Viktorral akkor találkoztam először, amikor enyhén dádázó e-mailt kaptam tőle az egyik posztomra, melyben leírtam, hogy méhviasszal kezelem 166-os Alfám bőrkárpitját.
Ennek lassan öt éve, és bár először azt gondoltam, csak valami sarlatán-kotyvalékot akar rám sózni, végül beadtam a derekam, és beszereztem tőle egy többkomponensű bőrápoló cuccot. S70-es Volvóm kárpitja imádta, és az első kezelés után bizony el kellett ismernem: a srác tud valamit.
Aztán összefutottunk pár rendezvényünkön, ott megnéztem a saját autóját, elmondta, hogy autókozmetikával is foglalkozik, innen már egyenes út vezetett oda, hogy a saras, koszos, karcos expedíciós Nissan X-Trail belterével feladjuk neki az első leckét. Megoldotta, és mindennél többet mond a tény, hogy Zách Dani szinte odafagyott a fényképezőgéphez, mire végeztek vele. Jó munkához azonban idő kell, ez lehetne felírva a kis műhely szemöldökfájára, ahol Bőrös Viktor és Polír Laci, mint Batman és Robin, várták az eladás előtt álló Mareát.
Amíg Laci – aki civilben személyi edző – hatalmas lapátkezeibe fogta a polírgépet, Viktorral jót beszélgettünk belterekről, bőrápolásról, műanyagokról és mindenről, amiről nem is gondolnák, hogy javítható. Később beszállt Laci is, és a végén egészen megdöbbentő tényekkel kellett szembesülnöm. Ez van: jó pap holtig tanul.
- Rám szóltál, hogy ne használjam a méhviaszt az Alfám üléseire, mert többet árt, mint használ. A mezei felhasználók milyen hibát követnek el? Van, aki a babapopsi-törlőkendőre esküszik, más a viaszra.
- Ó, az már mindenképpen haladás, hogy egyáltalán eszükbe jut törődni a bőrrel. A többség úgy gondolja, hogy a bőr azért jó, mert azzal nem kell törődni, ha valami kiömlik rá, letörlöm és kész. Na, ez hibás szemlélet. A bőr élő, lélegző anyag, a pórusait tisztán kell tartani, hogy járja át a levegő. A folyamatos impregnálás és bőrápolózás pedig megóvja a felső, vékony festett réteget, így megelőzendő a réteg kopását. Ezt ritkán teszik meg, a gyári bőrkárpitok túlnyomó többsége ezért kopik el.
- Mit nevezünk egyáltalán bőrnek manapság az autóiparban?
- A bőrkárpitok minősége a 2000-es évek elejétől egyre rosszabb. Ez egybevág azokkal a törekvésekkel, melyek miatt mára szinte teljesen megszűnt a kifejezetten bőr miatt tenyésztett szarvasmarha-tartás. Egyre ritkábban készülnek teljesen bőrből az ülések, sok esetben csak az ülőlap, illetve a háttámla bőr, az oldaltámaszok-fejtámlák már inkább műbőrből készülnek. Ez az alap bőrkárpitokra vonatkozik, nem a nagyon drága, feláras, spéci extrákra.
- Bőr még ez egyáltalán? Igazi?
- Ha bemész a szalonba, és bőrkárpittal kéred az autót, bőrkárpitot is kapsz. Valódi bőr, viszont minőségileg hatalmas a szórás az egyes beszállítók/gyártók között. Léteznek igényes és olcsó megoldások, mondanom sem kell, hogy nem véletlenül azok. Van, aki úgy spórol, hogy csak részleges bőrkárpitot használ, de jellemzőbb a szintetikus bőr használata.
- Ez pontosan mi?
