Kinyitva különösen szép Volvo a C70, a harmónia csak a rádióantennánál törik meg. A hátsó ablakba nem integrálhatták, viszont a rádió egy ilyen bumszlival szól a legszebben. Régen kabrióztam már, és csak úgy lehetne megbecsülni a zajszintet, ha közvetlenül egy Mercedes SLK-ból ülne át az ember, de a Volvo elég csendes. 140-nél még üvöltözés nélkül lehet beszélgetni.
Beülve az első két kellemetlen meglepetés, hogy az állítható magasságú ülés legmélyebb pontjára azt hittem, a legmagasabb, és a kormány tengelyirányú állíthatóságával is így jártam. Sebaj: az általunk fantáziátlanul IKEA-panelnek nevezett középkonzol (tényleg, Dubaiban most nyílik egy IKEA, ha valakit érdekelnek a lapra szerelt skandináv bútorok) az S40-V50 után itt is felbukkant.
Nekem mérhetetlenül tetszik, másoknak nyomja a térdét, summa summarum, ebbe az autóba illik igazán egy ennyire extrém megoldás. Kicsit kár, hogy már a legalapabb Volvóban is ez van, mert ez az - állítólag - a Bang & Olufsen (dán!!!) távkapcsolói által ihletett vezérlőpult annyira különleges, hogy szupersportautókban is megállná a helyét.
A tükörben digitális iránytű Amerikának, amit én is szeretek, bár nálunk nincs Nyugati 59. utca. Konvojunk ráérősen kanyarodik ki a főútra, addig a 220 lóerős sor öt turbóhoz járó dupla kipufogóvég párájában gyönyörködöm. A motor még melegszik, a kézi váltó kegyetlenül jó. A két gyengébbik motorhoz (140 és 170 LE) öt-, ehhez hatsebességes jár, és bár nem benyomós a hátramenet, nem keverednek a fokozatok.
Ez már, esküszöm, olaszos, ahogy mindkét fontos célcsoportra gondoltak. A nők kedvéért nagyon könnyen mozog a kar, a férfiak a megnyugtatóan kluttyanós váltási érzetet szeretik. És ahogy később kiderül, tudja a kötelező gyakorlatokat is, gurulás közben az egyest, a gyorsan ráncigálós váltásokat kiforgatott motornál és a négyesből-hatosbát.
Na de emberek, ezt a motorhangot! Mi ez, beszabadultak az olaszok meg az amerikaiak Göteborgba? Úgy szól a motor, nem a kipufogó, bár az se rossz, de a motor bizonyos szituációkban boszorkányos ügyességgel imitál V8-ast. Illetve V8-ast. Vagy valami nagyot és erőset.
Jó, hallottunk már szépen szóló soros öthengerest, ott volt az Audi GT 2,3-asa vagy a Punto HGT vagy a Volvo D5, de ez, ez a T5 egészen kivételes, ahogy 70-es tempó körüli padlógázra hörgő rotyogással indul meg. A turbó füttyét alig hallani, azt egy kicsit kijjebb is szigetelhetnék - és hogy szólna mindez egy sportkipufogóval? Annyira jó minden, a motorral összefüggő inger, hogy hajlok a feltételezésre, direkt csinálták.
Nyitott tetővel országúton és sztrádán vegyesen, automata váltóval is 10 liter alatt marad a fogyasztás, városban nagyon keveset mentünk, de szerintem elkér majd 12-14 litert. Itt az Emirátusokban persze még ez is nagyon kevés, hiszen 80 forint körül van a benzin literje, a dízelt csak igen nagy teherautóknál tartják elfogadhatóak.
A futóműről nem tudok mit mondani. Tükörsima országutak, per 45-ös gumik, persze, hogy jól kanyarodik. Könnyű itt utat építeni, nincs fagy. Csak 50 fok árnyékban, nyaranta. Jól kanyarodik, bár inkább kényelmes a futómű; nem kaptunk ilyen információt, de lehet, hogy az amerikai piacra hangolt tesztautókat kaptunk.
Annyi biztos, hogy nem recseg-ropog, a karosszéria nyitva is merev, mint egy kétnapos halott hörcsög, amivel egy szöget is be lehet verni. Az előző C70-et nem vezettem, de állítólag merevségi szempontból sokkal gyengébb volt, és a kabrió rendesen nyiszogott. Beleépítették a szokásos kabriómerevítéseket, nagy újdonságot nem találtam bennük. Tetszett viszont a boruláskor a hátsó fejtámlák mellől kiugró bukókeret neve. ROPS. Találó, mert ropsz!, akkor is kiugrik, ha csukva van a tető, az ugyanis érdemben nem merevít. És kitöri a hátsó szélvédőt, ami boruláskor amúgy se tétel.
