Évek óta most aludtam először nyugodtan a verseny napja előtt. Persze, ha tudtam volna, hogy a meteorológiai gondok helyett most egészen más izgalmak várnak rám, talán mégsem ültem volna olyan elégedetten a babérjaimon. De most elég volt az, hogy kánikulát ígértek minden időjárás-jelentésben. Nincs rosszabb egy versenyszervező számára, mint ülni a verseny előtti napon és hallgatni az eső kopogását az ablakon.

hirdetés

A verseny reggelén már nagyjából tudni lehetett, hogy ki fog indulni,
mert a legtöbben már reggel 8-kor kihasználták a pályanyitást és
beálltak gyakorolni. Az idei pálya érdekessége, hogy
végre nem kellett a helyszűke miatt aggódni, mert ideális
helyszínt találtunk a versenynek egy újonnan felépült vásárváros
szomszédságában. A depóban még külön út is volt azoknak a
versenyzőknek, akik a közönség szeme elől rejtve akartak gyakorolni,
így akkor sem voltak tétlenségre kényszerítve a streetfighterek, amikor
mások foglalták le a pályát.

A hiányzók listája:

Hérány Istvánnak szétment a motorja, nem lett kész, ami nagy kár,
mert ő Mindszenten lakik és a Csongrád megyeieknek mindig örül a
szegedi közönség. Borsay Szabinak az ország másik felében volt egy
lekötött fellépése, ezért nem tudott jönni. Becman állítólag
visszavonul a versenyzéstől. Havas Petya megint pont a szegedi verseny
előtt törte össze magát, felkötött karral most csak zsűrizést vállalt.
Street Joe-ról nem hallottam semmit.

A hangulatteremtők:

A műsorvezető Pacsika Miki, mint mindig. Pacsika már kezd
befutni, mert Újszilváson ő volt Nagy Feró párja. Most megkértem, hogy
kicsit vegyen vissza a lendületből, mert gyerekek is vannak a
közönségben, és a motoros találkozón megszokott hangnemet nem biztos,
hogy tolerálják. Miki a visszafogott műsorát 10 órakor a Trike Knights
Team bemutatásával kezdte. A tíz éves trike hátán kaszkadőrködő
családot (apa-lánya-lány barátja) Szemöldök követte, a kunhegyesi
Farias, vagyis Angyal Zoltán.

A következő fellépő Mókus lett volna, de kénytelen volt maga elé
engedni Erdős Csabát, akinek alig volt öt perce a szanaszét heverő
csapatát összeszedni és beöltözni. Az történt, hogy
Mókus Simsonjában megragadt a blokk, és legalább háromnegyed óra
kellett neki a blokkcserére. Időt kért, Erdős Csaba pedig a
forgatókönyvet felrúgva addig motorozott, amíg Mókus szerelt.

Erdős szokásos, laza, precíz műsorának most volt egy rögtönzött eleme.
A pályát építő srácok között volt egy, aki még soha nem ült motoron.
Korábban az egyik szegedi sörfesztiválon a szokásos "vigyél már el egy
körre" szövegnél muszáj volt elmagyaráznom neki, hogy
a motorozás nem vidámpark, és abban semmi poén nincs, ha kerülök
egyet vele a háztömb körül. Ha meg akarja ismerni a motorozást, majd
teszek én arról! Nem tudta mire vállalkozik, megígértem neki, hogy
élete első motorozását több ezer ember előtt az utoljára felavatott
streetfighter bajnokkal fogja megtenni. Sörözés közben ugye mindenki
bátor, belement, de másnap már bánta. Most szépen elővezettem, Erdős
felfektette a Buellra, és megindult vele az egykerék. A srác az
életéért kapaszkodott.

Szerencsére Erdős volt annyira ötletes, hogy ügyesen húzta az időt.
Elővette már a háromemeletes egykerekű biciklijét is, megvolt a
szokásos egykerekezős pályasöprés is, de kezdett nagyon elfáradni. Már
éppen azon voltam, hogy Mókust törlöm a műsorból, mikor jelezte, hogy
bent van az új blokk a Simsonban, és megy be a pályára. Erdős
hullafáradtan jött be a depóba, és szervezhettük most már a Wild
Streetfighter Show komolyabb részét. Mert
eddig volt a show, ami ezután jött, az már kőkemény verseny.

A szabályok:

Az összes versenyző és zsűritag összegyűlt a versenyirodában, ahol
kisorsoltuk az indulási sorrendet, és ismertette Erdős Csaba, a
zsűrielnök a pontozás szempontjait. A kötelező gyakorlatokra
mindenkinek három perce van, ezalatt kell legalább egyszer teljesítenie
a 10 másodperces forgást pörgő hátsó kerékkel, a 100 méter lassú
egykerekezést, illetve az első keréken megállást kijelölt vonalon. A
megállásra a rágurulás ajánlott távolsága 10 méter, az ettől való
eltérést a zsűri a pontozásnál értékeli. Először mindenki teljesíti a
kötelezőket egymás után, és ha ezzel kiérdemelték, akkor adhatják elő a
verseny második felében a 8 perces műsorban a szabadon választott
gyakorlatokat.

