Cigánykerék 1. rész: A felkészítés

Ettől függetlenül tegyük fel a kérdést. Mi a jobb? Homokba dugni a fejünket és eljátszani, hogy a jelenség nem létezik, vagy ellenkezőleg: ha már valaki csinálja, vagy ki akarja próbálni, akkor amennyire lehet, segíteni és tanácsot adni neki saját (és más) testi épségének minél jobb megóvása érdekében? Na ugye. Téli csapatás ugyanis volt, van és lesz is, amíg akad mifelénk még télen hó (bár utóbbi időben kicsit szarul állunk ebből).

Elterjedt tévhit, hogy csak és kizárólag a telepi hülyegyerekek szórakozása ez. Nyilván rengeteg a fiatal, akik keresztül-kasul szeretnek közlekedni télen, de az általánosítás nagy hiba. Ahhoz, hogy jól felkészüljünk, bizony szükséges egy rendes autó, ahhoz pénz kell, ráadásul egyéb költségvonzata is akad a dolognak (hogy csak az üzemanyagot említsem). Ezért bizony a télen nem takarított, vagy közúti forgalomra nem alkalmas utakon nem ritkán látni ismert autóversenyzőket, meglett családapákat, profin felkészített autókat, közösségeket, akik szervezetten mozdulnak meg és ki, amint pár centi hó lepi már az utakat. Mindenki ismeri azt a pár webkamerát, melyeket ilyenkor figyelni illik.

Egy azonban közös bennük: akik ilyen helyen vannak, azokban legalább van annyi felelősségtudat, hogy saját életükön kívül másét a lehető legkisebb mértékben sem veszélyeztetik. Nincs tömeg az út szélén, nincs lakott terület, ráadásul éjszaka más autós nem téved arra (vagy csak nagyon-nagyon ritkán), hiszen épeszű ember nyakighóba nem hajt be. Ha mégis, akkor éjjel a fényszórók messziről látszanak, ha valaki szembe jön, az biztos, hogy – úgymond – civil és mindenki nagyon előzékenyen elengedi. Sőt, ha bajba kerül (megcsúszik, árokba-hófalba esik), akkor segítenek neki, hiszen valószínűleg véletlenül tévedt arra és balszerencséje volt.

Az épeszűek tisztában vannak az íratlan szabályokkal és nem hívják fel magukra a figyelmet, kerülik a feltűnést és nem titok, hogy ha rendesen viselkednek és fegyelmezettek (pl. nem indulnak el egymással szemben, amíg az utolsó is fel nem ért, nem tesznek kárt semmiben), akkor nem titok, hogy a néha feltűnő rendőrjárőr is engedékenyebb. Jól tudják, hogy amíg a srácok a városon kívül, mindenkitől távol közlekednek lapjával, az még mindig jobb, mint ha a forgalmas körforgalomban vagy négysávos utakon teszik mindezt, ahol az átlagautós nincs felkészülve arra, ami történhet és fog is.

Varga „Cigány” Zolival elkészített háromrészes sorozatunk első részében az alapokkal kezdjük. Milyen autót? Mennyiért? Mi kell, hogy megteremtsük a lapjával fordulás alapjait? Persze ne egy doktori disszertációt várjanak, mindent elmondani nem lehet, ezért még pár dolog, amit nem említünk, de jó, ha kéznél van, mielőtt nekivágnak, kifelé fordított reflektorokkal a Mátrának, Börzsönynek, Bükknek. Aki bővítené, az ne legyen rest, kommentposztunkban elmondhatja.

A következő rész a gyakorlatról szól. Lada, MX-5 és BMW a terítéken. Jó szórakozást!

Kapcsolódó blogposztunkban  hozzászólhat.