Döbbenet, de igaz. A V70-est négyhengeres motorokkal is árulják, pedig ilyesmire a 850-es megszületése óta nem volt példa. Előfordult, hogy kétliteres motort kapott, de az is öthengeres volt. Aztán az is megesett, hogy máshonnan vettek dízelmotort, de az is öthengeres volt.
Így múlik el a világ dicsősége? A Volvo saját öthengeres dízelt fejlesztett, de úgy látszik, az nem volt elég gyenge, hogy olcsón sokat eladhassanak belőle. Pedig valami kell azoknak is, akik nem szánnak tízmilliónál többet egy ilyen kaliberű kocsira – az Audi szintén árulja az A6 Avantot a kétliteres TDI-vel, a BMW-nek sem zsenánt az 520d Touring. Azokban sincs több henger, akkor meg miért ne?
Azonban a négy hengerhez jár egy 1700 kilós doboz is, amit mozgatni kell. Hogy miért ennyi? Hát ott a biztonság, és persze a csomagtartó. A svéd és amerikai családanyáknak kedvencébe 555 liter cucc fér a roló alá, a germánoknak pedig az tetszhet, hogy kellőképpen hasáb formájú. A padlója felnyílik, ott van még egy szint, tárolórekeszekből.
Arról nem is beszélve, hogy a Momentum felszereltséghez van egy további okosság. Az opciós listán „bevásárlótáska-tartó” néven szereplő dolog tulajdonképpen egy masszív lap, amit ha felnyitunk, térelválasztóként működik. A nagy rakterű autókkal ugyanis gond, ha keveset akarunk bepakolni: a szatyrok kiborulnak, fékezéskor előrecsúsznak az ülésekig, úgy kell bemászni értük. Itt viszont felnyitjuk a lapot, a rajta lévő gumiszalag alá szorítjuk a táskákat és voilá! – nincs több kiborult joghurt, szétmállott banán.
A rakterológiai eszmefuttatást folytassuk a bővítési módokkal: a fejtámlákkal nem kell szórakozni, az ülőlapokat nem kell felnyitogatni, az ember megragadja a kétmázsás támlát, több részletben előrebillenti, és kész. 1600 liter. Ha még ez sem elég, a jobb első ülés támláját is előrehajtjuk. (Így viszi magával a szörfdeszkát a svéd/amerikai családanya.) Ha valaki olyan perverz, hogy műszaki adathalmazokból álló mátrix segítségével választ kombit, annak is a Volvót köpi ki a számítógép. Szóval, talán ez a világ legjobb kombija. Papíron. Azonban arról egyetlen műszaki adattábla sem szól, hogy mi ennek az ára.
Ahhoz, hogy az ülőlapokkal ne kelljen bíbelődni, viszont a támla előrehajtásakor a padlóban ne legyen lépcső, meg kellett emelni a raktér padlószintjét. Így lesz hely alatta a rekeszeknek – csak kisebb lesz a térfogat. Mi következik ebből? Ha rendes adatot akarnak a katalógusban publikálni, a hátsó üléseket előrébb kell rakni, hogy a csomagtartó hosszabb lehessen. Ezért az átlagosnál magasabb vezető mögött már nincs akkora hely, mint amire számítunk. Gyerekeknek persze elég, de aki már elérte a 170 centit, nehezebben tudja elhelyezni a térdeit.
A V70 ennyi pénzért már villanymotorral húzza be és nyitja fel a csomagtérajtót, bőrösek az ülései. Szóval luxusautó. És mint ilyen, egészen jópofa extrákat is kínálnak hozzá – még ha nem is annyira perverz dolgokat (aktív ülés és társai), mint egy Mercihez vagy egy BMW-hez. Azonban a mindennapi családanya-funkciókhoz jól passzol a beépített ülésmagasító a gyerekeknek, a ragasztott oldalüvegek megnehezítik a feltörést és csökkentik a menetzajt, de kérhető sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is.
Ez benne volt a tesztautóban, pittyegéssel jelezve, ha indexelés nélkül lépjük át a sávunk határait (nem úgy, mint a Citroëneké, amely a megfelelő oldali farpofát is megrezgeti). Záróvonalnál hevesebben figyelmeztet, viszont a kopott festés elbizonytalanítja. Csak hatvanöt fölött működik, és persze menüből kikapcsolható, de alapból minden egyes újraindításkor ki kell nyomni, ha nem szeretjük. A rendszer kevésbé kompatibilis az itt-ott kopott magyarországi felfestésekkel, inkább országúton, autópályán hasznos. Aki ébredt már föl a kormány mögött a kétezredik km után, tudja, miért. Mindenesetre rászoktatja az embert az index használatára – legalábbis 65 km/h fölött.
A V70 tartogat még meglepetéseket. De ahhoz már lapozni kell.
