Mosolygó gumimatrac

Egy és negyedmillió volt a végső ára, bevállaltunk egy ötéves részletet, tekintettel arra, hogy vidéki, nőnemű tulajdonossal a Twingo cascójának havidíja nem is olyan magas. Az első - eddig szerencsére egyetlen - pofánrúgás a használtautó-vásárlás után szinte kötelezően megejtendő olajcsere, de főleg a vezérműszíjcsere kifizetésekor érkezett. Az 1149 köbcentis D7F kódjelű motor vezérműszíja vízpumpával együtt cserélendő, így szervizszámlánk 75 000 forintra jött ki. Huhh. Ennyiből a dízel-Tipómon motort cserélek. Ami vigasztaló: a szerviz szerint most öt évig csak olajat kell cserélni, azt is elég 20 000 kilométerenként.

A vezetési élményt egy Twingóban egész másképp kell értelmezni. Már eleve az üléshelyzet: a kormány nagyon laposan áll, a pedálokat viszont csaknem függőleges lábszárral, lefelé kell nyomogatni. Kedvesem Twingójában van még egy extra beépített sportosvezetés-gátlás: az egyes, a kettes, extrém esetben pedig a hármas fokozat is megszűnik létezni, ha a sebváltó gyors kapcsolási szándékot észlel. Egyelőre így marad, később, ha romlik a helyzet, jöhet egy bontott váltó, 50-70 ezerért.

Nagy szívfájdalmam volt a vásárlásnál, hogy az egyetlen szóbajöhető Twingóban nincs klíma. Aztán párszáz kilométer után már láttam, hogy ez nem is olyan nagy baj. Egyrészt az autócska fekete színe ellenére nem szokott nagyon felmelegedni (nyilván a világos beltérnek köszönhetően), és a szellőzés ablakleengedéssel és ventilátorral egyaránt remek. Másrészt a hatvan lóerőnek épp elég terhet jelent a kasztni mozgatása, nem lenne szívem (és türelmem) még egy légkondicionáló meghajtásával is terhelni.

A kis, nyolcszelepes, hengerenkénti injektoros, négyhengeres motor korszerű, takarékos és rugalmas. Papíron 13,4 másodperc alatt gyorsítja 100-ra a kisautót, katalógus szerint 150, a gyakorlat szerint 165 km/h-val is száguldozhatunk vele. Mindennek ellenére a Twingóban egy pillanatig sincs az az érzésünk, hogy erős autóban ülünk. A 93 Nm-es csúcs 2500-tól áll rendelkezésre, a gyorsulás folyamatos, de igen óvatos. Az egyes fokozatok örökkévalóságnak tűnő idő alatt forognak le, sportos vezetésről a nyolcszelepes Twingóban szó sem lehet. És nem csak a motor miatt.

Valószínűleg Egely Györgynek is egy Twingo a hivatalos szolgálati járműve, hisz a kis jószág folyamatosan meghazudtolja Newton törvényeit. Az egyenes vonalú egyenletes haladást a kisautó bizony külső erőhatás nélkül is gyakran változtatja meg, egyenesen menni gyakorlatilag képtelen. A lágy rugózás erős imbolygást és szélérzékenységet okoz, az instabilitást a teljesen érzeketlen és nagyon laposan álló szervokormány segít tetézni, de a 155-ös, 13 hüvelykes kerekek sem növelik túlságosan a biztonságérzetet. Mindennek a tetejébe az ABS nélküli Twingo a kis tömeg és a gyenge pedálnyomásra is nagy fékerő miatt még gyakori szándékolatlan blokkolásra is hajlamot mutat. A Twingo száguldozni nem való. A nyugodt, békés, önfeledt autózást barátságos fogyasztással hálálja meg: 5,7 liter fele-fele városi és 110-120-as országúti közlekedésnél jó eredmény.

