A mikroprocesszor ezek alapján számítja ki az autó mozgását, és úgy szabályozza a lengéscsillapítókat - másodpercenként ötszáz frissítéssel -, hogy a karosszéria mindig párhuzamos legyen az útfelülettel. Erős fékezéskor a chip a fékbetét és a tárcsa találkozása előtt néhány ezredmásodperccel jelet kap, ekkor kiszámítja, mennyivel süllyedne le az autó eleje, és a szerinte optimális útfogáshoz állítja be a lengéscsillapítást. Gyorsuláskor a hosszirányú gyorsulás szenzorának jele a mérvadó; hirtelen manővernél a proci a kormány félrerántásakor már az irányváltás megkezdése előtt tudja, mire számíthat. Ez a Hi-Tec nyilván jelentős súllyal esett a latba, amikor kialakították a V70R 17.990.000 forintos vételárát.
A V70R folyamatosan kontrollált összkerékhajtást kapott - mely azonos az XC90 rendszerével. A 4WD célja azonban az R-ben a gyár szerint "nem a síkos út legyőzése, hanem a maximális teljesítmény, útfogás és stabilitás". A gyakorlatban a rendszer működéséből semmi nem érezhető - tehát jól működik -, csak az a fura, hogy kanyarban az autó semmilyen testrésze nem türemkedik kifelé, indulásnál pedig a 235-ös Pirelli Zerókat kikapcsolt DTSC-nél is nehezen csikkantja meg a 300 ló.
Ekkora motorhoz, 1600 kilós tömeghez kell a jó fék. Márpedig a négydugattyús alumínium Brembo féknyergek - melyek elöl-hátul egyaránt 330 mm-es hűtött tárcsákon ülnek - igen jók. "Az R-modellek 36 méteren állnak meg 100 kilométeres sebességről" - mondja szolidan a sajtóanyag. Aki nem hiszi, járjon utána.
Bár a motor brutálisan erős, a futómű pedig ezt az erőt a végsőkig engedi kihasználni, a V70R esetében a "vezetési élmény" helyett mégis inkább az "utazási élmény" kifejezést használnám. Egy ekkora kombihoz egyszerűen nem illik a visszakettő-padlógáz, a csikorgó kerekekkel rajtolás, a keresztben kanyarodás - az S60R-hez talán, annál szívesen ki is próbálnám. Ez utóbbi kettő ráadásul nem is túl egyszerű: a Volvo DSTC rövidítésű menetstabilizálója egy gombnyomásra csak sportosodik, kereken ötször kell egymás után lenyomni a gombot a teljes kikapcsoláshoz. Jó dolog ellenben a tudat, hogy egy nagyon biztonságos karosszériában ülünk a világ egyik legjobb gyári autóhifijét hallgatva, el lehet érzékenyülni a hátul szunyókáló családtagok nyugodt, békés arcán, mindig öröm megpihentetni a szemet a gyönyörű luxusautó-beltéren - és el lehet mosolyodni időnként, amikor eszünkbe jut, hogy 220 kilowatt lapul előttünk a domború lemez alatt.
Ha mégis ki akar jönni belőlünk az állat, akkor az a szép az autóban, ahogy csendesen suhangatunk 140-150-es utazóval a sztrádán, majd amikor megunjuk a belső sávban eliramló céges Vectrákat, kormány-Audikat, egy-két Porschét, vagy japán sportautót, elegánsan visszaváltunk ötödikbe (bár ezt sem muszáj), gázt adunk és akár 250-nel villogjuk le őket. Szép lehet még, amikor városban unalmunkban a lámpánál egy-két gázadással hergeljük fel a mellettünk álló tuningcsoda harci kedvét, majd rámosolygunk - a tükrünkből. És nem semmi érzés hazafelé tartva 80-90-es kanyarokat 120-130-cal venni úgy, hogy kedvesünk még csak ránk sem szól ezért.
Bár a tesztautó elsősorban a hajtásláncban mutat újdonságokat, nem tehetem meg, hogy ki ne térjek egy-két olyan Volvo-jellegzetességre, amelyek felett korábbi teszteinkben talán elsiklottunk. Az elektromosan állítható, hárommemóriás bőrülés például nagyon szép, nagyon elegáns és nagyon mutatja, hogy drága autó van körülötte - de nincs neki szellőztetése. Ezért minden V70 - vásárlónak azt javaslom, maradjon inkább a Volvo kiváló bőr-textil kombinált üléseinél, az szép is, meg jó is. A kárpit alatt a fotelek kitűnőek: az oldaltartás remek, az ülőlap kellően hosszú, az állítási tartományok nagy tereket ölelnek át. Az egyetlen hiba a gerinctámasz szabályzótárcsájának elhelyezése: évek óta mondom, hogy át kéne tenni a háttámla külső oldalára, akkor nem szorulna be mellé az ember keze. Úgy látszik, a nyelvi nehézségek jelentős gátjai az autótervezésnek.
Ez persze elnézhető egy ennyire jó autónak: ha most lennék negyvenéves és gazdag, a V70R kipróbálása után talán meginogna a rögeszmém, hogy az automata váltós V70 D5 a legmegfelelőbb autó a világon.
Csillagok: az autó 5, a motor 5, a váltó 4. Így egyben nagyteljesítményű felső-középkategóriás sportkombiként is jár az 5. Aki akar, vonjon le néhány csillagszázalékot az apró ergonómiai butaságokért és a kissé szűk hátsó lábtérért. < >
