Aki hobbiból tartja a napi járós autóját is, az keresi a bajt

Egy átlagos felhasználó úgy él, hogy ha elromlik valami az autóján, akkor bosszankodva megjavíttatja. Az autókedvelő úgy él, hogy elviszi az autót rendszeresen karbantartásokra, megadja neki, ami jár. Aki hobbiból tart autót, az széppé varázsolja, ápolgatja, kicseréli, amit kell, és időnként átnézi az autót, hogy mindig tökéletes állapotban legyen a jármű. Meg vagyok én, aki a napi járós autóját is hobbiból tartja, és emiatt meghasonlik önmagával. Egy jóval alacsonyabb polcon tárolom, mint a többi autómat, de önkéntelenül is keresem, hogy mivel van rajta probléma. Ha megtalálom, megpróbálok nem foglalkozni vele, mert úgy érzem, hogy itt ez a helyes tett. De persze ahogy a kígyó sem tagadhatja meg önmagát, úgy én is hiába áltatom magam, csak a gazdám helyett a pénztárcámat és a szabadidőmet marom meg egy óvatlan pillanatban.

Amely problémákról most szó esik, azoknak egy részéről már régóta tudok. Igazából az ezekhez való alkatrészeket már több, mint egy éve megvettem, csak most kattant át bennem valami, nem bírom mindig egy utcára kidobott, napi járós autónak nézni a Fikuszt, hiába ez a valóság. Viszont az utóbbi pár hónapban tényleg el is romlottak dolgok, és ha már így alakult, gondoltam megcsinálok mindent, amiket eddig nem. Így híznak a szükséges percek felesleges órákká, azok pedig napokká.

Mikor először láttam meg a motorteret Tökölön a vásárlás napján, feltűnt, hogy a kormányszervo pumpájával nem csinálna szelfit senki. Rozsdával volt mázolva kívülről, amit az idő olajjal konzervált. Sokáig merengtem, hogy mi legyen, elvégre nehogy már rögtön megcsináljam, hisz az olajszivárgás annyit jelentett, hogy félévente rátöltöttem egy decit, hát érdekel az bárkit? De az idők során utat tört magának apránként a megoldás, először egy új pumpát vettem, majd egy szervocsövet. Utóbbira azért is szükség volt, mert egy átnézés alkalmával észrevettem, hogy a féltengelycsukló porvédője beleér a cső szivacs szigetelésébe, és már maga a flexibilis cső anyaga is kezdett kopni. Megoldottam, hogy ne érjenek egymáshoz, innentől úgy voltam vele, hogy ráér a csere. Először új, utángyártott szervocsövet akartam venni, de inkább egy bontott, gyárit szereztem egy évvel ezelőtt, mert töredék áron volt, és tök jó állapotúnak tűnt.

Érdekes, hogy melyik szikra tudja fellobbantani a lángot. Vígan jártam ilyen csökött csővel, majd észrevettem, hogy a gázpedál kezd akadni, szorulni. Ha csak enyhén nyomnám a gázt, akkor nem tűnt volna ez fel, de mivel együgyű vagyok, padlógázzal gyorsítok. Nem úgy, hogy ötvennél kapcsolok kettest, hanem mindig teljesen kinyitom a pillangószelepet, amíg el nem érem a kívánt tempót. Emiatt hirtelen abban a helyzetben találtam magam, hogy egy körforgalmat elhagyva váltások között felbőgött a motor tiltásig, mert a pedál a padlón ragadt. A buszmegállóban úgy néztek rám, ahogy illendő volt. A szégyen néha elég jó tanácsadó, úgyhogy nem akartam a megoldást halogatni egy percig sem, hamar szereztem egy bontott gázbowdent. Lehetett volna újat is csináltatni a régiből, de az sok idő lett volna, így viszont már két nap elteltével a kezemben volt a cucc. Itt kezdődtek a bonyodalmak.

