David Bowie és az öngázolás

Azt mondják, David Robert Jones, amikor művésznevet keresett magának, az alamói csatában híressé vált és később az általa használt kés nevét is adó Jim Bowie vezetéknevét választotta. Penge névválasztás, mi? (Elnézést, tudom, rossz szóvicc volt, majd vezeklek érte.) Nem vagyok egy Bowie-fan, kevés számát ismerem, legtöbbször talán a Queennel együtt felvett Under pressure-t hallottam. De azt azért én is látom, hogy óriási hatással volt a világra, nem lehet elvitatni, hogy átkozottul menő arc volt, és most, hogy mindenki arról írt, mennyire zseniális az új album, és már az előző is mennyire az volt, engem is mellbe vágott a reggeli hír.

Mondjuk nem kezdtem Youtube Bowie-maratonba, de eszembe jutott, hogy egyszer még meg is érinthettem egy alkotását: még 2012-ben, a Balaton mellett megtartott nemzetközi Mini-találkozón láthattam a fullkróm klasszikus Minit, amit még 1999-ben, egy utolsó szériás kocsiból csinált. Gondolom, csak az ötlet volt az övé, nem Bowie személyesen csavarozta szét és krómozta a kasznit, de az egyszerű, de működő poén tökéletesen átjön: a Mini kortalan, mindig a körülötte zajló világba illeszkedik, azt tükrözi. Nem tudom, hogyan, milyen módszerrel kivitelezték ezt a krómozást, de Csikóssal tátott szájjal álltunk mellette, mert egyszerűen hibátlan volt, nem úgy nézett ki, mint egy krómsprével lefújt Bugatti.

Bár Bowie nem tűnik egy barkácsolós alkatnak, de volt idő, amikor bizony összeolajozta a kezét: Rupert becenevű autóját, ami egy békebeli, külső sárvédős Riley volt, a haverjával rakták össze, de a történtek szerint nem tökéletesen. Ugyanis pontosan a lewishami rendőrőrs előtt fulladt le a kocsi, amit nem volt egyszerű újraindítani. A Riley 9 Gamecock elvileg önindítós autó, de Bowie kurblival akarta beindítani a makacskodó kabriót, amit természetesen sebességben hagyott.

És ahogy az ilyenkor lenni szokott az autó természetesen be is indult, nekiment a hosszú hajú hippinek, akin épp a fél rendőrőrs röhögött. A kurbli átszúrta a lábát, a lökhárító nekitolta Bowie lábait az előtte álló autónak. Nagy szerencse, hogy az egész burleszk-jelenet a rendőrség előtt zajlott, mert így azonnal szakszerű orvosi ellátásban részesült, azonnal kezelésbe vették a szökőkút-szerűen spriccelő sebét. Mivel nem csak szúrt sebet sikerült szereznie, de a térdei is megrepedtek, kórházi ápolásra szorult. Miután kikerült a kórházból, el is adta a Riley-t, de halhatatlanná tette a Rupert the Riley című számmal:

Találtam még pár képet, amin Bowie és valamilyen autó szerepel, a legtöbb fotón valamilyen Mercedes-Benz modellel együtt látható. Volt egy kevésbé sikeres megmozdulása, mikor a 600-as Landaulet hátsó üléséről integetett az őt üdvözlő tömegnek a Victoria Station peronján.

Aztán itt egy kép, Bowie egy Mercedes-Benz hátsó ülésén – szerintem ez egy W109 lehet.

Bowie-ról több kép is készült egy W116-ban ülve.

Itt egy R107-ben (ha minden igaz, egy 560SL-ben) ül feleségével, Imannal, a szomáliai származású fotómodellel.

Itt pedig egy Golf Cabrio mögött bohóckodik:

Bowie egy Mercedes-es történetét is megírta, az Always crashing in the same car egy megtörtént eseten alapul, még abból az időből, mikor Bowie nagyon keményen tolta a kokszot. Épp a Mercedesében ült, mikor megpillantott az utcán egy dílert, aki átverte őt egy korábbi bizniszben. Bowie úgy döntött, elégtételt vesz: a Mercedesszel hajtott bele a díler kocsijába, nem is egyszer. Aztán visszahajtott a hoteljébe, ahol a garázsban addig autózott körbe-körbe, míg kifogyott az autóból a benzin. Illetve volt a sztorinak olyan verziója is, amiben nem szerepel drogdíler, meg ütközés, viszont a körbe-körbe autózáskor Bob Dylan is mellette ült. Akárhogy is, biztosnak tűnik, hogy ennek a számnak is valós autós élmény az alapja:

Végül pedig a kép, ami egyszerre több olyan dolgot is mutat, ami többé már nem történhet meg: Bowie beszáll a vadonatúj Mercedesébe, amit manuálisan, kulccsal kell kinyitni. A világ megállíthatatlanul változik.