- Olyan kárpitfajta, amely részlegesen ugyan tartalmaz bőrt, olyan arányban, hogy a tapintása, illata meglegyen, mégsem nevezhetjük valódinak. A beszállító ilyenkor egyszerűen ledarálja a bőrt, a kevésbé értékes részeket (a legértékesebb a marha háta, aztán a többi), egy hordozó anyaggal vegyíti, belenyomja a bőrmintát, és kész. Tulajdonképpen tartalmaz bőrt, de annyi köze van a tehénhez, mint a bevásárlóközpontban kapható olcsó tejnek. Látta már valahol. Volvókban találkozhatsz ilyennel. Az autós bőrkárpitok minősége igen széles spektrumban mozog. Jobb esetben valódi, színbőr, ami a legjobb, de a legdrágább is, másodikként a nyomott, préselt mintázatú követi - amiből a legtöbb forog a piacon – végül a műbőr, textilbőr.
Mi az a...?
Textilbőr: kellemes tapintású, puha érzetet ad és nyúlik, mint a gumi. Ez egy textil alapra nyomtatott bőrhatású gumiréteg, semmi köze a bőrhöz. Felújítása nem igazán lehetséges.
Műbőr: Ezek minősége nagyot fejlődött az utóbbi időben, a régebbi típust nehezebb javítani, illetve nem minden esetben megoldható. Vannak jobb fajták, amik tapintásra, kinézetre megtévesztésig hasonlítanak a valódi bőrre, de mégis kiérezni azt a gumis hatást. Visszahajtva az anyagot a hátoldalán, rácsos szövetet találunk. Felújítása részlegesen lehetséges, bizonyos keretek között.
Nyomott, préselt mintázatú bőr: Ebből Dunát lehetne rekeszteni, szinte mindenhol alkalmazzák, legyen az repülő, autókárpit, vagy bútor. Ez lehet rosszabb minőségű színbőr, illetve hasíték. Sok bőrsérülést el lehet tüntetni a szemek elől, ha egységes mintázatot préselnek bele, olyan állatbőr nem létezik, aminek minden egyes négyzetcentiméterében ugyanazt a mintázatot találjuk.. Javítása, felújítása lehetséges, de maximum kétszer javasoljuk.
Valódi szín bőr: Ez a valódi minőség. Tapintása, komfortérzete messze jobb minden utánzatnál. Tartóssága jó kezekben egy emberöltő. Könnyű felismerni, minden felületén más a mintázat, habár manapság már 100%-ig megtévesztő utánzatok is vannak a piacon. A valódi színbőrt lehet felújítani a legtöbbször.
- Ha már említetted a svédeket, adódik a kérdés, hogy az utóbbi 5-10 évben melyek azok a gyártók, akik jó minőségű bőrt használtak, vagy használnak a mai napig?
- Úgy vettem észre, hogy jelenleg a magas minőségi standardokhoz jóformán csak az Audi és a Lexus ragaszkodik. A Mercedes már egyre gyakrabban használ műbőrt – bár illik hozzátenni, jelentős plusz pénzért lehet náluk is kérni valódi bőrt –, a BMW külön fejezet, hiszen én imádom a márkát (Viktornak több, csodás BMW-je is van – a szerk.), de ott jelentős hanyatlás figyelhető meg. Egy nyolcvanas évekbeli cápa hatoshoz vagy heteshez képest a mai bőrkárpit a fasorban sincs. Elég éles törés volt, valamikor a 2000-es évek elején kezdődött, az E38-E39-E46-vonalon. A mai napig nem értem azt a furcsa, négyzethálós mintát, amely kirajzolódik a kopás alatt – mert bizony erősen kopik –, próbáltam utánajárni, megvizsgáltam rendesen, de nem sikerült rájönnöm, miért nem bírja annyira a fizikai behatásokat, Egyszerűen csak ilyen, és kész. Ez az, amit a BMW Standardledernek hív, ezt a mélyen nyomott bőrt kapod, amikor bőrkárpitot rendelsz. Létezik náluk is remek minőségű Nappa-bőr, örök élet meg egy nap, de a felára olyan, hogy még a tehetősek is csak ritkán fizetik meg.
- Ha most mondjuk olvassa ezt a cikket valaki, aki éppen szeretne egy szép, fullextrás youngtimerbe fektetni, mit javasolsz neki? Kik azok, akik régen is adtak erre? Vagy nem volt akkora a szórás?
