Öncélú szivatás a minicasco?

Minden épeszű ember tudja, a kötelező biztosítás alapvetően jó. Különösen az jó, hogy kötelező, mert így legalább biztosak lehetünk, ha valaki belénk jön, mindegy hogy áll a svejcifrank, összeomlott-e az ellenfél családi kasszája, és ki tudja-e fizetni az okozott kárt. Hiszen a kötelezőjét befizetni kötelező, kitöltjük a kárbejelentőt, a biztosító kedvesen és mosolyogva kifizeti a kárt. Nem, ne is vitatkozzunk, ez mindig így van, nekem például még sosem kellett szankciókat kilátásba helyeznem, hogy megkapjam a jogos kártérítést.

Az is megnyugtató, hogy az ember tudja, ha valami hülyeséget csinál, a biztosítója majd fizet helyette. Nem volt rá sok példa, de ha az ember évi 20 000 kilométer körül autózik, bizony, előfordulhat húsz év alatt, hogy koccan, és néha saját maga tehet az egészről. Aztán egy szép napon jön egy ezüstszínű Suzuki Swift, benne egy szőke csajjal, de ezek az információk már csak a gumicsikorgás és a csattanás után jutnak el az agyadig. Pedig még emlékszel, ahogy lassítasz a kereszteződésben, elfordítod a fejed jobbra, majd rálépsz a gázra, mert senki nem jön. Hát, bizony tévedtél. Jött.

Hogy pontosan hogyan sikerült összehozni a dolgot, most sem tudom, talán ha egy tanulsága van a dolognak: hogy az ember mindig kapcsolja fel a fényszórót, még nappal, városban is. Mert valószínű, hogy ha a szürke Swift ki van világítva, a parkolóház árnyékában könnyebben észreveszem a kontraszttalan formát. És most milyen jól fog jönni az a kötelező biztosítás. Mert helyettem majd a biztosító fog fizetni, hiszen van érvényes KGFB-m.

Szerencsére nem volt nagy a baj, a Sigma jobb első lökhárítójának sarkával koccantam a Swift bal első kerekének, illetve nyomtam be a sárvédőt a kerék mögött. Nem győztem elnézést kérni a bambaságomért, kitöltöttük a nemzetközi kárbejelentőt, de mondtam a hölgynek, ha lehet, oldjuk meg a javítást saját hatáskörben. Láthatóan kicsi volt a kár, egy jó karosszériás pár óra alatt kicseréli a sárvédőt, ha kell, lefényezi, és lehet megint használni a kocsit, nem kell kárfelvétellel, biztosítóval egyezkedéssel időt pocsékolni. Nem utolsó sorban magam is megúszom a bónusz-malusz besorolásom romlását. Persze így nekem kerülne pénzbe a javítás, de 40-50 000 forintos kárértékig megéri inkább ezt a megoldást választani, mint a nehezen megszerzett bónuszbesorolásban visszalépni. Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg a nem túl távoli jövőben újabb balesetet okozna az ember, a bónusza már nagyon csúnyán alakulhat. Kézzel kihúztam a benyomott sárvédőt, hogy ne legyen útban a keréknek, és mindenki ment a maga dolgára.

Gyorsan elkezdtem telefonálni, ki tud egy bontott, lehetőség szerint ezüstmetál, faceliftes Swift bal első sárvédőt. Prokee megnyugtatott, a faceliftes Swift első sárvédő kurrens cikk, utángyártottban nincs, ezért a bontott sárvédő ritka, nem olcsó, tehát örüljek, ha bármilyet találok, ne nagyon legyenek színigényeim. Ezután felhívtam a fényező barátomat, tíz percen belül szólt, hogy van sárvédő, ráadásul ezüstmetál. Meg van véve, tegyétek el nekem, nehogy valaki más elvigye az orrom elől.

Nagy örömmel hívtam a hölgyet, hogy van egy gyári fényezésű, közel makulátlan sárvédő, gyakorlatilag csak cserélni kell az elemet, és kész a kocsi. Nem volt jó hatással a hangulatomra, mikor mondta, hogy az exe már intézi a biztosítást, mert a kocsi teljesen tönkrement, elment a nyúlvány, meg az A-oszlop, satöbbi. Mert ezek a Swiftek úgy gyűrődnek, mint ha papírból lennének. Aha. Az egy dolog, hogy nem bízik bennem, nem ismerjük egymást, végül is, érthető. De a mese a totálkárosra tört Swiftről marhára felbosszantott.

Áldottam az eszemet, hogy még a helyszínen csináltam képeket az ő autójáról, meg a sajátomról is. Nem mindegy, hogy a biztosító mekkora összeget fizet ki a károsultnak, hiszen mindenkinek lehetősége van a biztosító által kifizetett összeget megtéríteni, így megőrizhető a bónusz. És marhára nem mindegy, hogy az értesítőben ötven vagy kétszázötvenezer forint van. Ezért jeleztem a hölgynek, ne akarjanak olyasmit elszámolni a biztosító felé, amit nem kellene, mert a kárbejelentőm mellé csatolni fogom a helyszíni fényképeimet is.