A verseny:

A kötelezőket magasan teljesítette mindenki. Még a Szerbiából
érkezett új versenyzők is biztonságosan mutatták be az egykerekezést és
a gurulást. A pörgés okozott egy kis gondot addig, amíg jobban meg nem
ismerték az aszfaltot, de jellemző, hogy senki sem használta ki a
rendelkezésére álló időt, általában már másfél perc után le lehetett
hívni a streetfightereket a pályáról.

A sorsolásnál
Potzner Ferinek kedvezett a szerencse, és elsőnek indulhatott.
Feri most otthon hagyta a feleségét, és balansz nélküli műsort adott
elő a maga könnyed stílusában. Inkább a zsűrinek motorozott, bár
Pacsika Miki kellően feltüzelte a közönséget, és végigtapsolták a lassú
gyakorlatokból álló gyakorlatok sorát.

Demény Zsolti annyi segítőt vonultatott fel, hogy a biztonsági
őrök ki akarták tessékelni őket a pályáról, mert azt hitték, a nézők
egy csoportja sétált be. Még nincs annyi rutinja Zsoltnak, mint az
ős-streetfightereknek, ezért inkább a dinamizmusra és a látványos
show-elemekre helyezte a hangsúlyt. Kicsit őrült csapatot hozott
magával, úszósapkás fazonoktól kezdve a felfújható gumimedencéig
mindent felvonultatott a pályán.

Demény László pedig a feltörekvő és igen tehetséges öcsike, aki
egy csont széria Suzukival már majdnem ott tart, mint a bátyja.
Kitámasztó helyett a farokidomot karcolta, ami a tehetségéről azért
elárul ezt-azt.

Huzsvár Kálmán és Komjáti Attila a Vajdaságból, a határ
túloldaláról jöttek Szegedre. Hoztak magukkal egy-két ötletet a
motorjaikon, amit alaposan megnéztek a magyar versenyzők. Ilyen például
a bukócső-rendszer, ami a két motort körbevette. Még a tankot is védte
felülről egy rács, ami nemcsak bukáskor jön jól, hanem a tankonülős
egykerekezés után a hirtelen visszaeresztéskor. A vajdasági srácok jól
nyomták, de a magyar mezőnyben csak a tisztes helytállás lehetett a
sorsuk. A műsoruk nagyon egyforma volt (mint a motorjaik), látszott,
hogy állandóan együtt gyakorolnak.

Szőllősi Pepe nagy kedvence a szegedieknek, ezért hatalmas
ováció fogadta a pályán. Ezúttal otthon hagyta az
ungarische betyar felszerelést, elmaradt a karikásostor, de
előadta a szokásos fejenállást és a hátrabukfencet. Idei őrült
találmánya a lángoló sisak, aminek a motorozáshoz nem sok köze van, de
a show-elemekre adott pontszámokat igencsak megnövelte. A befejezés:
gáz kiakasztva, első fék beszorítva, váltó egyesben, motor
oldaltámaszon, és így pörög a hátsó kerék a magára hagyott motornál.
Mellette letéve a földre a lángoló sisak.

Pepénél csak
Hidi Mikit fogadta nagyobb hangzavar. Szinte hihetetlen, hogy
ennek a nyírteleki streetfighternek mennyi rajongója van Szegeden. Nem
is beszélve rajongótáboráról, akik elkísérik őt versenyről-versenyre.
Mikitől pedig őrültséget várnak. Százhatvannál egykerék, elengedett
kormánnyal csutkafék, tankon ülve majdnem-hanyattesés, de már annyira,
hogy a zsűri is kezdett biztonságosabb helyre húzódni a kordon mögött.
A szabadon választott gyakorlatok alatt egyszer el is esett, no nem
nagyon, csak épp annyira, hogy a szigorú zsűri egy-két pontocskát
lehúzzon a rutinból.

Erdei Balázs még nem indult Szegeden. Hát nem volt valami
szerencsés a bemutatkozása. A gyakorlatokkal semmi gond nem volt, csak
a vége lett kicsit gyászos, bár ami történt, az már a nyolcadik percen
túl volt. A műsor végén a zsűri előtt még egy kis burn-out füstölésre,
őrültködésre is sor került. Pacsika felugrott az első tengelyre, onnan
kiabált a mikrofonba, a közönség tombolt a gyönyörtől, mikor egy
reccsenés hallatszódott és az öreg Suzuki GSX-R elhallgatott. Az egyik
dugattyú megragadt és a hajtókar kiverte a blokk oldalát. A kiömlő olaj
azonnal meggyulladt a kipufogón. Pacsika lába között fellobbant a láng,
Erdei Balázs eldobta a motorját, és tehetetlenül nézte a lángoló
Suzukit. Végtelenül hosszú másodperceknek tűntek, amíg a tűzoltó
készülék ideért a depóból. Láttam rohanni a rendezőt a palackkal,
eléfutottam és kitéptem a kezéből. Egyidőben kezdtem meg az oltást az
odaérkező mentőssel, a nagy igyekezetben át is gyalogoltam az ő tűzoltó
készülékének sugarán. A lángokat elfojtottuk, de a pálya siralmas
látványt nyújtott. A fehér porral borított Suzuki alatt ott volt a
fekete olajfolt, több méteres körben tiszta por volt az aszfalt. A
motort gyorsan eltávolították és elkezdődött a pályatakarítás, ami
alaposan megakasztotta a verseny lendületét.