- Közel sem. Olyan 20-30 évvel ezelőtt azért mindenki igyekezett a lehető legjobbat adni, hiszen a felár olyan borsos volt, hogy nem kockáztattak. Legendásak pl. a régi Mercedes-bőrök, de aki bizonytalan, mindenképpen nézzen szét a fórumokon, szívesen segítek én is. Az azonban nagy vonalakban elmondható, hogy az ilyen korú autók bőrkárpitja jó minőségű és tartós.
- A mezei felhasználó egyáltalán meg tudja különböztetni a valódi bőrt a műbőrtől?
- A tapintás. Főleg olyan üléseknél, ahol mondjuk az ülőlap valódi bőr, az oldaltámasz nem. A bőrön a kéz finoman, szinte ellenállás nélkül siklik-csúszik végig, a műbőrön kevésbé: meg-megakad, mintha száraz műanyagfelületen húznánk. Kell hozzá némi rutin, de ez a legkönnyebb módszer.
- Mi volt az eddigi éveid alatt, ami előtt megemelted a kalapod te is. Került a kezed alá egyáltalán olyan kárpit, amire azt mondtad, hogy na, ez igen, ez meg van csinálva?
- Egyértelműen a régebbi Rolls-Royce-ok Conolly bőrkárpitja. Ezek magasan vernek mindent, amit eddig láttam. Elképesztően puha, hibátlan minőségű, hihetetlenül finom bőr. De nagyon jó a Lexus által használt anyag is, és ami feltűnt, hogy a BMW 1986-os modellévében egészen elképesztően jó minőségű bőrkárpitot használt. Volt már itt olyan cápa hatos, ami a sok futott kilométer ellenére szinte makulátlan volt belül, egy pár helyen minimális festést igényelt csak és ezek után tökéletesen olyan volt, mint újkorában. De a Conolly az Conolly.
- Mi az, ami odahaza is javasolható, és segít a bőrnek? A viasz az nem, de akkor mi? Babapopsi-törlő? Niveás-kendő?
- A babapopsi-törlő nem ártalmas. Valamit segít is, de biztosan nem árt. A méhviasz már zűrösebb, hiszen alapvetően természeti hatásoknak kitett és/vagy kültéren használt bőrcuccok ápolására alkalmas. Lószerszám, nyergek, bőrszíjak stb. Ilyenek konzerválására lett kitalálva. Csizmákra már annyira nem is jó, hiszen a méhviasz rendszeres használat mellett több rétegben tapad meg a bőrön, vastag bevonatot hoz rajta létre, ez aztán törik és reped. Láttam már olyan ülőgarnitúrát, melyet éveken keresztül viaszoztak és szó szerint eltört a kárpitja. Ilyenkor nem létezik módszer az eltávolítására, csak a teljes csere. Autóülésre ezért méhviaszt ne használjunk. A kézkrémek sem túl jók, hiszen élő szövetre kifejlesztett anyagok. Nem festett bőrök ápolására találták ki őket. A régi oldószeres festéseket hiába is kenjünk velük, azt a ruha úgyis lekoptatja. A vizes bázisú, nyílt pórusú festékeknek kifejezetten nem jók ezek, eltömítík a pórusokat, elzsírosítják a felületet és nem tud lélegezni az anyag.
- Akkor mit? Létezik házi praktika?
- A bőrtisztítás- és ápolást én rendszeres időközönként szoktam javasolni. Használattól függően három-hat havonta. Ugye a tisztítás azért fontos, mert nem a rárakódott koszt szeretnénk konzerválni, így ápolás előtt mindenképpen javasolt a tisztítás. Amint ez megvan, onnantól tisztességes bőrápoló szerrel le lehet ápolni. Ez lehet bútorhoz alkalmas ápolószer is akár, beszerezhető bármelyik jobb bútorüzletben, sima, mezei, kímélő bőrápolót használjunk, és felejtsük el a mindenütt lógó csodakendőket, a benzinkutas, alkohollal átitatott vackokat főleg, azok többet ártanak, mint használnak. Egy mezei hipermarketben is kapható ilyen cucc – na nem az autós részlegen, hanem a kárpittiszítóknál – én is használtam anno ilyet, köztes megoldásnak tökéletesen megfelel, és jelentősen kitolható vele a kárpit élettartama. Persze a hibát nem tünteti el, ahogy a kopást sem, oda több kell, de költséghatékonynak költséghatékony. Vigyázni kell azonban, mivel sajnos vannak olyan bőrápolónak mondott termékek, melyek erre egyáltalán nem alkalmasak.