Gondoltam kicserélem a bowdent öt perc alatt, és azt csinálok a nap hátralévő részében, amit csak akarok. Úgyhogy így is tettem, nekiálltam még kicserélni a szervopumpát, és a nagynyomású csövet is, ha már ihletet kaptam. Ne csak muszájból kelljen berhelni, ha lehet mellette hobbiból is. A kormányszervo szivattyújára van rácsatlakoztatva az egészségtelen cső, úgyhogy a kettőt együtt volt érdemes cserélni, ha már mindkettő ocsmány állapotban leledzett. A történet része az is, hogy eddig azért sem álltam neki, mert a kormányműbe becsatlakozó feléhez kellett még egy O-gyűrű, de a berhelés előtt egy hónappal találtam az Aldiban olcsón egy full készletet, amit muszáj volt megvenni. És bizony akadt benne tökéletes méretű gumigyűrű is a csőhöz, így nem volt már mire várni.

Kiszippantottam a tartályból az olajat és kezdetét vehette az ékszíj lekapása után a cső és a pumpa kiszerelése. A kormányműből kivettem a cső végét, és láthattam, hogy aki itt előttem járt, elég faszul vezette el a csöveket. Ennek volt köszönhető, hogy a cső úgy volt elvezetve a váltótartó bak és a váltó között, hogy bele tudott érni a féltengely porvédőjébe. Mintha szándékoltan ez lett volna a cél. Úgyhogy sejtettem, hogy itt még lesznek kalandok, de egyelőre a kiszedésre koncentráltam, ami könnyedén ment, jöhetett a szivattyú kiszedése. Már két évvel ezelőtt is láttam, hogy a rozsdás pumpa négy darab menetes rozsdával van rögzítve a motorhoz, úgyhogy gondoltam minden imát bevetek, amit ismerek, hogy lelazuljanak ezek a balsorsú csavarok. Mivel azonban az általam ismert imák száma sajnos nulla, és eleve jobban hiszek abban, amit a kezemben tudok tartani, befújtam csavarlazítóval az egész vackot, és nekiestem a felső két csavarnak egy hosszított csillagkulccsal. Miután hitem a kulcsban és a rozsdaoldóban pont annyira erős volt, mint jobb karomban az izmok, jöhetett a racsnis tízes, aztán meg az alsó csavarok. Amik oldásához és kitekeréséhez izmokon kívül rengeteg káromkodásra is szükség volt, de mindannyian tudjuk, hogy jó munkához anyázás kell.

Már csak az volt a gond, hogy hülye vagyok. Ki kell venni az alsó vízcsövet, hogy jobban hozzá lehessen férni a pumpához, de van néhány velem született fizikai és mentális problémám. Utóbbiak közé tartozik, hogy ha kiveszek egy ezeréves, anyaga miatt tulajdonképpen kopóalkatrészt, akkor újat szeretek visszarakni helyette. Erre majd még visszatérünk.

Nem akartam bajlódni azzal, hogy a motortérben szedjem ki a szervocsövet a pumpából, mert eleve nem volt helybőség, egyszerűbb lesz kint, gondoltam egyben veszem ki őket. De mivel ez a cső olyan tekervényes, mint az életem, ezért sajnos nem tudtam kivenni egyben, sehogy sem fért ki a motortérből a pumpával együtt, mert az mérete és formája miatt csak lefelé fért ki, amerre a csőnek esélye sem volt. Úgyhogy fűrészt ragadtam, hisz mindegy, hogy a csövet hány darabban helyezem a kukába, így máris minden egyszerűbbé vált. Ez mindig egy izgalmas pillanat a magamfajta amatőr berhelőknek, mert amikor szétvágunk valamit, akkor nincs visszaút, mindenképp sikerre kell ítéltetnünk.

Jöhettek az új holmik a helyükre, befűztem a bontott csövet a váltótartó bak mellett a kormánymű irányába, ami nem volt egyszerű, de ne feledjük, hogy ebben az autóban már ki tudtam cserélni a generátort. Semmi sem véletlen, a gyerekkoromból most vigyorogva nézek magamra, Tetrissel a kezemben. Becuppantottam az új tömítőgyűrűs végét a csőnek a kormányműbe, és rengeteg cifra káromkodás kellett hozzá, mire minta híján megtaláltam, hogy hogyan is kellene kiállni a csőrengetegnek a kormányműből, hogy minden szépen el legyen vezetve. A Fikuszkedvelő és a Toyotakedvelő énem erősen hadban állt egymással, szerencsére egyik sem verte össze a másik képét, mert megszívta volna az ártatlan Porschekedvelő.

