Tótumfaktum

Nem akarom a Volkswagent a 3. világnak Törökországban gyártott népautókkal alázni, de nekem a Passat olyan, mint az új Fiat Linea: részleteiben szép, egészében valahogy nem emlékezetes. Ötletes a lökhárítóba gyógyított index, a single frame hűtőrács is szép elem, de valahogy nincs olyan karizmája, mint ugyanennek egy Audin. A motorháztető sem domborodik elég méltóságteljesen, a Derrick-lámpát meg már eleget láttuk máshol. A hátulja egyszerűen szép, eszem ágában sincs kötözködni vele, csak bennem valahogy nem mozdít meg semmit. Pedig igen szép kombifar, bár tudnám, mi baja vele a szememnek.

Ellenben erre számítottam volna utoljára, hogy egy Passatban ennyire sportos bél fogad. Az ülések? Haha! Amikor az első tesztautót megkaptuk, két fő bajunk volt vele. Az egyik, hogy nem ment (utólag derült ki, hogy eldugult a részecskeszűrő), a másik, hogy ronda volt a fabetét. Bocsánat, három dolog nem tetszett, a harmadik az ülés, amit egyikünk se tudott rendesen beállítani. Ebben már ránézésre is oké az ülés, mit oké, minden rendes, a sportos autóba ilyen kéne! Látszólag félbőr, igazából velúr és bőr kombinációja, amibe kevésbé izzadunk bele.

Alacsony is az ülés, meg a fazonja is versenyautós, de ha nem nézzük tovább, hanem beleülünk, az egész átkozott pilótafülke olyan, mint..., na milyen is?
Bizony, az ördögbe, Alfa Romeo! Az előredöntött műszerfal, a kis finom krómkeretek, a piros műszerfény, de leginkább az a lehetetlenül olaszos, harcos ék alak, ahogy az A-oszlop találkozik az övvonallal. Kívülről tök más, szépen gömbölyített folyami kavics, a belseje maga a váratlan fordulat: egy ragadozó dinoszaurusz feje belülről.

Biztos direkt lett ilyen. Különben látott már valaki német autóban akkora ergonómiai buktát, mint az új Passat aprópénztartója? Az abnormálisan döntött, mármint funkcionálisan abnormális, formailag annál erősebb, szóval sose döntöttek még műszerfalat ennyire fölfelé, ugyanakkor valahogy még ott tartanak, hogy az aprópénztartónak ott a helye egy ilyen kategóriájú Volkswagenben. Csakhogy a fiók srégen felfelé bújik ki, az apró lecsúszik a végéig, kapirgálni kell. Nem világrengetően fontos dolog, de jellemző apróság.

Globális szinergia, rokonszenves trend; az Alfák minősége javul, a Volkswagenekbe ilyen apró, de rokonszenves, a lázas alkotás hevében elkövetett ökörségek keverednek. Gusztusosak a műanyagok, a szálcsiszolt alumíniumcsík, még a büntető fabetétekhez se kell hasonlítgatni, hogy elnyerje tetszésünk. De akárhogy is: vadorzóan királyok ezek az ülések.

A motor hangja furcsa. Nem kellemetlen, de hangos. Sima közlekedéskor csak távoli, orrhangú gurgulázás, didzseridús-szarvasbőgéses omm-meditáció, a turbó tüsszögése viszont kristálytisztán jön. Ha emelkedik a fordulatszám, a PD-TDI-nek is egész jó benzinespörgés-hangja van. Az alapjárat viszont halálos: még melegen is veszedelmes.

Az állórajt nagy humor. Az első, örökkévalóságnak tűnő másodpercben nem történik semmi. Ilyen gyors a híres DSG? Aztán további egy másodperc, bőőőőőő, aztán nagyon gyorsan, finoman, határozottan, hatékonyan, de azért mindenekelőtt mégiscsak gyorsan végigváltja a maradék öt gangot, vumm-vumm-vumm, mint egy kis Forma–1-szimulátor haldokló hangkártyával.