- Mennyi az élettartama a bőrkárpitnak? Tartósabb, mint a szövet?
- Egyértelműen. Megfelelő törődés mellett szinte bármeddig kitart. A beszállító eleve festett táblabőröket szállít a gyártóknak. A bőr a színt cserzéskor kapja, és attól függ a színe, hogy milyen volt a cserzőanyag. Mesterséges vagy természetes. Utána a gyárakban felületi festést kapnak ugyanazzal a festékanyaggal, amellyel mi is dolgozunk. Majd a bőrtáblából a varróüzemben készítik el magát a kárpitot, és húzzák az ülésekre. Amint az UV-szűrős impregnáló – az elsődleges védvonal –, ápolás hiányában eltűnik, akkor hamar a színezett réteg következik. Ezt ugyanúgy vissza lehet festeni, megfelelő technológiával - hiszen pár mikronnyi vastagságról beszélünk – mint az autók fényezését, de elengedhetetlen, hogy visszaépítsük rá a felette lévő két réteget is. Ha ezeket rendszeresen visszapótoljuk, akkor mindig meglesz minden, ami védi a festett réteget. Így pedig sokáig bírhatja, akár az autó élettartamát is kiszolgálja gond nélkül.
Érdemes tudatosítani, hogy (jobb esetben) gyárilag is kétrétegű impregnálás van a bőrfestésen, szemmel nem látható vékony réteg, ami kb 1-2 évet bír ki napi használat esetén, de egy szorgos, hozzá nem értő autókozmetikában lekapják akár egy tisztítás alkalmával is, onnantól rohamosan romlani fog az állapota. Sok autókozmetikusnak mondott vállalkozó pedig nem méri fel, hogy pl. egy Audi S6-os bőrkárpitját elrontani nagyon nem érdemes, mert alsó hangon is milliós tétellel játszik, az pedig könnyen bedöntheti a boltot. És akkor örülhet, ha a tulajdonos csak egy pert akaszt a nyakába.
- A szép bőr matt és puha. A fényesre suvickolt, csúszós bőrkárpit inkább hozzá nem értésre vall.
- Így van, alapvetően a bőrünk zsírtartalma, a folyamatosan dörgölt por és kosz teszi ezt, plusz ugye a ruhánkkal mindezt folyamatosan polírozzuk. A rosszabbik eset a szilikon, amit én az univerzumból száműznék – és szerintem a fényezők is –, hiszen divat lett mindent telibeverni vele, holott alapvetően súrlódó felületek közé szánták, maximum gumikéderek ápolására, ezzel szemben boldog-boldogtalan fújja vele telibe a belteret, főleg az igénytelen nepperek. Na az ilyenektől menekülnek a kozmetikások és a fényezők is messzire. Szilikont ne, maximum implantátum formájában!
- És mi a helyzet az alcantarával?
- Csodás anyag, és sokan az olasz autókkal kötik össze, pedig japán találmány. Zseniálisan jó a tapintása, puha, és már szemnek is szép felületet ad. Gyakorlatilag művelúr, de olyan helyen tökéletes, amihez nem nyúlunk sűrűn. Viszont exponáltan használt felületen használni nem túl szerencsés. Ismert, hogy egy idő után bolyhosodik, ekkor még egyszer segíthetünk rajta vizes borotválással, de mást nagyon tenni nem lehet: csere. Festeni nem lehet, tisztítani ugyan foltbenzinnel igen, de ilyenkor kifehéredik. Mikroszálas kendővel is lehet szebbé tenni, kihúzni belőle a foltot, de nem hagy sok játékteret.
- Bőrfestés- és javítás illetve felújítás, ez a te profilod leginkább, mi van olyankor, ha megfesti a ruha a bőrt, vagy lekopik a sok beüléstől az oldaltámasz?