A új csövet szintén nem tudtam a pumpával együtt a helyére rakni. Vagyis a helyén kellett betekernem a csövet a pumpába, ami nem könnyű a helyhiány miatt. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a nagynyomású csövet úgy helyezték el, hogy eltakarja az egyik rögzítő csavar útját, vagyis előbb a csavar, utána a cső, és emiatt az alsó csavarral kellett kezdenem a pumpa rögzítését a motorhoz. Persze én is béna voltam, mert felkészülhettem volna jobban, és akkor nem kellett volna ennyire kínlódni, de erre is még visszatérünk. Szerencsére akadt bennem elég káromkodás ahhoz, hogy sikerüljön így is a művelet, tehát a pumpa a helyére került, új csővel.

Apropó cső, jöhetett a helyére a vízcső, amit kiszedtem előzőleg, hogy jobban hozzáférjek a pumpához. Ám mivel szeretek új alkatrészt visszaszerelni egy húszéves vízcső helyett, ha van rá mód, ezért felkészültem érkeztem, vettem egy új Gatest. Nem volt teljesen méretpontos a hűtő alsó csatlakozásánál, mert a belső átmérője kisebb, mint aminek kéne lennie, de a helyére tudtam tolni így is, meghúztam a bilincset, feltöltöttem vízzel a rendszert, meg a kormányszervo is kapott új olajat, helyére raktam a légszűrőházat, akkumulátort, jöhetett az első indítás. Felharsant az öreg Zetec! Majd egy másodperc után el is hallgatott... Felhúzott szemöldökkel ismét feltöltöttem olajjal a kormány tartályát, hisz új a pumpa, ilyenkor még etetni kell, míg újra fel nem töltődik a rendszer légmentesen. Ismét beindítottam a motort, ismét leállt szinte azonnal... Pótoltam a hiányzó olajat, majd elgondolkodtam. Tetris... Autók... Drift... Háború... Vajon van otthon budipapír, vagy venni kéne? Bor?

Beindítottam az autót, hogy a kormány végállástól-végállásig tekergetésével légtelenítsem az olajat, de leállt a motor. Baszki, a motor! Rendes, figyelemhiányos fasziként immáron elkaptam a fonalat, ennek a motornak működnie kell, valami a berhelés során romlott el. Ilyenkor ugye azt kell tenni, hogy végignézünk mindent, ahol matattunk, hátha valamit elbénáztunk. A szervocsövön van egy szenzor egy csatlakozóval, de az a helyén van. Minden mást is a helyére tettem, úgyhogy megnéztem a gázbowden környékét és észrevettem, hogy egy vákuumcső nincs a helyén, ahogy cibáltam ki a bowdent a tűzfalból, ezt is lekaptam a helyéről. Cső visszadug, motor felharsan, gyönyörűen jár, szivárgás sehol. A toyotás énem megveregette a fordos énem vállát, a porschés meg a fejét ingatva rendet rakott a garázsban, mert őrületes kupleráj lett időközben.

Másnap mosollyal a fején ébred ilyenkor az ember, hisz lent áll a ház előtt egy autó, amit ismét jobbá tettem, ráadásul mivel ezer év eltelt az alkatrészek beszerzése és a beépítése között, úgy tűnt, hogy nem is került semmibe. Elkészítettem egy háromazegyben gagyikávét, és elégedett fejjel kinéztem az ablakon a lent parkoló bestiára, hogy megsimogassam az egyre tökéletesebb szerkezetet a szeretettel teli gazdiszemekkel. Ám ekkor félrenyeltem a löttyöt, hisz megláttam három dolgot egyben. Fikuszt, a meglepődött fejem tükröződését az ablakban, meg egy tócsát az autó alatt. Iramodtam lefelé, reménykedve, hogy nem olaj, és végül nem is az lett, azzal minden rendben. De a hűtővíz, az bizony szökött, méghozzá az új cső alól. De hogy? Oké, nem volt túl jó a méretezése, de nem bő volt, hanem inkább szoros. Kicseréltem egy másik, új csőre aznap, ráraktam két bilincset, de továbbra is szivárgott. Visszaraktam a gyári, ezeréves csövet, azzal nem szivárgott.