1997-ben mutatták be a Volvo C70 első generációját, ami akkoriban Volvo-szinten látványos gömbölyödést jelentett. Azóta Magyarországon hivatalosan 38 db kupé és 9 kabrió fogyott, de nyilván elég sok jött szürkeimportban, mert ennél azért többet látni.
Emirátusok
A hét emirátusból álló Egyesült Arab Emirátusok területe kicsit kisebb, mint Magyarországé: 83 000 négyzetkilométer. Dubai lakosságának csak húsz százaléka arab, illetve dubai nemzetiségű. Az Emirátusokban csendesen peregtek a fülledt nyári hétköznapok, mígnem 1958-ban Abu Dhabiban megtalálták a Föld ismert olajkészleteinek egyhatodát. Dubai 1966-ban lett olajsejkség, és bár az olajsejkek nyilván rengeteg luxusautót és yachtot vásároltak, azért nem voltak rossz befektetők. Mára a dubai GDP mindössze 10 százaléka származik olajból. A tervek szerint 2010-re nem is marad ilyen tétel a bevételek listáján, igaz, a jelenleg ismert olajkészletek addigra fogynak ki.
Dubaiban sok a zöld. A sivatagot befásítani nem lehet, de mivel a tenger miatt viszonylag magas a talajvíz, érdemes sótűrő csenevészekkel próbálkozni. A lakosság és a rengeteg szálloda vízigényét tengervízből fedezik. A vizet kétszer használják fel, és a használt vízzel öntözik a rengeteg golfpályát, hogy Tiger Woods ne vegye szó szerint a Dubai Desert Classicot. Amikor al-Ainnál átléptük a városon belül húzódó ománi határt, azonnal feltűnt, hogy odaát sokkal kevesebb a pázsit meg általában a zöld terület, a füvesítés tehát tényleg csak pénz meg elhatározás kérdése.
Az építkezés régóta nagyon megy az emirátusiaknak. Dubaiban az öbölt szép és változatos felhőkarcolók szegélyezik. Itt természetesen nem a telekárak miatt emelnek magas épületeket, hanem hogy világvárosi legyen az összkép. Pillanatnyilag kicsit túlzásba viszik, mert a heti egy emelet gyorsasággal épülő Burj Dubai toronyház 700 méter magasnak ígérkezik. Építkezés közben derülhetett ki, hogy a világban számos más magasabbra készülnek, úgyhogy állítólag a Burj Dubai sem áll meg ezer méterig.
A másik érdekes projekt a felülnézetben pálmafát formáló mesterséges korallzátony, ami szabad szemmel is látszik a világűrből, Anettka nagy örömére. Annak is örül majd, amikor megpillantja a 300 mesterséges szigetből álló világtérképet, ami szintén lakópark és szállodarendszer lesz, sok-sok magántengerparttal.
Ezekből többnyire csak irtózatosan sok beton látszik, egyelőre. A városban is rengeteg az építkezés, több a daru, mint néhány éve Berliben. És ahol azonnal kapni bármilyen Breitlinget, Ferrarit vagy Bentleyt, a betonra várakozási idő van.
Néhány éve még nem tűntek ennyire elborultnak. Valamikor 2000 táján büszkén mutogatták a frissen átadott Jumeira Tower Hotelt, amiben az volt a vitamin, hogy a tengerre épült, így a tetején legális a kaszinózás, mert a tenger már nem arab ország. Ma pedig valamelyik tengeri zsaluzásból hamarosan Hydropolis Hotel, a világ első víz alatti szállodája lesz, minden szobából kilátással a Perzsa-öbölbe.
A tesztút: Dubai Grand Hyatt Hotel, homoksivatag, homoksivatag, kősivatag, hegyek, csak az nem tudja, mennyire változatos tud lenni a sivatag, aki még nem látta élőben. Turistáknak árulják is kis üvegtálakban a hét emirátus hétféle színmű homokját, nehogy valaki azt higgye, a "homok" az egyféle árnyalat. Meditatív hangulatot adnak a dűnék, a túlélési világbajnok bokrok meg az amerikai stílusú, sárga záróvonalas, széles országút. Késő délelőttre már 20 fok felett jár a hőmérséklet, ilyenkor a legjobb a szárazon édeskés sivatagi levegő, kiváltképp egy kabrióban.
Kávészünet az ománi határ közelében, a Hatta Fort Hotelben, lefényképezhetek egy szép zöld dubai rendőrautót (Nissan Pathfinder), az újságírók a tetőnyitást tanulmányozzák, én pedig aggodalmasan próbálok meghatározni egy szárnyas sivatagi életformát. Sárgás cukormadár? Nem, az Dél-Amerikában él. Fehér has, hosszú, búbosbankás csőr, hosszú halántékfolt. Hát nem tudom, az első jó megfejtő megkapja a C70 sajtóajándékát, a Slazenger napszemüveget. Szerintem a futó- és gázlómadarak fejezetben kell keresni, de az én könyveimben nem találtam.