- Ó, a farmer. A farmert szereti legjobban a világos bőrkárpit. Meg mi is. Azt szoktam javasolni annak, aki szereti a farmert, és bézs bőrbelsős autója van, hogy ciki-nem ciki, de takarja le az ülést valamivel. A farmerben lévő indigófesték olyan erős, hogy szinte eltávolíthatatlanul megszínezi a bőrt.
- Mit tudsz ezzel csinálni?
- Attól függ. Ha elég, csak a kímélő tisztítót használjuk, majd impregnálás, igény szerint festés és ápolás a sorrend. Ha durva a szennyeződés, az intenzív tisztítást csináljuk, ez időigényesebb. A kímélő tisztítás ülésenként kb. 5000 forintból kijön, egy autóbelső négy ülőfelületnek számít, ehhez jön még az ajtókárpit, darabja 2500 forint.
- Oké, ez az ápolás, de mi van, ha festeni is kell? Hogy fested meg úgy, hogy nem látszik?
- Említettem már, hogy hasonlít a fényezéshez – persze nagy vonalakban –, de például egy válltámasz/oldaltámasz festése és lekezelése is elég hosszadalmas. Nem tudom máshol hogyan csinálják, mi minden esetben kiszereljük az üléseket, nem csak a takarításkor, hanem a festéskor is. Ha már kint van, természetesen kitisztítunk alatta mindent, üléssíntől kárpitokig. Az üléssel a munkaasztalon dolgozunk. Először teljes egészében megtisztítjuk, hogy lássuk a valós színét, hiszen megtörténhet, hogy mondjuk az oldaltámasz megtisztítva-megfestve más árnyalatú lesz, mint a napszítta ülés többi része, melyek színét befolyásolja a kosz és a zsírréteg illetve fényesedés. A színt patikamérlegen – vagy receptúra híján - szemre keverem ki, század milligrammos pontossággal kell dolgozni, de csaknem minden gyártó minden kárpitszínéhez megvan a pontos összetevő-lista, így ezt meg tudom oldani, bár kell a jó szem, hiszen előfordul, hogy külső körülmények miatt nem lesz pontosan olyan az árnyalat.
A következőkben az inkirminált részt kimaszkoljuk, több lépcsőben csiszolószivaccsal becsiszoljuk (a papír nem jó, hiszen annak szélei felsérthetik a bőrt), majd a karcolásokat-sérüléseket rugalmas leder-fillerrel feltöltjük. Itt fontos a türelem, mert a filler száradását siettetni nem szabad, önmagától kell, hogy elpárologjon belőle a víz (vízbázisú anyagokkal dolgozunk). Ilyenkor természetesen összeugrik, térfogatot veszít, így akár több réteget is fel kell hordani egy-egy nagyobb repedés eltüntetéséhez. Majd mindezt többször becsiszolni, végül festeni. Ezzel lényegében visszaállítjuk a gyári állapotot, és ugyanolyan tartós lesz a javított rész, és ez garantált, hiszen azon cég anyagaival dolgozunk, amely 37 autóipari cégnek szállít be. Persze a megfelelő ápolás ugyanúgy fontos.
- Mennyi munkaóra egy kopásfestés? Pepecs munka?
- Tulajdonképpen igen, de a rutin sokat segít. Eleinte nehéz volt, hiszen ismerni kell az egyes típusokat, tudni, melyik csatlakozó hová csatlakozik, hogyan helyezkednek el az apró csetreszek, a műanyag takarólemezeket sem szabad feszegetni, a patentokat pótolni, ha eltörnek, szóval sok esetben pepecs, de a gyakran előforduló modelleknél már aránylag gyorsan megy. Sok évem van ebben, de amit a gyárban összeraktak, az szét is jön, csak türelmesnek kell lenni, nincs olyan, hogy nekiesek a lapos csavarhúzóval. Mondjuk az E46-os BMW-ből öt perc alatt kiszedem az ülést. Ellenben emlékezetes az a Rolls-Royce Corniche, amely a hetvenes években készült, de már minden kényelmi extrával fel volt szerelve. Legalább három órába telt, mire szépen felcímkéztük az összes, külön-külön elhúzott, felsaruzott vezetéket, kapcsolási rajz és sok-sok fotó készült, hogy minden oda menjen vissza, ahonnan kijött. De jó lett, megoldottuk. Egy ülés, festéssel és mondjuk hibajavítással egy nap nettó munka, ebből csak maga az ülés előkészítése legalább két óra.
