Klímahasználati szájbarágó

Csak halvány emlékfoszlányaim vannak, milyen klímamentes autóban főni nyáron. Talán túl fiatal vagyok, és az én generációm fejében a légkondi inkább alapvető, mint luxustartozék. Hiába zajlott autós szocializációm felhúzott ablak és járó klíma mellett, ma is elkövetem ugyanazon hibákat, amit az autósok jó része.

Egy klímázott helyiségben, így az autóban is az a jó, ha öt, de legfeljebb 7-8 fokkal van hidegebb a külső hőmérsékletnél. Legalábbis egy forró nyári napon. Tekintve, hogy a légkondi ritkán képes a beállított hőfokig hűteni az utasteret, sokan azt a logikát követjük, hogy minél melegebb van kint, annál hidegebbet állítunk bentre. Mintha ettől a két érték vágyott átlagában érezhetnénk magunkat. Nem ritka így a harmincöt fokban a húsz fokos közelébe hűtött autó, ami már egyértelműen önveszélyeztetés.

A nyolc-tíz fokos hőmérsékletkülönbség már érezhetően leterheli a szervezetet. Sok energiát von el, így a hidegtől csak rövid távon frissülünk fel. Kiszállásnál közvetlenül is érezzük a hatását, amikor a hirtelen arcunkba csapó forróság miatt kitágulnak az erek, csökken a vérnyomásunk, és erőtlenek leszünk. Ez csak a kényelem kellemetlen mellékhatása, amit – attól függően, mekkora a kint és az autóban mért hőmérséklet különbsége – egészségkárosító szintig fokozhatunk. Az orrfolyással és köhögéssel járó nátha tipikus klímabetegség, az így szerzett gége- és torokgyulladás sem ritka, de akár tüdőgyulladást vagy homloküreggyulladást is összeszedhetünk.

A késő októberi hideg szimulálása nem az egyetlen, amivel szervezetünket sokkolhatjuk. Legalább ilyen fontos, hogy a fúvókát ne irányítsuk közvetlenül magunkra. Persze nincs jobb, mint amikor a napon aszalt arcunkat megfújja a klíma száraz hidege, de ettől is megbetegedhetünk, ahogy attól is, ha izzadt bőrünkre fújatunk. Komoly ízületi bajokhoz, izomfájdalmakhoz vezethet, emellett hamarabb jönnek a betegségek, és a szemünknek sem tesz jót a mesterséges huzat. Legjobb, ha a középső befúvórostélyokat egymás felé nyitva, kissé felfelé irányítjuk, a szélsőket pedig az oldalablakokra. A légáram-beállítót érdemes láb-arc-szélvédő hármas állásába tenni, így a befújt hideg körbejárja az utasteret.

Ha a hőmérséklet ideális és az elektronikus vezérlésű klímával szerelt autókban megszűnt a huzat, káros tényezőként ott lehet még a szárazság. Mire a levegő a rostélyokon át eljut hozzánk, a rendszerben már minden vizet kiadott magából, ami szerencsés, mert a száraz levegőt hűvösebbnek érezzük a nedvesnél. A test kipárolgása ilyen környezetben viszont megnő. Még ha a hideg autóban nem is tör ránk szomjúságérzet, a folyadékpótlás épp olyan fontos, mint amikor a napon izzadunk. A szárazságot az érzékeny szeműek és a kontaktlencsét viselők is megszenvedik – nekik érdemes szemcseppet rendszeresíteni a klíma mellé.

A büdös légkondi a legalattomosabb probléma. Amellett, hogy komfortérzetünket rontja, ez sem veszélytelen. A tisztítatlan rendszerben megtelepülnek gombaspórák, baktériumok, aminek egyértelmű jele lehet a romlott tejre emlékeztető szag. A takarítással nem érdemes várni: magától nem fog kitisztulni a rendszer, a fertőzés, az allergiás típusú tüdőgyulladás és a kannapenész pedig nem játék. A megelőzéshez rendszeresen cseréljük a pollenszűrőt, és a boltban kapható klímatisztító aeroszollal 1-2 évente takarítsuk át a klímaberendezést. A párologtatóba kerülő tisztítóanyag kiöli a baktériumokat és a káros csírákat, egyúttal késlelteti az újabb lerakódást. Negyedórás művelet, semmiféle szaktudás nem kell hozzá, ott a szprén az egyszerű használati utasítás - de autószervizben is elvégeztethető.

A tisztántartás és egy nagygenerál elkerülése érdekében ajánlott még a klímát havi rendszerességgel beindítani néhány percre. Még télen is, minden esetben járó motorral. Ezzel nem csak a pangás szűnik meg, de a legtöbb típusnál csak így érhető el, hogy a rendszerben lévő kenőanyag körbejárjon, így nagyobb eséllyel szolgálja végig élettartalmát.

Nem elég magunkat óvni a klímázás ilyen-olyan velejáróitól, de néha a klímát is kell tőlünk, vagyis a melegtől módosult ítélőképességünktől. Ha ésszel használjuk, kevesebb gyilokkal, sokat spórolhatunk az autó fogyasztásán. A klíma használata persze nem művészet, de annál messze több, mint hogy reflexszerűen rákapunk az AC gombra beszálláskor, majd feltárcsázunk egy hőfokot.

Fontos, hogy indulásnál mérsékletesek legyünk. Egy tűző napon hagyott autóban a műanyagok, a kárpitok és az ablakfelületek percek alatt felforrósodnak, és beszállásnál úgy érezzük, kályhaként ontják a magukba szívott meleget. Ilyenkor nehéz gondolkozni, pedig sokat számít, ha még indulás előtt letekerjük az összes ablakot, és hagyjuk, hogy a kinti meleg levegő átvegye a forró benti helyét. Nem jó egyből hűtéssel kezdeni, inkább várjunk, míg a nyílásokon kiömlik a meleg, egy kicsit minden lehűl, így megkíméljük a légkondit, hogy feleslegesen 15-20 fok plusszal dolgozzon.

Ha úgy érezzük, ideje, hogy a kompresszor megkezdje munkáját, célszerű megsegíteni a belső keringetéssel, és együtt indítani a kettőt. Gyorsabban hűl le így az utastér, hiszen a rendszer a benti egy-két köbméter levegőt használja újra, és nem a kinti forróval küzd folyamatosan. Ezt akár hagyhatjuk is így, de nem érdemes a végtelenségig: a légkondi sem termel oxigént, ezért ha csak időnként is, de jobb kikapcsolni a visszakeringetést. Innentől már csak arra figyeljünk, hogy ne csináljunk túlságosan hideget, és soha ne legyen túl nagy huzat.