Ezek voltak a kedvenc tesztautóink 2024-ben

Balogh Bence – BMW i5 M60 Touring

Az a szép ebben a szakmában, hogy bármennyi időt tölt is el benne az ember, mindig lehet újabb élményeket, tapasztalatokat szerezni, ami egy már kialakult képet is befolyásol, vagy legalábbis más megvilágításba helyez. Nemcsak az újdonságok tágítják ezt a halmazt, hanem a számtalan klasszikus is. Nehéz ennél jobban összekötni a kellemest a hasznossal! Idén két nagy felismerésben volt részem. Júliusban teszteltem a Tesla talán legracionálisabb modelljét, a Model Y-t, ami meggyőzött arról, hogy ez az őrület több egyszerű hype-nál, itt tényleg egy jó termékről van szó.

Szándékosan használtam ezt a kifejezést, ugyanis a Tesla legnagyobb hibája, hogy nehezen lehet a klasszikus értelemben autóként tekinteni rá, és bármit érezni iránta. Ettől függetlenül a hasonló kategóriájú új autóra vágyóknak mindenképpen ajánlott tenni vele egy próbát. Egy pár hét különbséggel a spektrum másik oldaláról is vezethettem egy alapvetést, és azonnal megértettem, miért alakult ki ekkora kultusza a Honda S2000-nek. Minden csavarja az autók és a vezetés iránti szenvedélyért készült és került éppen oda, ahol találjuk. De mégis melyik volt idén az a tesztautó, amelyik konkrétan hiányzik, melyiket látnám legszívesebben a saját garázsomban?

Magamat ismerve, nem meglepő, hogy egy BMW-t választottam, méghozzá az 5-ös sorozat legújabb szériáját. Annyira új, hogy tulajdonképpen nem is 5-ös, hanem i5-ös, méghozzá a hozzám hasonló családosoknak kitalált Touring. Nem azért vagyok oda érte, mert a 601 lóerős M60-as csúcsváltozatot kaptam meg, sokkal inkább azért, mert meggyőzött róla, hogy a tisztán elektromos korszakban is lehet majd rajongásig szeretni egy autót, és ragaszkodni egy kedvenc márkához. A BMW úgy örökítette át a saját szemléletmódját a jövőbe, hogy az nem a megalkuvásról, hanem a megoldásról szól. Nem ez a legszebb széria, de a Touring karosszéria jót tesz neki.

Gulácsi Bence – Kia ProCeed GT

Idén kevés tesztautó fordult meg nálam, de a Kia Proceed a tavalyi felhozatalban is simán nyert volna. A koreaiak sportos shooting brake-jében minden megvan, amiről egy családapa ábrándozhat: bőséges csomagtér, korrekt helykínálat, akár 204 lóerő és remek vezetési élmény.

Az ember nem is gondolná, hogy a szelíd külső mögött egy mennyire jól eltalált sportautó bújik meg: ha kell, megy mint a golyó, jó a hangja és fantasztikusan fordul, miközben az ember végig tökéletesen ura a helyzetnek, és hajszálpontosan érzi, meddig mehet el. De emellett a Proceed a mindennapokban is tökéletesen megállja a helyét: kényelmes, tágas és nagyon kulturált, ha éppen arra van szükség.

Nagyon nehéz belekötni, de nem is szeretnék. Elvégre ahogy mindent ellepnek az SUV-k és crossoverek, úgy érződik, a Proceed egyre inkább egy eltűnőben lévő kor egyik utolsó mohikánjának. Meg kell hát becsülni, amíg még van ilyen!

Hamvas Tamás – Audi S5 Cabrio

Vége a kétajtós és pláne a kabrió Audiknak. Ez most nem ilyen hangulatkeltés, hanem tény, a legsportosabb modelleket egyszerűen elkaszálták. Győrben leálltak a TT-k gyártásával, helyette a Cupra Terramar került a gyártósorokra, de nem készül már kétajtós és kabrió A5/S5 sem. Szomorú ez nekem még úgy is, hogy az Audik messze állnak tőlem, mégis az, amikor gyártáskapacitást kell teremteni új elektromos crossovereknek és a megoldás az, hogy kidobunk érdekes és vonzó autókat, amikért rajongani is lehet, egészen lelombozó.

Éppen ezért döntöttem úgy, amikor a 2024-es tesztjeimet pörgettem vissza, hogy a kedvenc tesztautóm címet idén az Audi S5 Cabriónak adom. Már alapvetően is azért került csak be a tesztparkba, hogy utoljára még egyszer újként próbálhassunk ki egy S5-öt. Amolyan búcsúként, némi örömforrással megtámogatva a futószalagon érkező ilyen-olyan crossover és SUV modellek sorát. A többi új Audi között tényleg feltűnően régi modell minden szemszögből, így érthető a leköszönése, hogy nem kívánják utóddal folytatni, az már kevésbé elfogadható, de persze teljesen érthető is.