Általában egy felújítandó, felületi festett bőr kb. 8-12 munkafázisú procedúrán megy keresztül, mire elnyeri végleges állapotát. A veterán járművek és az antik bőrtárgyak felújítása összetettebb és jóval hosszadalmasabb, igazából az már igazi restaurátori munkakör.
Élő szövet a fémvázon avagy Polír László munkában
Laci amúgy személyi edző, ha kérdeznék. Másodállásban, mert elsősorban autók külsejével foglalkozik több, mint tíz éve már. Mondjuk könnyű neki a másodállás, hiszen akinek napi 8-12 órában a kezében van a combos polírozógép, annak a kondija sem rossz. Miközben Viktorral elmerültünk a beltérben, addig Laci keményen nekiesett a Nordshcleifét megjárt Fiat Marea iszonyatosan elhanyagolt fényezésének.
Sokat látott ember Laci, dolgozott már ő mindenen, méregdrága luxusautókon, személyi testőrök által figyelve súlyos emberek limuzinjain és ha ennyi idő alatt senki nem talált kivetnivalót a munkájában, akkor fogadjuk el tényként: László ért a szakmájához. Ami persze idehaza nincs megbecsülve (köszönhetően a sok kóklernek), pedig kenni-vágni kell hozzá sok mindent. Laci azonban nem megy küldöldre csak hogy pénzt csináljon. Ő itthon akarja jól érezni magát, úgyhogy dolgozik keményen, és nem panaszkodik. Na jó, azért a harmadik óra végén már kiverte a víz a Mareától, és csak halkan mertem vigasztalni azzal, hogy innen szép nyerni, persze csodát tett a végén, de nem volt elégedett. Egyszerűen annyira el volt hanyagolva az autó külseje, hogy ennyi volt benne, nem több. Mondjuk a légy így is elcsúszott rajta, az tény, a szerkesztőségbe visszaérve Stump Bandi nem hitt a szemének, gyorsan le is toltunk egy fotózást a tetőn, mert ilyen szép többet nem lesz a sokat megélt gép.
Sajnos Lászlónk sem szolgált sok jó hírrel. A vízbázisú festékekkel narancsmentesen fényezni egyszerűen nem lehet. Jól látja, hogy a metálszínek azért is terjedtek el ennyire, mert valamelyes kompenzálják a borzalmas narancsfényt, amely ugyanúgy sújtja a Daciát, mint a 70 milliós Mercedest is. Elmondása szerint ezek a nagyon vékonyan felvitt festékrétegek maximum három polírozást bírnak el, aztán szó szerint kész: elfogy.
A legrosszabb, ha a tulajdonosok egyáltalán nem törődnek a fényezett felületek tisztaságával. De az sem jó, ha túltolják az ápolást. Mi lenne mégis az ideális?
Azt is megtudtam, hogy ezek a festékek különösebben nem is bírják az utcán állást és a napfényt. Az UV-védő réteg már tíz év alatt eltűnik (itt kel el a minimális törődés, amit sajnos nem old meg a karcos automata mosó, sőt!), majd az eső a szó szoros értelmében mossa le a színt az autókról. És nem tesz különbséget. Egy ilyen lemattult fényezést szépre felhozni pedig közel lehetetlen, de legalább 50-80 ezer forintba kerül.
- Egy -tól-ig ár?
- Nehéz, de a könyöklő-oldaltámasz vagy egy elem javítása-megfestése általában 6-10 ezer forintba kerül. Viszont ha úgy kell kiszerelni, hogy a fél autót le kell hozzá bontani, akkor erre jön még az a munkadíj. Nyilván ezt csak tényleg indokolt esetben számolok fel, de sokszor nem értik az ügyfelek, hogy egy olyan egyszerű dolgot, mint pl. egy X5-ös könyöklő, miért tart akár két órába is kiszerelni. De gondolj csak bele: van benne telefon-csatlakozó, bemeneti portok, szellőzőrostélyok, klímavezérlés és minden firlefranc, a végén pedig a négy csavar, ami az egészet rögzíti. Na az pl. emberes munka, sok türelmet kíván.