Egyébként a felső csövet is lecseréltem egy új Gatesre, de az tökéletesnek bizonyult, ezért különösen csalódott voltam. Tudom, hogy így kellett volna hagyni, ahogy volt, az eredeti csővel, hisz nem volt semmi baja, azon kívül, hogy húszéves és rozsdásak a bilincsei. De sajnos elmebeteg vagyok, ahogy már említettem. Rendeltem egy új, gyári vízcsövet. És ha már hűtőrendszer, gondoltam ideje rendbe tenni, amennyire lehet. Mikor megvettem, biztos voltam benne, hogy valamikor beleöntötték a hűtőtömítőt, látszott a túlfolyótartályban lévő mocskon, és vízcsere után annak idején ki is derült, hogy a fagydugó lyukas. Azóta már kétszer cseréltem vizet, tisztult a rendszer, de még mindig akadt benne ebből a szarból, amit árulnia sem kéne soha, senkinek. Ha baj van, oldjuk meg a bajt rendesen, ne csináljunk közben egy újat sem.

Szóval a betegségem tovább fodrozódott, és ha már úgyis vettem új vízcsövet, vettem új hűtőt is, hisz a nevéhez hűen nyilván a mostani félig el van tömődve ennek a hűtőtömítő fosnak a lerakódásaival, azért nem tisztult ki eddig rendesen a rendszer. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy nem gyárit vettem, hisz utángyártottból akad bőven, nem is drágán. Úgyhogy mikor megjött a cső, kicseréltem a jót egy még jobbra, a hűtőt pedig egy zsír újra. Mikor kivettem a benne lévő hűtőt, láttam, hogy az gyári Ford, viszont 2006-os gyártású, tehát már nem a sajátja. Ki tudja miért, de már cserélték. Nem hinném, hogy ekkora törésben lett volna része valaha az autónak, mert ennek nincs nyoma. Lehet, hogy nem vették észre a fagydugót, és próbaképp beleraktak egy másik, bontott hűtőt? Majd amikor még mindig szivárgott, beledöntötték azt a rohadt hűtőtömítőt.

Ami viszont mókás, hogy a végeredményt tekintve eleve úgy kellett volna nekiállnom a szervocső cseréjének is, hogy veszek új hűtőt. Ha kiveszem a régit, sokkal könnyebb lett volna a pumpát is kicserélni, és időből is kevesebb ment volna rá az életből. Bárhogy is, már mindegy, hisz a hűtőrendszer immáron fullos, és a kormányból sem szivárog végre az olaj.

Már csak a bal hátsó ablakemelőt kellett kicserélnem, mert széthullott, és lezuhant az ablak, ahogyan a múltkor a jobbos tette. Miért használnak műanyagot az ablakemelőkben? Költői. És miért kábelkötegelővel rögzítette a kókler az ablakot a szerkezethez, ahelyett, hogy a hiányzó rögzítőtengelyt pótolta volna az ablakból? Ez is költői.

Úgyhogy most az autó szinte tökéletes. Bár a hétköznapi használatot illetően eddig is az volt, a gázbowden cseréjét leszámítva semmi sem érződik a szerelésekből az autó viselkedésén. És a hülyeség miatt nyilván most is látok rajta megannyi dolgot, amit muszáj tökéletesítenem, és amikhez már elkezdtem begyűjteni a cuccokat. Már csak a szikrára várok, ami megindítja a folyamatokat. Nem kell majd sokáig várni, mert a hátsó fékbetéteket lassan ideje lesz cserélni. Akkor majd elmondom, hogy még mik kerültek sorra, hisz még én sem tudhatom pontosan. Fikuszban ilyenformán én is csak egy utas vagyok, hiába fogom a kormányt.