Mérgelődés közben felhívtam a biztosító telefonos ügyfélszolgálatát, mert már április volt, de még nem találkoztam a második negyedév csekkjével, szerettem volna megtudni, megküldték-e már. (A befizetett első negyedév ugye március utolsó napjáig +60 napig nyújt fedezetet, ezért nem is aggódtam a kár miatt). A fiatalember elkérte az adataimat, majd rezignáltan közölte, hogy ez a szerződés díjnemfizetés miatt törölve van. Kezemben a januárban befizetett csekkel elég hihetetlennek tűnt az egész. Ráadásul kiderült, hajamra kenhetem a csekkemet, mert nem ez a probléma. A kulcsszó: minicasco.

Decemberben kötöttem ugyanis egy minicasco fantázianévre hallgató biztosítást. Nagyon jónak tűnt a leírás alapján, igaz, szkeptikusként inkább arra gondoltam, túl szép, hogy igaz legyen. Azt ígérik ugyanis, hogy ha befizetek évi ötezret, saját hibás balesetnél (aminél ők fizetnek a kötelezőm terhére) az én káromat is kifizetik, igaz, egy évben csak egyszer, maximum 250 000 forint értékig. Mindenesetre telefonon gyorsan megkötöttem, úgy gondoltam, ötezer forint kockázatot megér, hogy kipróbáljam.

Aztán meg is feledkeztem róla, hiszen semmiféle papír nem érkezett postán, illetve egy 1250 forintos csekket kaptam januárban a biztosítótól, hogy ennyi elmaradásom van a kötelezőmmel. Felhívtam őket, hogy ezt hogyan is értsem, mert a teljes összeget fizettem be korábban a KGFB csekken, utazom külföldre, jó lenne tisztázni, van-e egyáltalán biztosításom. Biztosítottak, hogy a KGFB-m él, érvényes, ne aggódjak, a kérdéses 1250 forintos csekk a minicasco negyedéves díja, nem a kötelezőé. Csak majd azt is fizessem be valamikor. Így már világos volt, bár nem értettem, hogy a teljesen külön szolgáltatás díját miért KGFB díjnak tüntetik fel a befizetést igazoló csekken.

Talán nem kell mondanom, úgy felejtettem el a minicasco-csekket, ahogy volt. Most pedig azt mondják, emiatt a be nem fizetett 1250 forint miatt mondták fel a KGFB-met. A minicasco elmaradt díjbefizetése miatt. A kötelezőmet. Itt valakinek elgurult a gyógyszere. És tessék mondani, mikor törölték? Március akárhanyadikai hatállyal, visszamenőlegesen az egész negyedévet. Ennél a pontnál komoly önfegyelemre volt szükségem, hogy ne ordítva kérdezzem meg, hogy mégis mi az oka annak, hogy én erről nem tudok? Erre nem volt válasz.

Az egész akkora marhaságnak hangzott, hogy meggyőztem magam, a telefonos ügyintéző valamit nagyon félrenézett, biztos, ami biztos, másnap bemegyek személyesen, és tisztázom a dolgot. Otthon összeszedtem az összes vonatkozó papírt, ráadásul nem csak a be nem fizetett minicascós csekket találtam meg, de az aktuális KGFB csekkem is meglett egy stóc alján. Kiderült, a második negyedévre összevonva, egy összegben kérik a KGFB és a minicasco díját, tehát valóban egyben kezelik. Ami elég furcsa: még csak nem is részletezik, csak a végösszegből derül ki. Viszont, ha már ilyen szépen előkerült minden csekk, gyorsan be is fizettem, jobb a békesség alapon.

Másnap az ügyfélszolgálaton előre jeleztem, vigyázzanak, problémás ügyfél leszek. Úgy tűnik, ilyen kijelentésekkel nem lehet kizökkenteni az ügyintéző hölgyeket a nyugalmukból, így vázoltam a helyzetet. Némi klaviatúracsapkodás után azt mondta a mosolygós hölgy, félreértés lesz, a rendszerben ott a biztosításom, él és virul. Ennek nagyon megörültem, mégiscsak jobb, ha nem kell felháborodott ügyfeleset játszani. Mivel az ördög nem alszik (nem valami kívánatos munkakör), jobbnak láttam, ha kérek egy írásos igazolást a biztosításom meglétéről. Már a pult felett nyújtotta át a kishölgy a szép zöld papírost, mikor a szomszéd asztaltól átszólt a kolléganője: az nem úgy van az!

Most jön a feketébb leves...