Ez a régiessége, egyszerűsége és letisztultsága adja a modell báját is. Fémesen kattanó gombok, vékony volán, igényes anyagok és összeszerelés, ízlésesen beépített kijelzők, tökéletes tartású ülések. Mindez egy nyúlánk és vékony autóban, amire csak ránézel és eszedbe jut, mennyire rohadtul mennél vele egy kört! Vagy kettőt, vagy hármat,  vagy induljunk el a világ végére. Csak úgy, csak a móka kedvéért, magamért, mert nekem jó, ahogy beletrombitál a V6-os biturbó az éterbe. Ez nem önkifejezés és véletlenül sem magamutogatás, hanem szórakozás. Az S5 kabriónak tökéletes stílusa van, ami hiányozni fog.

Hlács Zoltán – Dongfeng Rich6

Idén elég kevés tesztautó volt nálam, túlnyomórészt haszonjárművek, meglepően sok kínaival. A legérdekesebb ezek közül a Dongfeng Rich 6, amit itthon DF6 néven indult országhódító útjára. A legszokatlanabb az volt, hogy szinte nem is volt szokatlan. Se a formája, se a beltér nem volt olyan, ami miatt bárki összevonná a szemöldökét. Ez részben annak is köszönhető, hogy az alapok valójában a korábbi Navarától származtak.

Cserébe igazán kellemes kis jármű lett a kategóriájában, és pont azok az idegesítő kötelező elemek maradtak ki, ami miatt nyugalmasan autózhatunk a maga haszonjárműves kategóriájában. Pár apróbb javítás, és egész jó munkaautó lesz belőle.

Horváth Máté – Relive N1

Idén több újságíró kollégával is hümmögtünk különböző rendezvényeken: a francba is, a Model 3 HL Performance kurvajó. Két napra kaptam meg Karottától, most behunyt szemmel, széttárt karokkal állok a nyílzápor elé, venném (videó hamarosan). A Land Cruiser-hez annak ellenére köt megmagyarázhatatlan vonzalom, hogy csak akkor használnám ki, ha Vámbéryként rontanék a Keletre, akárhogy is, venném. A Mustang-ra egy órám jutott, abból is mind az egy Budapesten, a maga bumburnyákságával sokkal szimpatikusabb, mint mondjuk egy M4, vagy egy C63 S, szintén venném.

A Relive 01-et nem venném, mégis az volt idén a top. Semmi másban nem röhögcséltem annyit (a jó értelemben), mint ebben a kínai-török cigarettatárcában. 740 kilót mozgat nagyjából 20 lóerő, közben viszont képességekben és minőségben is épp megüti azt a szintet, hogy már autónak lehessen nevezni: hatótávban közelíti a gyári 170 kilométert, végsebessége kerek 100, városban elektronbolha, és az előzés is csak öngyilkossági kísérlet vele, mert az esetek túlnyomó többségében sikerül megúszni. Másfajta élményautó, mégiscsak venném. Cikk hamarosan.

Jakusovszky Kristóf – Mercedes-Benz G 580

Egyetlen nap, rengeteg esemény: idén olyan tesztautó nyert nálam, amivel csak egyetlen napig lófráltam, sőt, még tesztet se írtam róla. A matt kék, elektromos Merci G osztály lehengerlő jelenlétű cucc, igazi piszkos élvezet, ami ráadásul tökéletes időpontban landolt nálam.

Jártam vele koncerten, fotózáson, és elvittem vele több családtagomat és néhány barátomat is egy körre. Utóbbi több szempontból is óriási élmény: ők azért vigyorognak, mert ritkán ülnek ilyen drága és nehezen elérhető cuccokban, én pedig azért, mert király látni, hogy mennyire imádják az egészet.

Egyébként nagyon adtam a G-t: egy pusztítóan jó minőségű, rohadt jó formájú tálalószekrény, aminek olyan kisugárzása van, mint semmi másnak. Végül tényleg minden kiadta: már épp hazafelé haladtam éjjel, amikor elkezdett szakadni a hó, levezetésnek tehát még krúzoltam vele egy keveset Budapest szinte teljesen üres utcáin. Szenzációs volt.

Pásztor Csaba – Peugeot e-Expert

Pokolba a csili-vili luxusautókkal, a többszáz lóerős hörgő-morgó izomautókkal, ezek mind semmit sem érnek, amikor az ember élete egyik legfontosabb fejezete előtt áll! Mibe tennél inkább egy kétajtós gardróbot, egy szobányi emléket, ruhát és minden mást? Egy BMW i5-be? Egy Audi S5 kabrióba? Netán egy Broncóba? Ne viccelj, ezek csak megkeserítik az életed és a pénztárcád, az igazi partnered egy dobozautó, ami az én esetemben egy Peugeot e-Expert volt. Ebbe minden befért és ez még semmi! Elvitt háztól-házig szinte ingyen! Magasabban ültem a forgalomban, mint bármelyik G Merci-s anyuka! Akkora voltam, hogy mindenhol megadták az elsőbbséget, még ott is ahol nem kellett! Egy percet sem kellett izgulnom, hogy ezt az ütvefúróval faragott formát bárki bántaná irigységből.

