Márkaimidzs-építés hülyeség segítségével

Ha a Csonti életműből más nem is, ez biztos megvolt, hiszen számos trash-blog közöttt a Subba is utánközölte a mester egyik legsikerültebb, elszállt szabadversét.

A használtautó.hu adminfelületének tanúsága szerint a hirdetés 620 ezer megtekintés fölött jár. Klapka György adott néhány fricskát a reklámszakmának, de Csonti folyamatos izgalomban tartja népes rajongótáborát. Minden multi álma ez volna: mióta meghallották a víruskampány szót, nedves álmaikban folyamatosan ez a visszatérő elem: a nyüves hirdetésük annyira vicces, hogy a fogyasztók egymásnak küldözgetik emailben. Ogilvy mester persze megírta A reklámról című könyvében, hogy az a jó hirdetés, ami elad. És hát el lehet-e adni ezzel a proli humorral ezt a borzalmasan fos autót?

– Eladtam-e?! Kétszer is! Egyszer megvette egy srác, de lekapcsolta a KPM. Akkor visszahozta, beszámoltuk neki valamibe, írtam egy másik hirdetést és másodszor is elég hamar megvették.

Na ez egy feeling. Másodszorra persze féláron került eladósorba a japáni Testarossa, de ekkor már rendszám és műszaki nélkül, féláron. Az értékesítés továbbra is bravúrosnak tekinthető, és persze a maga nemében az új hirdetési szöveg is hódító:

Csontos Zolit régóta ismerjük. 2003-ban ő adta kölcsön a forgatáshoz a Dogde Vipert, aminek az első 0-100-0-nál beblokkolt az egyik első féke, ezért kockásra fékeztem a kereket.

Akkor már jól menő autónepper volt, az Éles-saroknál üzemelt Indy Car nevű kereskedése, a feje lágya viszont még távolról sem nőtt be. Amikor szembesült a ténnyel, hogy a jobb első gumi kuka, azt mondta, akkor már elfüstöli a többit is. Néhány hónap múlva aztán összetörte a Vipert, konkrétan fejtetőn csúszott vele a szántásban. Csonti speciális kapcsolatát a józan ésszel mi sem mutatja jobban, hogy eleve nem volt becsatolva a biztonsági öve, de teljes meggyőződéssel állította, hogy a bőrdzsekije mentette meg az életét. Néhány hete Csonti felhívta a Karottát, hogy ő annyira kreatív és mókás fickó, nem segítene-e hirdetésszövegeket írni. A bolt ugyanis dübörög, és egyszerűen nem bírják már poénnal, úgyhogy felkerekedtem, hogy találkozzak végre egy autónepperrel, aki nem sír. Érkezésemkor főnök épp egy tányér rakott krumplit készül elfogyasztani, kérdi, nem zavar-e, ha közben ő eszik, illetve kérek-e, és ha most elmegy még vécére, zavar-e a más csurgásának hangja. Kedves, udvarias srác.

– Egy szakmai kérdés: miért csupa nagybetűvel írjátok a szövegeket?

– Úgy feltűnőbb.

– De tudod, hogy felmérések szerint sokkal nehezebb csupa nagybetűt olvasni?

– Lehet, de már sokan koppintják rólunk.

– Mi történt azóta, hogy fejreálltál a Viperrel?

– A 2001-ben alakult az IndyCar, volt egy társam, de ő elkezdett brókerkedni, beleesett ebbe a brókernetesdibe, ami egy MLM-cég. Szerintem übergáz, mert utálom, amikor felhív egy általános iskolai osztálytársam, hogy mi van velem, én meg örülök, egészen addig, míg nem akar nekem eladni egy biztosítást. Nem vesztünk össze, csak teljesen rá akart állni a brókerkedésre, és talált valakit, aki kivásárolta az IndyCarból. Ez az illető aztán végül az én részemet is megvette, valamikor 2006 végén. Láttam, mekkora buli a tőzsde, gondoltam, én leszek a Soros Gyuri. Egy év és durván harmincmillió mínusz után rájöttem, hogy ez azért nem olyan egyszerű. Úgyhogy inkább visszatértem a kaptafához, és a régi csapatból többen, mint a Szabi meg a Brigi jöttek is azonnal. Egyből mindenki akart jönni.

– Jó dolog autónepperkedni?

