Erre nézve azt mondja az Írás:
"Kerülni kell a kontrollálatlan terhelésváltást. Mindkét tengely
SureTrack típusú önzáró differenciálművel rendelkezik és emiatt
hirtelen gázadás, vagy gázelvétel esetén határhelyzetben a gépkocsi
kitörhet." Ez a bújtatott életveszélyes fenyegetés kétféle
módon realizálódik. Egyrészt a 3500-as kamikaze-üzemmódhoz tartozó
fordultszám felett tartva a motor fordulatszámát sodrós kanyarban
kis gázzal - kis gázelvétellel taszigálhatjuk az íven ki-be az
Imprezát, ami jó mulatság, bár a hordónyi gumik csúszáshatára kissé
a halálfélelem határain túli tempó után következik.
Az autó
ha csúszik is, nagyon felhasználóbarát-módon, egyben teszi -
mintha játékautóban ülnénk, amit egy gyerek tologat. A farát
kidobva, keresztben csúsztatni csak igen agresszív
kormánymozdulatokkal lehet, de ezt módjával teszteltük, különös
tekintettel a biztosítás 30%-os, a szegény újságírót terhelő
önrészére (az importőr okult korábbi tapasztalataiból, elege lett a
kosárban visszaadott tesztautókból). Másik "kitörési pontunk" az
elindulást követően jelentkezik: ritka ronda élményeim között fogom
számon tartani azt a pillanatot, amikor a benzinkúttól egyesben
kifordulva, a hátramaradott csodálóknak visszaintve, a kormányt
óvatlanul egy kézzel fogva elértük a 3500 1/min-t. Azért
kitekeredett kezemmel csak visszarántottam a kormányt és
kimenekültem valahogy a padkáról. Hiába, direkt kormánymű,
összkerékhajtás, brutális erő: nem lehet lazítani.
Élményautózás közben persze bőszen kapcsolgat az
Impreza-berepülőpilóta: hát kérem, ez is feledhetetetlen élmény.
Ilyen precíz, engedelmes váltóval utcai autóban ritkán
találkozni. Fejtegethetjük, hogy az Opelek váltója lötyögős, a VW-k
váltókarja rövid, de hosszú az útja, hogy milyen ügyesen
alkalmaznak furfangos konstruktőrök ellensúlyokat a nehéz,
fajsúlyos szerkezetet érzetét keltendő, de a WRX más
paradigmarendszerben operál. Fémes klattyanás, alig 4-5 centis
váltógomb-elmozdulások és kiváló, pont kellően nehéz, nagyon
határozott kuplung - a különbség egy normál autóhoz képest olyan
látványos, mint egy vizipisztoly mellett egy .45 Magnum.
És a futómű. Nincs kompromisszum, a kocsi híven leköveti az út felületi hiányosságait. És ez ebben az autóban nagyon jó érzés. A kerekek mindig az úton, kontroll alatt, az egyenesfutás 200-nál olyan, mint egy Volvóban 100-nál. És ez az első autó a kezem alatt, amelyben a gyári hifi CD-je képes volt néha ugrani egyet.
A WRX STi nyers erejénél és borzasztó fékhatásánál jó, ha be van
kötve az ember, szerencsére a Subaru 20 km/h felett jó tyúkanyó
módjára, folytonos kárálással dorgál minket amíg a műveletet el nem
végezzük.
Ha a pilóta többet hisz magáról, mint amire képes, az
Impreza WRX STi akkor is megteszi a magáét: 1470 kilónyi vas,
oldalmerevítések, frontlégzsákok, kagylóülés, hátul három
hárompontos öv véd az ellen. Hátsó fejtámla nincs, de a háttámla
magasítása az én 182 centimhez tartozó fejemet tökéletesen
megtámasztotta.
Azért nem időztem sokáig magam mögött.
A lábtér az Astráé és a Golfé között van - ami nem csoda,
hiszen az Impreza tengelytávolsága 2525, az Astráé 2610, a Golfé
2515 milliméter. Ez lenne a kisebbik baj, de ha más vezeti az
autót, a hátsó ülésbe mélyedve a kagylóülés támláját bámulva,
térdemet ugyanebbe a támlába nyomva utasként tökéletes
hullámvasút-élményem volt: a kontrollálatlan száguldás élménye a
szardíniásdobozban nem nekem való.
Megvalósult a vértesboglári kocsmáros álma |
Az Impreza WRX STi tehát egy ordas vadállat, az országút
királya, a szlalom ördöge, a földutak legnagyobb porkavarója és a
végtelen hómezők legyőzője. Én mégsem ezért szeretem a legjobban,
hanem tudják, miért? Amiért minden Subaru-limuzint imádok: a
látványos ámokfutás után az ámuló közönség színe elé kiszállva
hanyagul becsapható ablakkeret nélküli ajtók miatt. Nincs más autó,
ami egyszerre tudna ilyen csúnya, izmos és elegáns lenni.
Értékelés: öt csillagot érdemel és aki nem hiszi, járjon előtte - ha tud! |
|
<