- Mi a legnehezebb munka? Műszerfalbőr?
- Annyira ritka, hogy azt gyakorlatilag csak kézben hozzák, kiszerelve. Festeni ritkán szoktunk, inkább a bőrözés. A műszerfalnál leginkább a modern autók kinyílt térdlégzsákjai okoznak gondot. Nem tudnak színben passzoló elemet szerezni, idehozzák hát hozzáfesteni a cseredarabot, vagy bebőrözni, ha olyan. Amit a leginkább gyűlölök, az a VW-féle puha bevonat, amit azóta átvett a Mercedes, BMW, Audi is. Pár évet bír csak, ráadásul olyan helyeken használják, ahol folyamatosan fogdossák. Oké, ez a lényege, de sajnos kopik a prémium érzés, és hámlik már két-három éves korában.
- Az új autóknál is? Még mindig ugyanott vagyunk, mint a négyes Golf idejében?
- Ugyanott és ugyanúgy, eléggé illúzióromboló.
- De mit lehet ezzel csinálni? Flokkolni?
- Ah, az inkább csak versenyautókra jellemző, de javítani nem lehet. Azt a réteget nem tudod visszapótolni. Kiszereljük, aprólékosan, nitrós ronggyal meglazítjuk és utána leradírozzuk csiszolószivaccsal ezt a gumírozott felületet (ami hasonló, mint a PlastiDip). Reprodukálni nem lehet, mi soft-touch akrillfestékkel pótoljuk, vagy bebőrözzük.
- Erre még nem állt rá senki?
- Nem is fog, mert aki egyszer ezt levakarta, meggyűlöli egy életre.
- A szakadással mit lehet kezdeni?
- Ugyanúgy feltölteni és javítani, nagyjából másfél centiméteres szakadás még javítható. Magyarán a kiégett bőrkárpit vagy ha kiszakítja a szekrény sarka, a kutya vagy akármi, azt még lehet fillerezni. Ilyenkor a hibát feltöltjük, visszacsiszoljuk, ahogy fent leírtam és vagy részlegesen vagy teljesen az egész elemet átfestjük. Nagyobb szakadások esetében marad az újrabőrözés.
- A félbőr ülésekkel mi a helyzet? Hiszen jellemzően a varrásnál, a textil-bőr találkozásnál enged el a varrás, ilyenkor mit lehet tenni?
- Nagyjából semmit, újra kell bőrözni, hiszen a bőr – ha összement a hő hatására –, már soha nem nyúlik vissza. A bőr csak zsugorodni tud, főleg kabrióknál, nyitott autóknál probléma ez, ott pl. a fejtámla képes a felére zsugorodni, a bőr kikeményedik és szakad.
- Várj, egyáltalán mi a szakmád?
- Hajógépész vagyok. Annak idején vettem egy E34-et, és szereztem bele egy bőr ülés-szettet, na ott kezdődött az egész, lassan tíz évvel ezelőtt. Sokat kellett tanulni és bizony volt, hogy reklamáltak, ekkor azonnal javítottam, szerencsére manapság egyre kevesebb az ilyen, mert nem kapkodunk. Úgy ezt csinálni nem lehet, hiszen míg mondjuk egy műszaki hiba vagy gányolás sokáig rejtve marad, addig a kárpit, az autó beltere mindig szem előtt van. Az elvégzett munka kirakat is egyben és érdemes odafigyelni a részletekre, azok sokat elárulnak.
- Mondj egy példát, ha már így felhoztad.
- Például egy egyszerűnek mondott bőrözés. Vegyünk egy műszerfalat. Rengetegen hirdetik magukat azzal, hogy vállalják, holott nehéz munka, sok a görbe és a hajlat, de ha még ezt sokan úgy-ahogy meg is oldják, azt már kevesen csinálják meg, hogy a varrásnál elvékonyítsák a visszahajtott bőrréteget. Ez azért fontos, mert a visszájáról varrott bőr duplán hajtva kétszer olyan vastag lesz, és lényegében az egész varrás mentén egy púp keletkezik, ami ronda. Ilyenkor illik a visszahajtott anyagot elvékonyítani úgy, hogy kétrét hajtva is olyan vastag legyen, mint a szimpla réteg, ettől fut majd szépen, síkban a varrás.
- Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
- Dolgoztunk már Koenigseggen, Ferrarikon, Aston-Martinokon, de a legnagyobb munka az az 1973-as Rolls-Royce Silver Shadow volt, amit egy nagyon kedves, idősebb gyűjtő hozott be. Az autói mindig makulátlanok, de a FIVA-vizsgán kifogásolták a kárpitot, eredeti volt ugyan, de erősen használt. Na azon nagyon sokat dolgoztunk, külön ki kellett maszkolni az ülőfelületet a szegélytől, mert eltérő színűek voltak, de a végeredmény egészen pazar lett, már nekem volt kínos, annyira hálálkodott az ügyfél. Azon az autón élmény volt dolgozni, és a vizsga után is azonnal felhívott, csodájára jártak ott. Az szép munka volt.
Különleges? Különlegesen nagyot szívtunk egyszer egy Lancia Lybrával, ennél az egyes műszerfali betéteket, középkonzol-keretet és az egyes kezelőszerveket kellett felújítanunk. Eleinte nem értettük, hogy mitől lesz minden gomb és kezelőszerv ragadós-ragacsos, kellemetlen tapintású...
- ...basszus, várj, az én S70-esemmel ugyanez volt, lekopott a tekerőgombokról a vékony lakkréteg és megpuhult a felületük...
- ...akkor lehet rájöttél te is, hogy vannak bizonyos kézápoló szerek, amelyek egyszerűen adott kezelőszervekkel találkozva hosszú távon ezt eredményezik. Egyszerűen olyan ez, mint a lottóötös, hiszen olyan autóban kell ülni, olyan pl. krémet kell használni, annyi időn át és akkor jön elő ez a furcsa jelenség. De ez még nem minden, hiszen ezek a hitvány anyagból készült kapcsolók repedtek, a finom, kis lábacskáik törtek, úgyhogy megvettünk mindent inkább újként és összeraktuk úgy az autót, ahogy előtte sem volt.
- Min jó dolgozni?
- Leginkább a német és a japán autókat szeretem. Azokon látszik a koncepció, mindent logikusan gondolkodva szét lehet szedni és össze lehet rakni. Türelem kell hozzá, ez tény, de odabent abszolút javíthatóak. Például szeretem az Audi kormányokat, jó minőségű a bőr, könnyen jön-megy szét és össze, remek eredményt lehet elérni aránylag rövid idő alatt. Az olcsóbb, alacsonyabb kategóriás autóknál is ideig-óráig tartják magukat az anyagok és a bőr is, de amikor már elkezd a kárpit szőrösödni, előjönnek az exponált helyeken a kopások, melyek igazából még csak kifényesedések, akkor már érdemes odafigyelni rá és javítani, úgy sokkal tartósabb lesz.
De érvényes mindez az egész beltérre. Javítani mindent lehet, műanyagot, kárpitot egyaránt, de sok-sok kiadást lehet megspórolni aránylag kevés törődéssel. Csak ne kapkodjuk el, mert az impregnált papírtörlőkendő, amit 1500 forintért megveszünk a benzinkúton, nem old meg semmit, csak beledolgozzuk a koszt mindenbe. Hagyjunk magunknak rá időt, sokkal tovább marad szebb az autónk.
Fogadják meg hát ezeket a tanácsokat, kedves olvasóink, ingyen vannak, csak végig kellett olvasniuk ezt a kis cikket, a Victor's Customs jó kedélyű személyzetével. Mondjuk ilyenkor, vagy egy-egy Novoth Tibi-féle írás után mindig eljátszom a gondolattal, hogy mennyire tanulságos lenne egyszer egy asztalhoz leültetni ezeket az embereket és az autógyártók vonatkozó alkalmazottait. Jó meccs lenne. Valószínűleg sok szó esne a költségcsökkentésről.