Amikor megjelent 1989 őszén, néhány Opel-hívőnek ugyan csalódást okozott, hisz a Mantával ellentétben ez már elsőkerék-hajtású volt, nem hátsó. De mégis ez volt a legkisebb légellenállású szériagyártású modell a világon az alapváltozat 0,26-os légellenállási tényezőjével, az arányai nem nélkülözték az eleganciát, és voltak igazán gyors kivitelei is. És máig nagyon sokan emlékeznek rá, mint gyerekkori álmukra, ami az Opel típusairól azóta egyre kevésbé mondható el. (Ha a Speedstert és a GT-t nem számoljuk, de ezek nem igazi Opelek, az egyik egy átépített Lotus, a másik átrajzolt Pontiac volt.)
A Calibra egy, mára szinte teljesen kihalt kategóriába, az megfizethető kupék közé tartozott. Épp ezért készítették 115 lóerős kétliteres motorral is, bár ezzel is megfutotta a 203 km/h-s végsebességet, ha elég helye volt felgyorsulni. Gyártották még 2 literes, 16 szeleper, 150 majd 136 lóerős, 2,5 literes V6-os 170 lovas és 2 literes, 16 szelepes és turbós 204 lóerős motorral – bár ez utóbbit csak 1992-től kezdték gyártani. Az Opel kupéja 1997 augusztusáig maradt a piacon, és több, mint hét év gyártás során 238 ezer példányt adtak el belőle, ami ebben a kategóriában egyáltalán nem rossz eredmény.
Ennek ellenére utódja nem lett, mivel a 90-es évek közepére eléggé kifulladt a kategória Európában. Helyette az Astra G-ből próbáltak sportos, kupéforma kivitelt faragni a Bertone segítségével, de ez már nem tekinthető önálló típusnak, hisz nem úgy árulták. Időről időre felbukkan a pletyka egy valódi utódmodellről, amely ismét vinne némi sportos színt az Opel nagyrészt átlagautókból álló típusválasztékába, de ezek a hírek eddig mind hamisnak bizonyultak.