Oké, lehet hogy egy Audi S5 szebb, az i5 pedig kényelmesebb, a Bronco pedig szórakoztatóbb és igazából az e-Expertet a teszthét végén már a hátam közepére kívántam, mert annyira fapados, lélektelen, lehangoló és kényelmetlen, de ő ott volt, amikor szükségem volt rá és egy percig sem hagyott cserben! Elnyelte barátnőm minden cuccát, hogy össze tudjunk költözni, ezzel pedig egy nagyon fontos pillanatom alappillére volt - erre sem az S5, sem az i5, semmi nem lett volna képes! Szóval köszi e-Expert <3>

Na jó, azért a Ford Ranger Raport is nagyon élveztem ormótlan stílusával, mindenen átmenő képességével és öblös hangjával együtt. A tankolása már fájt karcsú pénztárcámnak, de megérte, mert egy élménydús apa-fia terepezést is összehoztam. Ez egy tökéletesen paraszt játékszer, amit bármikor szívesen elfogadnék.

Sturcz Bertalan – Ford Bronco

Nem csak akkor marad emlékezetes számomra egy autó ha valamiben jó. Nekem az is elég ha össze tudom kötni valamilyen szép emlékkel és a Ford Bronco éppen akkor volt nálam, amikor a barátaimmal tartottunk egy fantasztikus késő-tavaszi grillezést. Ezek az összejövetelek fontosak nekem, szeretek időt tölteni a barátaimmal és a Bronco képes volt egy kis extra hangulatot kölcsönözni a rendezvénynek. Mielőtt elindultunk Esztergomból a sárisápi csapattagért szétszedtem az autó tetejét, így kedvenc zenéinket üvöltetve amerikai tinikként kiabálva vonultunk át a kisebb-nagyobb falvakon. Sok helyen elhagytuk az aszfaltot, hegyeken-mezőkön, poros földutakon túrtuk át a technikát, közben mindenki kikönyökölve élvezte az első melegebb tavaszi napsugarakat.

Amúgy is odavagyok a Broncóért: büszke vagyok a Fordra, amiért a modern trendekkel szembemenve piacra dobott egy szőröstökű terepjárót. Zajos, sokat fogyaszt és billeg mint versenykajak a hullámmedencében, de ilyen egy őszinte terepjáró. A 3,5 literes V6-os motor karaktere hibátlan, 335 lóerő már mindenre elég és olyan fölényesen túrja át magát bármilyen akadályon, hogy egy kicsit én is férfiasabbnak érzem magam benne. Ha nagy testű terepjárót kellene vennem 2024-ben, nem gondolkodnék sokat. Nem kellenek olyan divatcikkek, mint a G-osztály és egy kicsit már Wrangler formavilágát is unom, a Bronco azonban friss, őszinte és annyira amerikai, mint maga a V8 - éppen csak az hiányzott belőle.

Szentkuti Ákos – Isuzu D-Max

Nem hagyományos tesztautó volt, de minden idei autós élményem fölött állt, így lehetetlen lenne mást választanom. Ezzel a közel gyári Isuzuval úgy pattogtunk el Marokkón és Mauritánián át Szenegálig, az Africa Eco Race dakari céljáig, mintha a sarki Lidl-be mentünk volna, a 8000 kilométer végén talán az egyik első gömbfej kotyogott picit, de nagyon nagy pajszerrel kellett rángatni, hogy lokalizáljuk, ezen kívül úgy viselte a brutális körülményeket, mintha erre tervezték volna, és bár a lelke mélyén továbbra is egy munkagép, egészen személyautós hangulata van az első üléseken.

Külön megerősít a technika strapabíróságáról, hogy azóta is követem a sorsát, nemrég a Mikulás Rally előfutójaként ültem bele, ahol szintén nem spóroltuk el a gyors szakaszokon a csapatást, korábban pedig  egy Parkoló Parádéra vittem el, ahol már 25 ezer nagyon kemény kilométerrel az órájában is úgy viselkedett, hogy egy mosás után szinte vissza lehetett volna tolni a szalonba újként, műszakilag mindenképpen.

Lehet, hogy ez az egyik legolcsóbb új pick-up, ráadásul a konkurensekhez képest pici a motorja, de én nyugodt szívvel meg merném venni, mert a hazai körülmények között, egy átlagos felhasználónál valószínűleg 150 ezer kilométer alatt sem kap annyit, mint ez az autó az első egy évében. Ráadásul most megint kimennek vele Afrikába, ahol még egyszer megpróbálják majd tönkretenni – ezúttal sem fog sikerülni.