Alacsonyan nem lehet magasat építeni. Ez így leírva teljes
hülyeségnek tűnhet, és mégis: a nagy hasmagasságot nem lehet
alacsony építéssel megoldani, nagy hasmagassággal pedig nem lehet
kíméletes autót építeni. Az esélyegyenlőség biztosítására a
megoldás egy segédkeret, ami a motor alá beépítve meggátolja, hogy
alacsonyabb autók becsússzanak a Volvo alá. Pofonegyszerű, mégis
zseniális megoldás, egyáltalán nem meglepő módon ismét
Svédországból. A orr-rész lekerekített formájának és a motorháztető
kíméletes, gyűrődő kialakításának pedig az elgázolt gyalogosok
fognak örülni.
A mi XC90-esünk 17"-os hatágú Neptune felniken érkezett, 235/65-ös gumikkal. Szerintem ez a legszebb a szintén tengermitológiai eredetű 16"-os Poseidon és 18"-as Atlantis nevű további lehetőségek mellett.
Az egyenesfutás a 2,2 tonna feletti saját tömeg mellett tökéletes,
kanyarban viszont elég furcsa, ahogy a Haldex-kuplung a hátsó
kerekekre is ad a nyomatékból, és szűkebben, mint ahogy az ív
elején számítani lehetne rá, betolja a hosszú autó farát. Inkább
síkos úton hasznos a tapadás megőrzésére, laza, sáros talajon
viszont nagyon könnyű zavarba hozni az alkalmi négykerék-hajtást.
Nyomni egy kövér gázt olyan, mint felmenni a Citadellára júliusban, és minden turistának adni kétszáz forintot. Jó érzés, de ahogy az az ötsebességes Geartronic automata kettőt visszakapcsol és a pillanatnyi fogysztásmérőn felvillannak a számok - 75, 85, 99,9 - az embernek bőven van ideje elgondolkodni olyan dolgokon, mint hogy hány értékes oxigénmolekula pusztulhat el tíz másodperc alatt a 2,5 literes turbómotor égésterében, vagy hogy egy piacvezető autós médiumnál miért nem szponzorálja senki a tesztautók üzemanyag-szükségletét?
Eddigre pont százzal megyünk, úgyhogy fék, majd a Geartronic
automata váltó is reagál. Az őrjöngésből elég, inkább vissza a
fogyasztásmérőhöz: hű, megint fölment az átlag három decivel, már
csak 18,4. Jobb is, ha ezen túltesszük magunkat, eltekerjük a
gyűrűt a baloldali bajuszkapcsolón és mondjuk az eddigi
átlagsebességünket nézzük, vagy bármi mást.
Mondjuk az utat, a szórakoztatást pedig meghagyjuk a 9 hangszórós elöltöltős CD-játszós Bose hifiberendezésnek. Ez a lehető legjobb választás, ritkán fordul elő az emberrel, hogy hazaérkezés után még az autóban végighallgatja az aktuális lemezt, csak azért mert a tesztautó hifije gyönyörűen szól.
Ráadásul a hifi használata nem korlátozódik egyetlen műsorforrásra,
ha a hátsó utasok mást akarnak hallgatni, mint elöl, gond nélkül
megtehetik, saját fülhallgató bemeneteik és programválasztó
gombjaik segítségével.
Az XC90-ben amúgy is roppant élvezetes ücsörögni, vezetni kifejezetten megnyugtató tevékenység: két kéz a kormányon - kerekek, utazósebesség, telefon és hifi kontroll alatt - bal láb a lábtámaszon, a Volvo pedig finoman úszik a forgalomban, nem lóg ki túlzottan az átlagos méretű autók közül sem, és az embernek egyáltalán nincs olyan érzése, hogy egy majdnem öt méter hosszú, két tonna feletti autót irányít.
A futómű jótékonyan elfedi az úthibákat, a bent ülők csak a
suhanást érzékelik. A 2,5T motor gyönyörűen rezgésmentesen és
halkan jár, gyorsításkor szinte nem is a fülünkkel halljuk,
visszafojtott morgása inkább csak az agytörzsön keresztül kúszik
tudatunkba.
Az első két üléssorban lévő öt hely fenségesen kényelmes, az első székek három különféle állást jegyeznek meg, hátul pedig a középső ülés előbbre tolásával játszhatunk. Használaton kívül a csomagtér padlószintjébe hajlik le a hatodik és a hetedik ülés, ahonnan szükség esetén két mozdulattal, olajozottan nyithatók. Ide inkább csak gyerekek férnek a kis lábtér miatt, de rövid távon akár felnőttek is elkucoroghatnak, és a harmadik sorra is jutott levegő-befúvó nyílás.
Hét ülés használatakor a csomagtartó 249 literes, ami a két hátsó
ülés nékül 483 literre nő, a második üléssor üzemen kívül helyezése
pedig 1837 literre növeli a rakodható teret. A hátsó ajtó két
részben nyílik, az alsó platót akár 100 kilóval is terhelhetjük.
Igazán kiváló anyagokkal burkolták a Volvo belterét, a pálmát a kapaszkodók és kilincsek alumíniumja viszi el, de a műanyagok is szép puhák, jól harmonizálnak a Siljan-kárpittal. A kezelőszervek nagyok, jól felismerhetőek és használhatóak, és örömmel konstatáltam a szivargyújtó visszatérését, nem mintha ilyen környezetben bárki is megkockáztatna egy dohányzást.
A Volvo XC90 igazán kiváló autó. Jelenleg nekem ez a kedvenc
SUV-félszerzetem. Mindenféle küszöb, extrém keréktárcsa és spoiler
nélkül, natúran a legszebb, amilyen a tesztpéldány is volt, de
műszakilag más konfigurációt választanék. A Geartronic váltó elég
álmoska, és akkor már az automatához inkább a D5-ös dízelt
választanám, úgy se lehet sokal lomhább, viszont olcsóbb. Ha meg
mindegy lenne, akkor a T6-os biturbót kéziváltóval, az minden
bizonnyal gonoszul is megy, és annyit fogyaszt, hogy egy közepes
vagyonú arab sejk belesápad.
Meglepne, ha az XC70-tulajok zöme nem ülne át, és passzolná le a kicsit a legközelebbi családtagnak, mert mostantól ez a legfickósabb Volvo.
Értékelés: 4 - SUV-ot vennék, ilyet vennék. |
< >
|