénzt költő briteknél a Hyundai az iparági átlagnál jobb eredménnyel, egyből a Nissan után, és közvetlenül a VW, illetve a Ford előtt végzett, megelőzve a teljes francia és olasz kompániát, valamint a Mercedest.

A német piac természetesen más, de a Hyundai itt is jó eredményt ért el. Igaz, elmaradt a nagy iparági középszertől, és nem nagy meglepetésre a Mercedes is megelőzte (igaz, éppen hogy), de a németek szerint így is jobb, mint a franciák és az olaszok teljes palettája, és a VW is a Hyundai által csúnyán elvert mezőnybe tartozik.

Ha már az összehasonlításnál tartunk: a Tucson és a Sportage gyakorlatilag egy időben vendégszerepelt szerkesztőségünknél. Ennek ellenére kihagytuk a közvetlen egymáshoz mérést, gondolván, úgysincs közöttük különbség.

Kiderült, hogy mégis van, de persze nem az a számmal alátámasztható, tökéletesen beazonosítható fajta. A Hyundai jobb autónak érződött: érzékenyebben reagált a gázpedál elmozdítására, jobb volt a váltója, kényelmesebb az ülése, és az egész autó sokkal jobb minőségérzetet sugallt, mint a Kia.

Az árlistát vizsgálgatva is a Hyundai a győztes, 250 ezer forinttal kevesebbe kerül a - természetesen eltérő felszereltségű - Kia dízel alapváltozatánál. A 6,2 millió forintos alapár egyébként is vonzó, ennyiért ilyen tágas, ilyen sokoldalúan használható családi autót nemigen kapni, igaz, a Hyundai presztízsszempontból sehol sincs a vetélytársakhoz képest, főleg Magyarországon. De ismerve a távol-keletiek kitartását és céltudatosságát, ez már nem sokáig lesz így.