Álmodik a nyomor

2006.08.22. 08:12
Nem kocsmában találtuk ki, hanem a szerkesztőségi értekezletenj, ami viszont majdnem ugyanaz. A tézis tehát: hülyeség megvenni egy S osztályú Mercedest, sokaknak viszont telik rá és meg is veszik. De mire költenénk mi egy alap S320 CDI árát?

3 autó, 2 gyerek, 14 kerék

Húsz és fél milla, teremgarázs: na nézzük! Van csaknem két gyerekem (egy kétéves, meg egy útban lévő), tehát kell egy rendes, méretes családi túrakocsi. Dízel, persze, a nyomaték és a fogyasztás végett. Sokszor vezetné gyermeke(i)m anyja, tehát hátsókerekes, túl erős kizárva. Á, ne keresgéljünk, elfogadom a klasszikus választ: egy kombi Volvo, mondjuk egy kétéves V70 a 2003-as, fészlift előtti eresztésből : öt milláért már kifogástalan, százezer km körül futott példányok vannak. (Majd ha esetleg még több gyerek lesz, becserélem árában egy hétszemélyes dízel Chrysler Voyagerre.)

Kéne egy kocsi nekem, élvezetesen, kényelmesen közlekedni. Legyen hátsókerék-hajtású, öreg, tekintélyes, az se baj, ha dízel: asszem felkutatnám a legjobb állapotú 126-os Mercit és kipofoztatnám tökéletesre. Négymillióból biztosan megállna.

Kéne egy kisautó, amit elvihet bármikor bárki, ha rövid távon kell rohangászni. Ne kelljen félteni, legyen olcsó, sőt, egye fene, legyen új és megbízható, egy kocsi legalább mindig legyen üzemképes a flottában. A Suzuki Swift 1,3-as pont megfelel, klímával is csak hárommillió.

Kéne egy szép sportveterán mutogatni és gumit füstölni, ezen nem kell gondolkodnom, régi vágyam az E9-es BMW. Több tízezer, akár hetvenezer eurós CSL Batmobile-ok is vannak a piacon, de én nem vagyok ennyire igényes, elég lenne egy alacsony árfekvésű 3.0CSi is, 200 lóerő, 10< >000 euróért megvehető, veteránként levizsgáztatható, persze költeni is kell rá: szánjunk rá úgy négy és félmilliót.

Mennyi is maradt? Négy milla? Ezt költsük motorra: legyen mondjuk egy nagy, de nem túl nagy túragép, új, kardános. Legyen egy Honda: az 1300-as Pan European épp belefér.

Rácz Tamás
újságíró

Karotta már majdnem el is költötte

Ha szigorú vagyok magamhoz, a keret jelentős részét már felhasználtam. Van egyszer a frissen restaurált Datsun 280C Gloria Hardtop, a driftautónak épült AE86 Corolla GT, az értelmetlenül gyorsnak épült Nissan 200SX, a vizslaszállító Terrano és a csodálatos, de még el sem kezdett Datsun 260Z. És a Kawa Z1000 Ha ezt mind összeadom, jóindulattól függően 8-12 millió forint már elment.

A maradékból (ez legyen 12 millió, a kreatív könyvelés jegyében) be kell fejezni a félkész átépítéseket és restaurálásokat, ez elvisz 3,5-4-et. Marad 8 millió. És itt állok ezzel a temérdek pénzzel, és semmilyen további célom nem maradt, ebben az öt autóban megvan minden, amit az autózásban szeretek. Abszolút nirvána, innen minden út lefelé vezet. De mivel nem büdösödhetnek meg a pénzgurigák a spájzban, kínomban eladnám a Terranót, hozzácsapnám az árát a megtakarításokhoz, és vennék egy néhány éves dízel Volvo XC90-et. A kutya imádná, és az ember sose tudhatja, mikor lesz váratlanul családos.

Nínó Karotta
ügyvezető

Tíznél elfogy a tudomány

Nehéz húszmilliót autóra költeni, nekem nem is fog menni. Az álomflottámból két tag már egyébként is megvan. A tökéletes örömautó, a Mazda MX-5 NA, amit, ha jól emlékszem, 1,8 millióért vettem. Plusz 200 a szürke ponyvatető, 340 a klíma, 200 a festés, olyan 150 a hifi, meg egyszer kért egy gömbfejet és féktárcsákat, ez összesen 2 690 000, és bármikor bármilyen távolságot megjár biztonságban és mérhetetlen élvezetben. Vágyhatnék Boxsterre vagy Ferrarira, de azok se nyújtanak annyival több élményt, amennyivel kevesebben gyűlölnek a Mazda miatt, és amennyivel kevésbé kell azt félteni.