Demény Zsolti csapata volt a legötletesebb. Mire jó, ha valaki
sok emberrel és két teherautónyi járművel jön? Hoztak magukkal egy
quadot, amivel szórakoztatták a közönséget, mialatt a pálya söprése
tartott. Negyedóra múlva már csak egy sötét folt jelezte a lángoló
Suzuki (mondhatom azt, hogy hűlt?) helyét. Szerencsére a keserves
látvány ellenére a kár nem is volt olyan nagy, mert a motorra nem
terjedt át a tűz, csak a kiömlő olaj égett, így Erdei Balázs megúszta
az esetet egy blokkcserével. Ez a blokkcsere pedig így is, úgy is
aktuális lett volna a kikönyökölt hajtókar miatt.

A takarítás után a zsűriasztal előtt egy tízméteres szakaszon nem volt
ajánlott olyan gyakorlatokat végezni, ahol a gumi tapadása nagy
szerepet játszik, ezért azt bójával kitűztük jól láthatóan. Szegény
Szabó Ákosnak ezek után meg kellett küzdenie a koszos pályával
és az ijedt közönséggel. Ákos bejött, de akármit csinált, csak nagyon
halovány taps járt érte, ami a kedvét is elvette, aztán meg a
pontszámait is lerontotta. Nehéz úgy show-elemeket produkálni, hogy egy
dermedten ülő közönség figyeli a motorost.

Babunál már oldottabb volt a hangulat. Jöttek a szokásos
pirotechnikai elemek, ami azért most némi déja vu érzést keltett a
közönségben, és nem is ezekkel érte el a legnagyobb sikert. Szegeden
tavaly még nem mutatta be Babu a csodálatos elsőkerekező tudományát,
hát a helyi közönségnek most leesett az álla, ahogy százötven körül
felemelte a farát a motor, és csak a pálya végén tette le.

Czakó Zolinak jutott a finálé. Még szervezni se lehetett volna
jobban! Szentesi streetfighter, szinte hazai, és Czakó nem az a
visszafogott fajta. Na ő aztán igazán a közönségnek motorozik. Tavaly
megtanult precízen és lassan menni, ezt most ötvözte a régebbről ismert
kamikaze stílusával. Őrült tempójú egykerekezések, stoppie-k,
kegyelemért síró hátsó gumival füstölés a pálya egész hosszában, és
dinamika, dinamika, dinamika. A lángoló motort már elfelejtette
mindenki, visszatért a tombolás a pályára. Mindössze egyszer vétett
Zoli, mikor a pálya végén elszúrt egy fordulást és a gumifalra
borult.

A végeredmény szinte majdnem a papírforma szerint alakult. Az első
megint Potzner Feri lett, mint tavaly. Az ő első helyét esetleg Czakó
tudta volna veszélyeztetni, ha nem esik el műsora közben. Hidi Miki is
a bukásának köszönheti, hogy Pepe mögé szorult. Szabó Ákos talán többet
érdemelt volna egy 9. helynél, de nem bírt megbirkózni a közönség
baleset utáni hangulatával. A két Demény testvér teljesítményén
meglátszik a sok együtt motorozás, egyelőre a fiatalabb Laci
tisztelettudóan előrébb engedte a tapasztaltabb bátyust. A két
vajdasági versenyző, Huzsvár Kálmán és Komjáti Attila nagyon jól
motorozott, de igen erős mezőnnyel kell megküzdeniük, Jó lenne, haa
továbbra is indulnának magyar versenyeken, mert színesítik a magyar
streetfighterek társaságát.

A szervezést megdicsérte az összes versenyző. A pálya mellett végre
elfért mindenki, az új helyszínen kényelmes vécék, jó büfé, és ami
nagyon fontos, tágas motorparkoló volt. Még egy tapasztalat, ami azt
jelzi, hogy a streetfighter, mint motorsport, kezdi kinőni a
gyermekbetegségeit:
a verseny után elmaradtak a helyezések miatti reklamációk. A
zsűri döntését minden streetfighter tiszteletben tartotta, vagyis
összeállt végre egy olyan pontozógárda, akit elfogadnak a
versenyzők.

A Wild Streetfighter Show végeredménye:

1. Potzner Feri (172 pont)

2. Czakó Zoltán (150,5 pont)

3. Tölgyesi Gábor (Babu) (149,5 pont)

4. Szőllősi Péter (144,5 pont)

5. Hidi Miki (135 pont)

6. Erdei Balázs (132,5 pont)

7. Demény Zsolt (123 pont)

8. Demény László (119,5 pont)

9. Szabó Ákos (119 pont)

10. Huzsvár Kálmán (81 pont)

11. Komjáti Attila (72 pont)