Egyetlen üvegből készíteni egy kocsi csomagtérajtaját nem okvetlenül praktikus. Ám a Volvo C30-asa bevallottan nem a célszerűségről, hanem a hedonista élvezetekről szól. Ahhoz meg, úgy tűnik, kell az üveg.
Vajon a vikingek óta szolgáltak-e a svédek átütő meglepetéssel a világnak? Az Abba semmiképpen nem számított mellbevágónak akkoriban, amikor a glam-rockos Alice Cooper az első marék ezüstflittert ragasztgatta a fellépőruhájára. Hasonlóan fátyolos kedvelhetőség jellemezte a tisztességes popzenét nyomató Roxette-et és a megbotránkoztatás leghalványabb gyanújába sem keverhető Ace of Base-t is. Svéd együttes védelmében nem tört még ki verekedés a világ nagyobb aluljáróiban, ez ziher. (Na és a Europe? A Hellacopters? A Backyard Babies ? Bathory? Army of Lovers? Dr. Alban? - a szerk.)
Mit hozhatunk fel még? A megbízható Husqvarna varrógépet, a praktikus IKEA bútorokat, valamint a foggyilkos Daim csokoládét - egyik élvezetétől sem kell eltiltani a súlyosan szívbeteg nagymamát. És akkor még a szomorkásan kretén filmeket rendező Aki Käurismaki is finn.
Nem sokkal jobb a helyzet autók vonalán sem. Tény, hogy a svédek régóta készítenek méregerős kocsikat - a Saab a benzines turbók egyik úttörője volt, a Volvo pedig már vagy három évtizede minden modellsorozatát megfejeli valamilyen über-brutál csúcsmodellel. Ennek ellenére az eszement száguldásra vágyók ma még előbb vesznek BMW-t, Hondát, Alfa Romeót, de még tán Audit is, mint Volvót. A Volvo-féle repesztés nem az LSD-s hallucinációk tárgykörébe tartozik, hanem a józanul nagyot hasításról szól. És állítólag a szupervékony óvszerrel is majdnem ugyanolyan jó a szex. Majdnem...
Talán a formavilág az oka mindennek. Kis túlzással csak a P1800 nézett ki kékvérű sportkocsinak, abban meg nem volt elég erős a motor. És amikor az Aston Martin készített bele egy intenzív, 150 lóerős kétvezértengelyest , azt meg elvetették a svédek.
Na de most! A Volvo felismerte, hogy utolsó, valóban sportos irányba mutató formaterve a 480ES volt a nyolcvanas évek végén. Nem véletlen, hogy az új C30-on seregestül fedezhetők fel az arról származó részletek. Mélyen a hátsó lökhárítóba harapó, egyetlen üvegből készített csomagtérajtó, hátul is különálló ülések, felülnézetből erőteljesen a csónakokéra emlékeztető forma, a kerekekhez képest előrefelé tolt karosszéria. Kevés kellene, hogy az asztal táncolni kezdjen a szellemidézéstől. Csak a lapos orr-részt, meg a bukólámpákat nem menekítették át - érhető, hiszen a Volvónál manapság mindent áthat a "corporate image" szellem, annak pedig egyik legfőbb eszköze az S40-estől az XC90-esig átívelő egyenorr.
Élőben talán jobb is a kizárólag háromajtósként létező C30,
mint képeken. Bár a 4,25 méteres hossz nem kevés -
nagyjából ekkora a vetélytárs
A3-as Audi, a
147-es Alfa és
az
1-es BMW is -
amolyan szerényen masszív gép. Pehelysúlyú bokszoló az izomagyú
konditermesek között. Csak a motorházfedél közös a 22 centivel
hosszabb S40-nel, ám a lámpák döntöttebbek, a maszk laposabb,
egyáltalán, minden egyedi rajta.
Jópofa nyitogatni a hátulját, zugivó turkál így éjjel a vitrinben Lánchíd brandy után. Viszont aki a hátsó ülések ledöntése után nagyobb tárgyat tenne a csomagtartóba, rájön, hogy testesebb IKEA-csomagok már nem mennek át a lyukon. Ledöntetlen ülésekkel pedig nincs is értelme próbálkozni, hiszen a csomagtér így csupán 251 literes. És csak akkor ennyire - khm - tágas, ha valaki bölcs előrelátással eleve pótkerék nélkül rendelte.
Előszéria, előminőség