Madárszpotting
Aztán eszembe jut, hogy a rend kedvéért be kell ülnöm magam mögé a hátsó ülésre, hogy leírhassam, ebben se férek el, de hát a nyitható merev tető már csak ezzel jár. És beülök, és elférek. Hogy az ördögbe csinálták? Ennyivel nagyobb nem lehet egy S40-es, mint a Peugeot 307-es?
Dzsebel-Szumaíni, al-Dzsuvaj, Mahdza, rejtélyes sivatagi kisvárosok Ománban, hogy miből élnek itt az emberek? Aztán al-Ainban elhagyjuk Ománt, és felkapaszkodunk az 1165 méter magas Dzsebel-Hafetre, ahová szintén építettek egy grand hotelt. Meg persze az emír is nyári lakot. És hurrá, a parkolóban egy magyar turistacsoport kászálódik a buszba.
A tesztelés fináléja az arab folklórest, ami nagyon hasonlít a magyarhoz, csak itt teve a ló, és van hastánc meg vízipipa. Általában Land Cruiserekkel és Patrolokkal szállítják a sivatagba a résztvevőket a megfelelő szakvállalkozók. Impozáns konvojunk most természetesen XC90-esekből áll, amik szintén alkalmasak a dűnék közti bohóckodásra, de ezeknek is alaposan leeresztik a kerekét.
Először egy völgykatlanban tesznek ki, welcome drink, még egy, én már voltam desert safarin, úgyhogy tudom, a dűne mögött vár minket a fiktív beduin tábor szabad tűzön sült véres húsokkal, angol vécével, folyó vízzel, vízipipával, zenekarral, szőnyegekkel. A horvátoknál már nincs hely, úgyhogy a kedves ománi, katari és bahreini kollégákhoz ülünk.
Kérdem őket, piacilag hová tartoznak, tehát merrefelé járnak autóbemutatókra? Európa? Ázsia? Nem, Arábia: Kuvait, Emirátusok, Szaúd-Arábia. Elég sok a luxusautó, Golfot például ritkán kell tesztelniük, mert ez a minikategória feléjük nem nagyon létezik. Azt is megtudom, hogy Szaúd-Arábiába nem csak muszlimokat engednek be, meghívólevéllel gójok is mehetnek.
A bahreini srác is keresztény, mutatja a tetovált keresztet a bal kezén, a vállán is van egy Szűz. Tizenötezren vannak bahreini katolikusok, három templommal. Egyébként mindhárman angolul írják az újságot. És tévéműsorról álmodoznak, ami náluk nehéz ügy; mindenki csak műholdas műsorokat néz, csak egyetlen helyi tévé van, amire a kutya se kíváncsi.
Közben teveháton gyün a surprise, a hastáncosnő, akit már az elég drinket magukba töltött kollégák lelkes hejehujával fogadnak, és akik az elején fotózkodtak sólyommal, most a hastánccal is megpróbálkoznak. Én csak két Heinekent fogyasztottam, mert másnap magyar idő szerint 3-kor kelünk, és nem akarok 7 órát másnaposan gubbasztani egy oxigénhiányos repülőgépben. Úgyhogy megnézem a tevéket.
Sheilát, a vezértevét meg lehet simogatni. Érdekes, enyhén csípős verejtékszaga van, és a pakisztáni hajcsár szerint kedveli a kólát. Időm van, hozok neki egyet, ez érdekel. Nos, a teve úgy issza a dobozos kólát, hogy mi felbontjuk, a szájához tartjuk, mintha bele akarnánk önteni. Erre a teve bekapja a dobozt, és úgy húzza le a kólát, mint a Tenkes kapitánya a bort a fakupából. A végén kicsit harapdálja a dobozt, hogy kijöjjön az utója, azt hinném, azt is lenyeli, de kiköpi. Utána egy Sprite-ot is lehúzott. Nem böfögött, csak a szájából jött egy kis hab.
Ittlétünk majdnem olyan értelmetlen volt, mint gombot varrni a Szaharára. Az új C70-re évek óta éhezik a piac. Ráadásul az autó nem vászon-, hanem nyitható keménytetős. És még jó is. És pont nincs konkurense, mert a Peugeot 307 CC kisebb, feleannyiba kerül, és Peugeot. Az Audi A4 meg a Saab 93kabriók pedig puhatetősek, ami engem nem zavar, de a piac most a nyitható keményet szereti.
Ennélfogva tehát bármiben lefogadom, hogy úgyis többet adnak el Magyarországon, mint a tervezett évi 20 darab. Még reklámozni se kell, elég elterjeszteni, hogy van. De részemről semmi gond, jövök máskor is.
