Élet, túl a félmillión

Ez a széria a Passatok legrövidebb ideig gyártott, negyedik generációja, 1994 és 1996 között készült. A már nem malacorrú, de még nem tojásforma középkategóriás VW elképesztő tágasságával és hihetetlenül tartós motorjaival szerzett rajongókat, vagy legalábbis racionalitástól vezérelt tulajdonosokat. Azért a formáját is lehet kedvelni. Semmi izgalmat nem kelt, az igaz, csicsa- és fantáziamentes szállítóeszköz, de a sima vonalak, a szinte kézzelfogható megbízhatóságot árasztó egyszerű, tömör test is kelthet jó érzést a garázsban, vagy a ház előtt.

Másfél millió forint körül sok eladó példányt találunk. Legolcsóbban 6-700 ezer forint körül kínálnak autókat, többnyire 1,6, 1,8, 2,0 literes benzines szedánokat, vagy akár egy-egy leharcolt VR6-ost, 2,8 literes, 175 lóerős motorral. A legdrágábbakat 1,6, 1,7 millió körül hirdetik, ezek rendszerint jó karban lévő, extrákkal alaposan felszerelt, akár üveg tolótetős, ülésfűtéssel felszerelt, automata klímás, kései turbódízel kombik, azok közül is inkább a változó geometriájú turbóval szerelt 110 lóerősek.

Ritka madár az ilyen, ahogy az intercooler nélküli 75 lovas változat is. A legtöbb Passat ugyanis a 90 lóerős TDI-vel készült. A két erősebb verzió között csak a feltöltő, a porlasztófúvókák mérete és a vezérlés programja a különbség. Ez azt is jelenti, hogy - sok más típustól eltérően - a Passatnál nem kell nagyon félni a kisipari módszerrel megcsippelt példányoktól, hiszen a gyengébb motorban is ott a tartalék a bő húszszázalékos teljesítménynöveléshez. Persze a 130-150 lóerősre húzott koromokádó szörnyetegek nevünkre vételétől azért tartózkodjunk.

Egy azonban közös gyakorlatilag valamennyi hirdetett dízel Passatban: 190 és 250 ezer kilométer közötti számot mutat az órájuk. Hát igen, valószínűleg ennyit is futottak - Magyarországon. Meg előtte még egyszer-kétszer ennyit Nyugat-Európában, ahonnan behozták őket.

Tesztautónk, a képeken látható bordó példány azért is különleges, mert ez tényleg annyit ment, amennyit az óra mutat. 110 lovas TDI kombi, klímával, jelenleg 287 ezer kilométerrel. Mostani tulajdonosa maga vásárolta Németországban, első tulajtól, megbízható ismerőstől, akkor 260 ezer kilométerrel, teljes, számlákkal, felmérőlapokkal megtűzdelt szervizdokumentációval. 3500 eurót kértek érte kint, tavaly februárban 680 ezer forint regisztrációs adót kellett rá fizetni. Átírással, vizsgával 1,7 millió forint körül menetkész volt. Azóta két kerékcsapágyat és egy kormányösszekötőt kellett cserélni. A lengéscsillapító még a gyári, mostanában kezdett el nyöszörögni.

Na most ilyen autóval nálunk sohasem fog találkozni, aki Passat kombit keres. Gazdája ugyanis semmi pénzért el nem adná friss, üde állagú autóját. Ha mégis, akkor sem kérhetne érte 1,7-1,8 milliónál többet, a piac úgysem fogja elhinni, hogy nincs visszatekerve az órája.

Pedig a motorban még ennyi sincs. A német tulajt üldözte a sors, kétszer is elszakadt a vezérműszíj. Először 85 ezernél, ötezer kilométerrel az első kötelező szíjcsere előtt. Ekkor garanciában vadonatújra cserélték a motort. Másodszor 230 ezernél, ekkor viszont egy gyári felújított blokk került az elhunyt helyére. TDI Passat kombi, gyárban végzett generál utáni hatvanezer kilométeres motorral: hát ilyen tényleg csak a mesében van, a magyar piacon biztos nincs.