A másik fix tag a Yamaha Vmax, vételár 1,9 millió. Volt egy komplett első futóműátépítés 600 ezerért, ebben már benne volt egy csomó minden más is, aztán kellett új szín, új faridom, új lámpák, plexi kuplungfedél piros LED-ekkel, összesen 200-ért. Jó, mondjuk 3 millióba' van a Vmax, és bár szeretem a Harleykat, meg tetszik egy-két túlkapás, mint a Triumph Rocket3, nem kéne más, hiába kerülnek az előbb említettek inkább 5-6 millióba.

Három járműnél több nem kell. Az inkább feladat, mint öröm. 4-5-6 autót már menedzselni kell, akksikat töltögetni, néha megsétáltatni, valamelyiken állandóan lejár a műszaki, a zöld kártya, téli gumi van rajta vagy nyári. A Mazda mellé tehát kell egy normális, amivel lehet családot alapítani, trágyát hordani, télen hegyre menni, jókat gyorsulni, feszeseket kanyarodni, majdnem kabriózni, kombi, kicsit magas, automata és boxermotoros - nos, ez egy Subaru Forester S Turbo . Erre elkölthetnék új áron tízmilliót, de minek tékozolni, amikor 9000 euróért már egész jó példányok vannak Németországban.

Az 2,5 millió forint. Ha nem lennék tekintettel arra, hogy Magyarország törvényesen működjön, kifizetnék rá 1,5 millió regisztrációs adót, nálam viszont első a törvényesség: két EU-tag közt vámolni nem szabad. Ezért német rendszámmal járnék majd, amíg ez a csúnya törvénytelenség meg nem szűnik. De egye fene, számoljunk négymillióval. Tehát 2,8 meg 3 meg 4, az összesen kis jóindulattal megvan 10 millió, ennél többet álomflottára költeni sajnos nem tudok.

Winkler Róbert
főszerkesztő

Gyulavitéz bálnája

Nincs ennél könnyebb kérdés. Az autókat már régen kinéztem, azon vagyok, hogy a pénzt előteremtsem, de ha valaki hozzám vágná a húsz millát, azonnal tudnám, hová szaladjak. Nem a Mercedeshez, az biztos, pedig egy S-osztályos Merci nem lebecsülendő, de egyáltalán nem az én stílusom. Valószínűleg még sok évnek kell eltelnie, hogy igazán értékelni tudjam. Én inkább sportkocsit, vagyis sportkocsikat vennék.

Egyes számú jelöltem egy Lotus Elise lenne, fenomenális brit sportkocsi. Szinte minden szempontból tökéletes, de sajnos nem japán, így fájó szívvel mégis inkább egy Honda S 2000-est vennék helyette; gondolni kell a szervizköltségekre. Persze mielőtt elmennék a Hondához, hogy leszurkoljam a 10 422 750 Ft-ot, többször átvillanna az agyamon, hogy talán inkább egy Caterham Super 7 -szerűséget, vagy valamelyik Radicalt kéne vennem, de végül akkor is a Honda mellett döntenék, és csak azért sem bánnám meg.

A hétköznapokra meg a havas hónapokra vásárolnék egy Mitsubishi Outlander Turbót 8 199 000-ért, azt akár tuningolni is lehet, ha megbolondulok, de gyári állapotban is kellemes, gyors és határozott jármű, könnyen összebarátkoznánk. A maradék majd' kétmillióból meg kicsit feltuningolnám a robogómat, meg tankolnék.

Gyulavitéz
Sportautó szakíró

Családos 2.

A társadalomkutatók a szociólógiai mátrixnak valószínűleg ugyanabba a kockájába helyeznének, mint Rácz Tamás kollégámat. Kétgyermekes autóbuzi apuka, halmozati büntetésként még vidéki is. Ja, és környezettudatos, meg biztonságra törekvő.

Ugye sejtik már: Volvo XC 70. A Volvo használtautó oldalán van is egy tízezer kilométeres dízel, automata váltóval, 11,5 milláért kínálják, tizenegyért biztos elvihetném. A feleségemnek maradna a jelenlegi Honda Jazz (3,1 millió), mindkettőnk számára evidencia, hogy ebben a kategóriában közelébe se jön semmi a zseniáliasan hajtogatható hátsó ülésű, kicsi mégis nagy, takarékos, csendes és megbízható_ egyszerűen imádjuk, na.

Örömautózásra egyedül Opel Speedster vagy Lotus Elise jön szóba nálam. Mert nekem nem pozőröknek való fullextrás tehén az álomautóm, hanem egy igazi aszketikus, könnyű sportkocsi, a szó hatvanas-hetvenes évekbeli értelmében. Itt kis alkudozás után biztos odaadnák 4,7-ért , ezt is kipipálhatjuk.

Mindenképpen kell még egy motor, a jelenlegi LC4-es KTM helyett megvenném ezt a szép fekete 950 Adventure-t kétmillióhatért. Még garanciális, úgyhogy a rizikóminimalizálásban is megtettem a tőlem elvárhatót. Kicsit túlléptem a keretet, tudom. De felvennék egy kis hitelt, és akkor száz százalékig megfelelnék a szociális archetípusomnak.

Balázs Viktor
főmunkatárs