A lízingszerződés buktatói

Mivel egyre többen vesznek használt autót, egyre többen vannak azok is, akik a teljes vételár kifizetése helyett valamilyen járműfinanszírozási formát választanak, és mindez igaz a céges beszerzésekre is. Többen figyelnek a THM-re, a kamatperiódusra és más szerződési kikötésekre, ám sokan nem tudják, hogy az autófinanszírozás típusa önmagában is tartogathat kellemetlen meglepetéseket.

A vásárlók többsége nem igazán érzékeli a finanszírozási formák közti lényegi különbségeket. A finanszírozó beszáll a vásárlásba, és a tartozást részletekben kell visszafizetni - gondolják sokan. A helyzet azonban távolról sem ennyire egyszerű, mert sem a magánvásárlók, sem a cégek számára nem mindegy, hogy a finanszírozási forma lízing- vagy kölcsönszerződés, mivel a kettő nem ugyanaz.

Ahhoz, hogy megértsük, miért nem mindegy a finanszírozás formája, érdemes röviden kitérni a lízing- és a kölcsönszerződés közötti legfontosabb különbségre, mert a problémák egy tőről fakadnak.

A lízingszerződés jellemzője, hogy a finanszírozó vásárolja meg az autót, egyúttal ő is lesz a tulajdonosa, legalábbis átmenetileg. Ezzel szemben a kölcsönszerződés esetén az adós vásárolja meg az autót, így ő lesz a tulajdonosa. Lényeges különbség ez, hiszen a lízing esetében az autós a járműnek a birtoklására, használatára szerez jogot, a másik esetben pedig tulajdonjogot szerez.

A gyakorlatban ez a különbség nem mutatkozik meg élesen, hiszen a törzskönyvet jellemzően nem kapja meg az autós, és mindkét esetben a kikötött részleteket kell fizetnie. Viszont mi történik akkor, ha a finanszírozott autó összetörik, vagy röviddel a vásárlást követően kiderül, hogy hibás, visszatekerték az óráját, netán lopott?

Töréskár

Egy karambol után az autó tulajdonosa jogosult a kártérítésre, hiszen az ő vagyonáról van szó. Ugyanakkor azt sem árt tudni, hogy fő szabály szerint a károkozó is a jármű tulajdonosának fizethet. A lízingelt autó tulajdonosa nem az autós, hanem a lízingcég – ezért ha más hibájából megsérül a jármű, akkor a használója csak akkor követelheti és veheti át a kártérítési összeget, ha a lízingcég rá engedményezi a követelést, vagy megbízza azzal, hogy a lízingcég képviseletében eljárjon, és a pénzt átvegye.

Ennek hiányában a vétlen fél (lízingbevevő) legfeljebb azt követelheti a károkozótól, hogy a kár összegét – ideértve a javítási költséget és az értékcsökkenést is - a lízingcégnek fizesse meg. Mindez a magánszemélyekre és a vállalkozásokra egyaránt érvényes.

Kisebb értékű autóknál ugyanaz a baleset arányaiban nagyobb vagyoni kárt okozhat, és ha a jármű javítása nem gazdaságos, akkor gazdasági totálkár következik be. Az alacsonyabb értékű használt autók ezért nagyobb mértékben vannak kitéve a gazdasági totálkár kockázatának. Gazdasági totálkár esetén még rosszabb lehet a helyzet, hiszen ekkor megsemmisül a lízingtárgy vagyis az autó. Ilyen esetekben a szerződési konstrukciótól, illetve a lízingcég jóindulatától függ, hozzájárul-e ahhoz, hogy a károsult másik autót vegyen vagy megjavíttassa a roncsot.

Ez utóbbi csak akkor érheti meg az autósnak, ha a totálkár miatt rá eső javítási költségrész még mindig kisebb kiadást jelent annál, mintha a baleset miatt felmondanák a lízingszerződést, és az autósnak ki kéne fizetnie a teljes hátralévő tartozást kamatostól.

Az is előfordul, hogy a totálkáros jármű után a kártérítési összeget beszámítják a fennálló tartozásba, és az autós tovább fizetheti a törlesztőrészleteket, csak éppen autója nem lesz. Arra is számos példa akad, hogy az esedékessé vált tartozást az autósnak egy másik hitelből, például személyi kölcsönből kellett visszafizetnie, ami még jobban megterhelte a pénztárcáját a magasabb költségek miatt.

A törés- és a lopáskár cascóval enyhíthető, ezt azonban kisebb értékű, illetve idősebb modellekre már ritkán kötik meg a költségek miatt. Így viszont sok olyan finanszírozott használt autó van forgalomban, amelyre nem kötöttek cascót.

Persze a casco-szerződés sem jelent megoldást arra a problémára amikor a szerződésfelmondás miatt esedékessé vált tartozás nagyobb az autó tényleges piaci értékénél. Minél nagyobb az önerő  a vásárlásnál, annál kevésbé van kitéve a lízingbe vevő a totálkárt követő elszámolási csapdának.

Hibás teljesítés

Lopott, körözött, lefoglalt járművek

Sok vásárló jogosan fél attól, hogy lopott használt autót adnak el neki, esetleg az elidegenítési tilalom alatt áll, vagyis nem átíratható. Ebből a szempontból a lízingszerződés megnyugtató lehet, mivel a jogszavatosság körében a lízingbeadó szavatol azért a lízingbevevő felé, hogy harmadik személynek nincs a lízingtárgyon olyan joga, amely a lízingbevevőt a használatban korlátozza vagy a lízingtárgy használatát megakadályozza. Ha ez még sem így van, a lízingbevevő felmondhatja a lízingszerződést.