– Most ezt csináljuk, poén, érted.

– Azért én azt hallom, elég stresszes. Meg a válság, meg nap mint nap huzakodni a sok hülyével...

– Minden munka olyan lesz, ahogy felfogod. Próbáltam én minden mást, de úgy látszik, ehhez értek, a többiek meg szeretnek velem dolgozni. És azért jó pénz is van az autókereskedésben. Olyan bukták biztos nincsenek, mint a részvényekkel. Itt ez a taximerci például. egynyolcért megvettem, kettőháromért árulom. Lehet, hogy nem megy el annyiért, de biztos nem lesz belőle egyöt. Egyébként ennek az a hirdetése, hogy Elvennél egy prostit? Mert ugye lehet egy bomba nő a feleséged, ha nem zavar, hogy már kétezren megdugták, ahogy ebben a Merciben is ültek már sokan, azért is nem kétmillióhat. Óra szerint van benne négyszázezer, az a valóságban lehet vagy nyolc...

– De a válsággal nagyot esett a használtautók ára, nem?

– Borzasztóan nagyot esett és ez borzasztóan a mi malmunkra hajtotta a vizet: ez nekünk nagyon jó. Akinél sok autó áll, az bukhatott, de nálunk gyorsan pörög a készlet.

Közben betermelte a rakott krumplit, elszalad fogat mosni, én meg az ablakon át mérem fel a zsúfolt udvart: főleg az 1-3 millió forint közötti, banki visszavett autók adják a készletet Nincsenek nagy értékű autóik, „már irtózok, ha hárommillió fölött kell autót vennem.” A Papp Tibi-elmélet szerint Csonti leviccelheti a csillagokat az égről, de valójában azért tud eladni, mert olcsó. Maga Zoli is inkább az árat emeli ki.

– Tényleg nem számít semmi, csak az ár. Írhatnék akármit, ha nem lenne olcsó.  Itt volt ennek a Kymco endurónak a hirdetése, kicsit átköltöttem a Ponyvaregényben idézett bibliai részt, kurva jó lett, másnap is eladtuk, de a lényeg az, hogy 139 ezerért milyen enduro motort kapsz? Semmilyet. Ennyi.

Ezért aztán olyan kísérletet sem végeztek, hogy az autóik felét normális, a felét hülye szöveggel hirdetnék, hogy kiderüljön az igazság. Mert úgyis csak az ár számít.

– Minden kereskedésben ki van írva, hogy vesznek. De ha bemész, és eladnád az autódat, megpróbál rábeszélni, hogy hagyd ott bizományba, mert nincsen pénze. Vagy ad valamennyit most, a többit meg majd ha eladta. Mi pedig készpénzben kifizetjük, ami egy szolgáltatás, viszont nyilván kevesebbet adunk, mint egy bizományos értékesítő. De olcsóbban tudjuk kínálni, és így gyorsan kipörögnek az autók.

– Nektek miért van pénzetek?

– Mert van sok pénzünk, oszt' ennyi.

A művész saját bevallása szerint szegény, de büszke családból származik. A szülei még óvodás korában disszidáltak Kanadába, ott nőtt fel. Tizenhét volt, amikor hazajött a család, a szülei azonnal el is váltak, édesanyja egy szakmunkásképzőben tanított, ott tanult ő is, mert családi alapon tolerálták, hogy ötéves szinten van a magyartudása. Aztán próbálkozott DJ-zéssel végül nyitott egy diszkót, ami annak rendje szerint be is fuccsolt. Dolgozott külföldi építkezéseken mint konyhabútor-szerelő, amiből vett egy víkendházat Fóton. Utána aztán az angol nyelvtudásnak hála egy luxusingatlanokkal foglalkozó irodához került. „Bérléssel foglalkoztak, és a 94 körül elég nagy boom volt, elég sokat kerestem, és ezt nem nagyon tudtam kezelni. Innen jött a kólafüggőség, ami két évig tartott, jó dolgomban nem tudtam mit csinálni, sokat buliztam. Hiába kerestem akármennyit, olyan drága ingatlanokat kezeltem, hogy az meg őrületesen távolinak tűnt. Úgyhogy inkább elmulattam, belekerültem egy ilyen körbe, nyakkendős yuppie hülyegyerek voltam. Aztán elég lett belőle. Egyrészt volt a nyolc Rivotril naponta, ami a leszokással járt, meg hogy a főnököm így, hogy elmondtam neki, mi van, már nem akart velem dolgozni. Eléggé le is égtem. Viszont összehaverkodtam a Csernussal, akihez jártam oda a Hideghegyre. Nem feküdtem be, de dumálgattunk, írta fel a gyógyszereket, ott ismertem meg a feleségemet is amúgy, végül pedig a Csernus lett az esküvői tanúnk. Aztán rendbejöttem, újra dolgozni akartam, de akárkit felhívtam az ingatlanszakmában, senki nem állt szóba velem. 2000 körül jártunk, akkor volt a svájci használtautó-import aranykorának utolsó felvonása. Egy barátomnak volt egy eredetvizsga-állomása, és azt mondta, menjünk ki Svájcba, hozzunk kocsikat, mert ez mekkora poén. Eleinte a kertünkből árultuk, aztán kinőttük a kertjeinket, bérbe vettük egy telephely felét, hordtuk tizenhatosával a kocsikat, toltuk nullával a hiteleket, végül már be kellett költöznünk oda az Éles-Sarokhoz, ahonnan te is elvitted a Vipert.”

