Disznók a műjégen

Tripla salchow - dupla leszúrt rittberger - Volvók a vezetéstechnikai pályán

"A különösen csalóka utakon pedig a DSTC dinamikus menetstabilizáló rendszer gondoskodik arról, hogy uralja járművét" - ez volt az a prospektusból származó mondat, amiből az ötlet eredt, hogy elvigyem a V70-est a méltó próbára. Vagyis egy olyan vezetéstechnikai pályára, ahol különösen csalóka utakat szimulálnak.

Választásunk a Magyar Autóklub Közlekedésbiztonsági és Oktatási Parkjára esett. A többféle gyakorlat közül a jeges, latyakos útfelületet imitáló speciális pályaszakaszt választottuk, itt a rántópad gonosz beavatkozása nyomán büntetlenül tesztelhetjük a téli körülményeket. Felhívást tettünk hát közzé a legelszántabb Volvo-buzik virtuális közösségében . Egy hátsókerék-hajtású járművet kerestünk, úgy vélve, ha volt fejlődés, azzal szemben mérhető lesz. Előbb egy 940-essel, majd egy V70-sel jelentkeztek - ez elsőkerekes, de nincs benne menetstabilizáló -, végül befutott egy 740-es is.

Végül tizenhárman lettünk. 6 hátul, 6 elöl hajtott Volvo, 1990-2001 közötti évjáratokból. Volt kopottas és makulátlan, gyengécske és erős. Mindenki mehetett a tesztpályán, sokan kipróbálták az új V70-est; én most azokra az autókra szűkíteném a leírást, melyeket autóklubos oktatónkkal több körben kipróbáltunk.

A 17 éves 740-es egyaránt alkalmas dupla leszúrt rittbergerre és az akadály kikerülésére. A kettő közül nem az autó, hanem a sofőr választ: ha a megcsúszás után rémülten a féket tapossa, a hátulja megállíthatatlanul kitör, a pörgést csak a lendület elvesztése vagy egy tereptárgy torpantja meg. A hátsó hajtás a vezető ösztönös reakciónak természetes ellenfele. Tanulva a hibákból a sodródás azért korrigálható.

Én is itt tanultam meg, mit kell csinálni jeges úton megcsúszva: kormánnyal és gázzal uralni a tömeget. A legfontosabb: megállni úgysem tudunk az előttünk álló tárgyig, próbáljuk meg kikerülni.

5 évvel volt fiatalabb a 940-es, ennek ellenére a legszebb piruetteket vele produkálták. A többinél elhanyagoltabb futómű és rosszabb abroncs még a sokat látott oktatót is meglepte. Közeleg a tél, bár tavaly elmaradt, ne érjen senkit készületlenül, ha idén beköszönt. Nem magánügy, meg tud-e állni egy váratlan szituációban, saját magán kívül másokat is veszélyeztet leharcolt autójával. Azért ne temessük a jó 940-est: egyszer sikerült orral előre végigmenni a pályán, tehát némi gyakorlással a hátsókerekesek is kordában tarthatók.

Amikor a Volvo bő 20 éve piacra dobta az első elsőkerék-hajtású autóját , sokan nevezték becstelennek az ötletgazdát. Az első generációs V70-es remek úttartású jármű. A jeges vagy latyakos úton, ahol a faroló autót gázzal lehet egyenesbe állítani, az első hajtás álom. A fehér gép egyszerűen nem tudott megcsúszni, legalábbis tulajdonosa, az oktató és magam is hiába provokáltuk.

A DSTC-vel felvértezett V70-es egy "kezesbárány", ahogy Pétertől, az oktatótól hallottuk. Remek súlyelosztása eleve nagyon pontos irányítást tesz lehetővé, a menetstabilizáló pedig a szükséges korrekciós mozdulatokat egyszerűsíti. Jóval kisebb kormánymozdulat kell a jármű feletti uralom visszaszerzéséhez. Nem csodálkozunk, végül is az elektronika a vezető tudását pótolja, és bizony ez a szakértelem a vezetők számának emelkedésével gyengült. Ne higgyük, hogy helyettesítené a gyors reakcióidőt, a problémafelismerő és -megoldó-képességet. Az autót (még) mi vezetjük, és amíg néhány vacak gumin gördül, csodát ne várjunk.

Sorrend? Az nincs, tanulság viszont van. A végső konklúzió szerint, amit oktatónktól hallottunk, minden autó vezetését meg kell tanulni. A gyárilag programozott vagy az elhanyagolásból eredő nehézségeket szerényebb tempóval és vészhelyzetben nagyobb koncentrációval elháríthatjuk. Ne sajnáljuk az időt autónk tulajdonságainak megismerésére, mielőtt jönne a baj.

És hogy milyen maga a V70? Mármint az életben, amikor épp nem akarják kitépni rántópaddal a hátsó futóművét? Lapozzon.