Rejtett műszaki hibák

A lízingtárgy rejtett műszaki hibája miatt a lízingbeadót akkor terheli kellékszavatosság, ha közreműködött az autó kiválasztásában, vagy a megszerzésére irányuló szerződésből fakadó szavatossági jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott. Ez röviden azt jelenti, hogy a lízingcég a rejtett műszaki hibákért általában nem felel a lízingbevevő autós felé.

A lízingkonstrukcióban megvásárolt autó esetében a lízingbevevő az első két szavatossági igény – kijavítás vagy kicserélés – érvényesítésére lesz jogosult, sőt, az ilyen igény érvényesítésére törvényileg köteles. De nem ám a saját nevében, hanem a lízingbeadó képviselőjeként. A további kellékszavatossági igényeket - árleszállítás vagy vételár visszatérítése – pedig már nem is az autós követelheti, hanem megint csak a lízingcég, akinek ez egyben szintén törvényi kötelezettsége.

Kérdés, hogy egy hétköznapi autós hogyan vesz rá egy nagy lízingcéget arra, hogy szerezze meg az értékcsökkenés összegét (miután például kiderül, hogy az autó kilométer-számlálóját korábban visszatekerték), és hogyan számolják el ezt az összeget egymás közt.

A finanszírozott használt autó ugyanis a lízingbevevő alatt gurul, a használati érték csökkenését, illetve a mutatottnál magasabb óraállás miatt jelentkező nagyobb szervizdíjakat is ő fogja megérezni, a kompenzációra viszont nem válik jogosulttá.

A polgári törvénykönyv értelmében a lízingbeadó felmondhatja a lízingszerződést, ha a lízingbevevő nem érvényesíti a szavatossági jogokat. Ezzel szemben a lízingbevevőt csak akkor teheti ugyanezt, ha az autó rejtett hibája miatt elállásnak van helye, de ezt nem érvényesíti a lízingcég.

Aki alatt tehát szétesik a két hónapja vásárolt majd megfinanszíroztatott kocsija, és ezért elállna a vásárlástól vagy legalább árleszállítást kérne az előző tulajdonostól, de a lízingcéget hiába noszogatja, jogi labirintusba esik, ha perelni akar.

Ilyenkor a lízingcéget kell perelnie azért, hogy a bíróság kötelezze arra, hogy érvényesítse az elállás vagy értékcsökkenésre vonatkozó szavatossági igényt. Tehát, hogy ő is pereljen, ha nincs más megoldás. Érdekes kérdést vet fel az is, hogy egy ilyen perben hozott döntés hogyan hajtható végre.

Komolyabb hiba vagy hibák esetén nem egyszerű az igények érvényesítése az eladóval szemben, és ha sor is kerül rá, annak sem a lízingelt járművel bajlódó autós látja a hasznát. Bármilyen szavatossági jogot is érvényesítenek, az minden esetben a lízingbeadót megillető jog, és nem a lízingbevevőé.

Nincs fogyasztói szerződés

Még mindig tudunk egyet csavarni a történeten, mert eddig nem beszéltünk arról az esetről, amikor a lízingkonstrukció miatt nem tud létrejönni fogyasztói szerződés a lízingbevevő és az eladó között. Az ok egyszerűen az, hogy az autó használója és a kereskedő nem szerződnek egymással, hanem mindketten a lízingbeadóval kötnek megállapodást. Ez azért fontos, mert ha ugyanazt a járművet valaki egy kereskedésből, önerőből megvásárolja meg, akkor még használt gépjármű esetén is fogyasztói szerződést köt, így egy időre bebiztosíthatja magát.

Nagyon fontos tudni, hogy a lízingelt használt autó tulajdonosa a finanszírozó lesz, ezért óriási a különbség ha az autó rejtett hibája előjön a vásárlás után, és reklamálni kell a kereskedőnél. Vitás esetben ugyanis a vevőnek (tehát lízingcégnek) kell bizonyítania, hogy a hiba a vásárlás előtt is fennállt. Normál esetben, tehát amikor bárki (magánszemély) vesz magának egy használt autót, hiba esetén a kereskedőnek kell bizonyítania, hogy a hiba nem állt fent (legalábbis a vásárlást követő első első hat hónapban). Ez utóbbi esetben a jog fogyasztói szerződésről beszél. Lízing esetén nincs fogyasztói szerződés ami védené a lízingbevevőt, így mindvégig neki és a lízingcégnek kell bizonyítania, hogy az autó hibája már a vásárlás előtt is fennállt kivéve, ha a járművet gyári vagy kereskedői garanciával értékesítették.

Ez utóbbi finoman szólva sem gyakori a használtautó-piacon. A vállalkozások szempontjából mindez nem releváns, mert ők amúgy sem köthetnek fogyasztói szerződést.

Azt is le kell szögezni, hogy a lízingszerződés pénzügyi szempontból semmivel nem rosszabb konstrukció, mint más finanszírozási formák, és jogilag is jól szabályozott. A lízingszerződésnek számos előnye van, ami miatt megfelelő megoldás lehet akár használt autó vásárlására is. A fentiek alapján talán az is világos, hogy egy magánvevőnek érdemes alaposan átgondolnia azokat a nehézségeket, amelyekkel akkor találkozhat, amikor utólag reklamálnia kell az autó hibája miatt, esetleg összetörik vagy ellopják azt. A problémák egy része a vállalkozások számára is releváns lehet, de a cégek szempontjainál nem lehet figyelmen kívül hagyni a könyvelési, adózási körülményeket sem, amelyek ellensúlyozhatják az igényérvényesítés kockázatait.

A cikk szerzője a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító jogtanácsosa.