Az autócska igazi erénye a zseniális beltérkihasználás. 3433 mm hosszon, 1630 mm szélességben és 1423 mm magasságban még 2,34 méteres, a Matizénál fél centivel hosszabb tengelytávon sem lehet csodát tenni. A Twingónak sem sikerülne, ha nem korlátozná négyre a szállítható utasok számát. Így viszont a tologatható és dönthető támlájú hátsó ülésekkel négy teljes értékű férőhelyet kínál. Ilyenkor csak 168 liternyi csomagtér marad, de ne higgyünk a számoknak: én még egy Samsonite bőröndöt is bepréseltem ide valahogy.

A remek térérzet titka a világos belső mellett az alacsony övvonal, az oldalablak alig valamivel a derekam felett kezdődik. Twingóban ülni már-már kabriós szabadságérzetet jelent. A mi második generációs Twingónkban a komfortot nemcsak a sok hely és a tágasság, hanem a finom burkolatok, a plüssülések is támogatják. A kapcsolók is nagyautósabban működnek, mint az első szériákban. Sokan gyűlölik, de szerintem a középre helyezett digitális műszeregyüttes és a kormány mögé dugott visszajelző lámpákra osztott műszerfal is szép. Az első tuningötletem is ide kapcsolódik: valahogy meg kell hekkelnem, nehogy a nappal is kötelező tompított kapcsolásakor a kilométeróra olvashatatlanná halványodjon. A másik bosszantó hülyeség, hogy felkapcsolt tompítottnál nincs fénykürt. A kar meghúzására azonnal bekattan a reflektor.

Azt mondhatnánk, a Twingo praktikus kisautó. Az is, de nem kendőzhetjük el az igazságot: nincs pohártartó. Egy sem, sehol. Ha lehajtjuk a kesztyűtartó fedelét, találunk rajta két kis karikát, azonban ezek egyrészt semmit sem tartanak, másrészt a félliteres üdítőspalack már nem fér bele. Sebaj, van ez így nagyobb autókban is, lásd új Opel Astra, akkor álljunk meg enni-inni, és tegyük le a poharat valamelyik vízszintes felületre. Háhá, a Twingót nem csaphatjuk be, ilyen sincs az autóban. Az egyetlen hely, ahol bármi hosszabb ideig képes állva maradni, az a padló.

Bármennyire is vidám és praktikus dolog egy Twingo, nem lehet megkerülni a kérdést, ami azért folyton nyomasztja azt, aki már nyomkodta mutatóujjal a kisautó első doblemezét. Mi van, ha hirtelen szembejön egy villanyoszlop? Vagy egy alvó török kamionos? Vagy Stohl András? Vagy akár csak egy közepes méretű mezei nyúl? Mit szólna ehhez az az autó, amelynek az elejét nyomkodva még a hátulja is hajladozik?

A Twingo legnagyobb része szemérmetlenül vékony, már-már alufólia vastagságú lemezből készült. Aki állapotfelmérő szakemberünkhöz hasonlóan csak egyszer is próbára teszi ujjával a két első lámpa közti összekötő idomot, máris más szemmel fog nézni a Swift tetőlemezére. Ennek ellenére a Renault-törpe nem szerzett rosszabb erdeményt az EuroNCAP-nél, mint kategóriatársai, sőt: a 2003-as modell három csillagot kapott. A '98-ban végrehajtott jelentősebb módosítások utáni Twingo, a Twingo2 mindegyike két légzsákkal, övelőfeszítőkkel és erősített utascellával készült, a biztonsági fejlesztés harminc kiló extra tömeget eredményezett. Így a Twingo súlya már tekintélyes 840 kg.

Most, bő egy hónapnyi twingózás után azt mondhatom, jól döntöttünk. Kedvesem nagyon szereti autóját, és ez a lényeg. Én pedig, ha valahogy belekeveredem, mindig azon kapom magam, hogy mosolyogva-fütyörészve, minden stressztől mentesen csordogálok vele a forgalokmban. A Twingo a hosszú, békés, vidám élet egyik titka.