Nézegetjük a kedvenc hirdetéseit, mármint a saját kedvenceit, mert előzőleg megkértem, szedje össze őket. Közben meglátok az udvaron egy embert, aki mintha egy kurucinfós fantomképről lépett volna le, és felteszek valami provokatív kérdést, már nem is emlékszem, mit.

– Az első években romákat nem engedtünk be, mert nagyon sok volt a probléma. Állandóan reklamáltak, visszahozták az autót, ami önmagában nem lenne baj, de romával nem tudsz észérvekkel kommunikálni. Hogy mondjuk felforrt a hűtővíz. Oké, megnézzük és kicseréljük a termosztátot, de nem, mert soha nem egyedül tér vissza, hanem erősen felindult huszadmagával. De most már ez a betámadós korszak is lefutott. Itt Óbudán nem is volt ilyen gondunk. Illetve egyszer, egy csapattal, de az is már elég régen volt.

– Betámadós korszak?

– Egy időben, persze. Évente úgy háromszor-négyszer. Egy betámadás úgy történik, divat is volt öt éve, hogy a csapatból a legjobban kikupált emberek vettek egy autót. Megveszi a kocsit, elviszi. Aztán hív másnap, hogy ez meg az szar. Te próbálod megoldani, hogy oké, visszaadod a pénzt, de az akkor már nem elég: mert ő már annyit bukott azon, hogy megvette ezt az autót, mit tudom én, volt már rá neki valami üzlete, hogy egymillió forint kár érte, és te tartozol. Ha valaha is fizettél, akkor annak vége volt. Nekünk sose volt úgy védelmünk, hogy védelmünk volt, de akkoriban karatéztam, sok rendőr meg készenlétis baráttal, és ha szóltam, az utolsó vevő is a telepen rendőr volt. És persze a 2000-es évek már szerencsére amúgy se olyanok voltak, mint a 90-esek. Általában pedig úgyis azokat lehet betámadni, akik simlisek. Lopott autók vannak náluk, kábítószer, ilyesmi, tehát tudni lehet róluk, hogy úgyse mennek rendőrségre: be lehet téged támadni. De ha full frankó vagy, nem nagyon tudnak veled mit kezdeni, mert a rendőrséggel már nem akarnak szórakozni.

– Tartanál most egy autónepper-gyorstalpalót? Milyen autókat kell bevenni, ilyesmi?

– Nincs ilyen: én bármilyen autót veszek-eladok, a már mondott értékhatáron belül. Sok autókereskedő be van korlátozva, és nem értem, miért. Nem értem, hogy ha felhívsz egy kereskedőt, hogy beszámít-e mondjuk egy Marutit, azt mondja, nem. Hát miféle kereskedő az?!

– Miért, te beszámolsz egy Marutit?

– Hát hogy ne számolnám be? Nem az a lényeg, milyen típus és hány éves, hanem hogy mennyiért. Hogy mondhatja azt, hogy nem? Hiszen kereskedő! Bármit beszámolok, az anyósodat is. Az ár a lényeg, mint a taximercinél: 7 kilóért csak meg tudsz barátkozni a tudattal, hogy taxi volt?