Az 1,4-es kisdízel rezgésmentesítése parádésan sikerült. Se a karosszérián, de kormányon, váltókaron-kuplungon nincs vibráció, sem fordulaton, sem alapjáraton. 90 ló, 205 newtonméter, harminc év múlva nem ebből fognak hot rodot építeni garázda fiatalok, de a mai zöld ökonyomorban egész jó. A kibocsátása 130 g/km, így most az Urban Cruiser D-4D AWD a legkisebb kibocsátású összkerekes autó, a zseniális Fiat Panda 4x4-et is beleszámítva. Visszatérve a hangjára, kívülről is halk, belülről is, gyorsításkor jobban hallani, de akkor is csak mintha az autóban nem lenne motor, csak mondjuk atomerőmű, de a zöldek megnyugtatására egy MP3-lejátszón szólna befelé egy kis dízelhang. Nagyon szépen ki van ez simítva, ráadásul túlnyomórészt országúti használatban vastagon öt liter alatt fogyasztott.
Két napig küszködtem a kuplunggal, illetve az Urban Cruiser elindításával. Arra hamar rájöttem, hogy az indításhoz kinyomott kuplung kell neki, de vajon miért nem indul mégse? Köll egy fék is? Ja, ha benyomom a féket is, beindul. Vagy mégse. Csak fékre semmi. Gyújtás le, kulcs ki, beindul. Legközelebb ki is kell riasztani, csak akkor indul. Aztán megint kuplung plusz fékre. Na, a harmadik tesztnapon sikerült rájönni, hogy elég a kuplung, felesleges a fekete mágia, csak nagyon be kell nyomni a pedált.
A futóműve nem is rossz. A városi úthibákon nem tudtam eldönteni, ráz-e ez vagy nem, de a Biatorbágy-Etyek halálúton kiderült, hogy nem. A rugózás kicsit kemény, de a csillapítás pont jó, a futóműszilentek is jóféle gumiból vannak. A kormánymű nem valami sportos, úgyhogy nem fogunk önkéntelenül nekiállni száguldozni, csak úgy, az élvezet kedvéért, de ha sietnénk, azt az Urban Cruiserrel lehet.
A 16 colos vasfelni meg nagy találmány – mármint hogy a fapados változathoz nem kisebb acél keréktárcsát adnak, csak hogy az optikai fájdalom okán fizettessék ki a vevővel a drágább, nagyobb és szinte mindig nehezebb alufelnit. Ezeken a 16-os vasakon jól gyorsul, jól rugózik, jól fékez és jól kanyarodik az Urban Cruiser. És hát igen, műanyag dísztárcsa van rajta, istenem.
Jó a váltó, rövid utakon jár pontosan, a kisdízel pedig egyszer se fulladt le nálam. A benzines Urban Cruiser váltója hosszabb utakon jár, és kapcsolni is nehezebb, úgyhogy ezúttal kivételesen nem a benzinest választanám. Jó vele közlekedni, bár hosszabb úton elkezdtem keresni valami helyet a jobb karomnak. Az ülés elfogadhatóan kényelmes, nem is izzaszt vészesen, hátul viszont rövid úton se jó. Rövid az ülőlap, és hiába tologathatjuk előre-hátra, meg még a támlaszög is állítható, egyikünknek se volt kényelmes. Szemre kicsit több a térdhely, mint a Yarisban, de semmivel sem kényelmesebb. Ráadásul hátul nagyon gyorsan fogy el a levegő és párásodik be az ablak.
A hifi úgy szól, ahogy, olyan alapmodellesen. De játszik MP3-at, és miután kivettem a jobb oldali ajtó pohártartójából egy műanyag poharat, a basszus se zörög. Dobozformája dacára a szélzaj se vészes, bár nagy csodák nincsenek: ugyanezzel a dízellel a Toyota Aygót 90-es tempónál egy, 130-nál két decibellel csendesebbnek mértük.
Nagy kérdés, hogy Kia Soul, Citroën C3 Picasso, vagy ez. A Kia Soul nagyobb, illetve magasabb, a C3-nak meg jobban használható a beltere. A Kia kívülről sokkal radikálisabb, márpedig ezeket az életstílus-kompaktokat épp a radikalizmus miatt szeretjük. Belül viszont a Kia radikalizmusa inkább valami vásári erőlködés, a Toyota viszont nagyon kulturált versenyző. Visszafogott dizájn és műszakilag nagyon kiforrott, finom autó.
Nem rossz ez az Urban Cruiser bő ötmillióért. Kellemes, szerethető, jó, de életstílus-autónak nem elég extrém, luxusnak meg nem elég fényes. És ha azt kéne mondanom, hogy kényelemre, vezetési élményre vagy akár presztízsre kétszer annyit ér, mint egy Suzuki Swift, hát nagyon kussolnék.
