Bemutató: Opel Vectra C 1,8

Tavaly márciusi hírek még úgy szóltak, hogy esetleg a Vectra B utódja új nevet kap, mivel 2000-ben 21 %-ot esett a típus eladási mutatója 1999-hez képest. Pedig 1996-1998 közt a kategória vezetője volt az eladási statisztikák szerint. Kár lett volna a 90-es évek népszerű céges flottaautójának nevéért. Már nem kell bánkódni, mert itt van, eljött közénk a Vectra C.

Kívül

A forma erősen Astra-fíling, leginkább a C-oszlop alakja, a hátsó lámpák és a profil utal erre. Amerikai stíluselem a csomagtartó króm díszléce és a széles fenék. Ha jobban megnézzük hátulról az Omega A (Év autója 1988!) is eszünkbe fog jutni. Oldalról asszonyosan kecses, főként hátul a csomagtartó miatt: nagy bőröndbe jó pakolni, de egy kicsit ciki vele utazni.

Markánsak az első lámpák, engem halványan az Ascona B elejére emlékeztetnek, de akár a legutóbbi Honda Prelude is adhatott ötletet. Ami talán mindenkinek feltűnik, hogy az első sárvédő lemezek formája nagyon emlékeztet a Mondeóéra, bár nem valószínű, hogy tudatos koppintás eredménye lenne, inkább a formák univerzális felhasználását mutatja. Mindenképpen érdekes, elölről és hátulról jellegzetes alak, bár oldalról könnyen mutatja Astrának magát.

A nagy rivális Mondeo 135 mm-el hosszabb, 133 mm-el szélesebb, 35 mm-el alacsonyabb, 54 mm-el nagyobb tengelytávú, pedig nagyott nőtt a Vectra a modellváltás során: tengelytáv +60 mm, magasság +52 mm. A csomagtér 500 literes mindkettőnél, bár a Mondeo hazai forgalmazásban teljes méretű pótkereket kap és ezzel csökken a csomi befogadó kapacitása.

A motorház teteje hidraulikus karokkal nyílik, ami ebben a kategóriában csak a nagyobb felszereltség vagy nagyobb presztízs (Volvo, Audi, Mercedes, BMW stb.) része szokott lenni. Ez igazán hízelgő és kényelmes. A motorból nem sokat látni és még bőven van hely a motortérben.

Belül

Furcsa volt elsőre az indexkar, mely rövid, kisebb erejű kapcsolásra "beragad" és 3 villogás után kikapcsol, hosszabb, erősebb erővel elfordítva hagyományos módon viselkedik. A bajuszkapcsolók egyébként egy picit magasra kerültek, ami megszokható, de kellemetlenül zavart a kormányzásban.

Utastérből egy gombbal nyithatjuk a csomagtér ajtaját, ami nagyon hasznos és sok kellemetlen ki-beugrálástól kíméli meg a vezetőt. Ezt már a Mondeóban is láttuk, az Opel sem maradhatott le. Az elektromos ablakemelők gombjai a vezető oldalán lágy női idomokat idéznek. A belső tér a külvilágtól jól elkülönített, erősen zajszigetelt, a motor nem bőgött az arcomba, de sajnos még így is hallani lehetett a teljesen új, néhany száz kilométert futott autó motorteréből egy nagyon erős kopogást, melynek forrására nem derült fény.

A porózus, strandpapucs alapanyag kinézetű műanyagból készült kormány nem volt kellemes élmény. Keményebb manővereknél könnyen megcsúszott rajta a kezem és ergonómiailag sem volt megfelelő, sehol egy bütyök, végig egyszerű vonalvezetés, unalmas forma. Nagyon hiányzott a bőrkormány, mely gondolom csak magasabb szintű csomagokkal párosul (jó, jó a Mondeónál sem adják az Ambiente csomaghoz).

A fent ecsetelt műanyagot találjuk sokfelé az autóban: az ajtókon meg az első szélvédő és műszerfal között. Errefelé már nem is olyan csúnya. Kifejezetten igényes és impresszív a műszerfal magnézium kereszttartója, lendületet ad az enyhén kispolgári, de nagyon törekvő belső dizájnnak. Ennek része a Corsa B-ből rég ismert középső kijelző. Kellemetlenül pixeles képe annyira illik ide, mint az MX-5-be a " Swift" kvarcóra.

Alapból benne vannak a középső könyöktámaszok és a vezetőülés melletti még előre is húzható, azaz a megfelelő pozícióba juttatható. Az ülések hosszútávú autópályás utazásra valószínűleg kiválóan megfelelnek, de kanyargós országutakon nem ölelnek körbe úgy, mint nagykanál a kiskanalat. A hátsó sor elegendő teret nyújt a fejtől a térdig, de az alsó lábszár és lábfej már nem fér el tökéletesen. Ezen lehetne segíteni egy picit még jobban kivágott hátú első üléssel.