Cikkünk első részében leginkább a használt Mercedesekről volt szó. Most megnézzük, hogyan szegényedhetünk el már régebbi luxusautók vásárlása után.
Más márkáknál ugyanígy dívik az autók tervezett, rövid távú, programozott műszaki avultatása. Amíg új a kocsi, csodásan működik. Ha véletlenül mégsem, a javítást az első években garanciában benyeli a gyár. A garancián túli tulajdonos viszont leesik a térképről. Egy olyan nyavalyás, aki nyolcéves luxusautóval akar villogni, fulladjon csak a költségekbe.
A modern, nagy motorokban például karterbe merített vízhűtő csökkenti a motorolaj hőmérsékletét. Nemcsak a Mercedes, de az Audi, a BMW, a Volkswagen, a Volvo is alkalmazza a technikát. Jó esetben az olajban fürdő vízhűtő húsz évet is kibír. Rossz esetben - pedig a meglátogatott szerelők erre nem egy példát tudtak elővenni - csak négyet-ötöt. Lejár tehát a gari, a második tulaj autózik egy-két évet, majd észreveszi, hogy hopp!, elment a fűtés, melegszik a motor. Nosza, be a szervizbe, javítsák ki izibe'.
Maga a kis vízhűtő nem tétel, 15-20 ezer forint. Igen ám, de ilyenkor a rendes vízhűtő (a kocsi elejében lévő nagy), valamint az utastéri radiátor is telemegy olajjal, a motor olajjárataiba meg behatol a víz. Lehet szétszedni az egész beltéri klímaegységet, csavarokra bontani a motort, mosogatni a járatokat, kicserélni az összes hűtőt, mert ezekből viszont egy-két nap alatt nem lehet kimosni az olajat. Jobb esetben 3-400 ezerből, kis pechhel félmillió fölött jön ki egy ilyen móka. Az addigra hárommilliót érő autón. A taxisok csinálják jól, ők eleve lekötik ezt a segédkört. Sokat nem számít, a méregfogat viszont kihúzták.
Aztán a Volvókkal flottázó szakértő mondott egy érdekes dolgot. Ők történetesen abba szegényednek bele az S60-asaik futtatásánál, hogy a motorok külső berendezéseinek külön számítógépe van, ezeket pedig a gyárban szoftveresen hangolják össze a központi vezérlőelektronikával. A léptetőmotorral működtetett pillangószelep (ami a motorba engedett levegő mennyiségét szabályozza), pedig flottás használatban viszonylag gyakran elromlik. Bontóban van ilyen dögivel, fillérekért, csakhogy egy pillangószelep egész életében egyetlen motorhoz rendelhető hozzá. Aztán egy későbbi beszélgetésnél kiderült, hogy nemcsak a Volvók, de szinte minden komoly gyártó ilyen elektronikákat használ.
Hiába van a kezünkben a jó hardver, nem megy a szoftver. PC-használóknak ismerős a helyzet, nem? Persze sufniműhelyek ügyes bithuszárjai meg tudják hekkelni az elektronikákat, de arra nincs garancia, hogy utána az autó mindent úgy tud - fogyasztani, menni, tartósan működni, mint előtte.
A fene se gondolná, de a kavicsok is óriási problémát jelentenek. Az A6-os xenonlámpa darabja például félmillió forint, Audi-tulajdonosoknak tehát javallott a fokozott óvatosság, ha frissen aszfaltozott úton konvojban haladnak. Nem beszélve a haragos szomszédról, aki két kis kalapácsütéssel szemvillanás alatt egymilliós kárt okozhat a kocsiban. Még drágább, ha egy olyan, hatalmas panoráma-szélvédővel szerelt autó üvege kap kavicsot, mint amilyen az Opel Astránál feláras, a Citroën C4 Picassónál meg széria. A javítás ilyenkor is többszázezres tétel.
Tegyünk le hát ingatag lábakon álló luxusautó-vágyainkról. Csak hogy rájöjjünk: méretben lejjebb sem járunk sokkal jobban, legfeljebb annyival, hogy egyszerűbb autóban kevesebb az alkatrész. Istiék szervizébe egyik nap beesett egy Seat Alhambra. Első tulajos autó, pár éves, épp túl a 120 ezredik kilométeren. Elment a kuplung, már kötélen húzták oda. Szerelés közben jött a horror. Az Alhambrában (a VW Sharanban és a Ford Galaxyban szintén) az egyik oldalon van a motor, a másikon a váltó, mint minden, mai, keresztbe tett motoros elsőkerék-hajtásos autónál. Emiatt különböző hosszúságú féltengelyekre lenne szükség, de nem, a VW-nél máshogy képzelték a dolgot. Ennél egyformák a tengelyek, és a hosszabbik oldalhoz tartozik egy közdarab, hogy elérjen a differenciálműig.
Nos, a kuplungszerkezet szétrobbant, ment vele a közdarab, más néven dugótengely, és a féltengely-kihajtás néhány további eleme is. A tárcsát talán nem is kellett volna cserélni az autón, volt benne talán húsz-harmincezer kilométernyi élet, de ha már egyszer ott hevert szétszedve a puzzle, inkább abból is újat tettek be. No meg egy kinyomócsapágy, és persze a kéttömegű lendkerék is kukatétel lett (utóbbiban teljesen elöregedett a gumibetét).
Összesen 300 ezer forint kiadás, persze csak anyagárban. Rendben van, Allah hatalmas, megesik az ilyen. Amikor Istiék elmentek beszerezni a szükséges alkatrészeket a boltba, az eladó csak nevetett: „Alhambra-kuplung, 120 ezer után? Nagyjából ideje is volt, hogy szétessen, hetente egyszer biztos beesik valami sharanos, galaxys egy ilyen készletért.”
Beérte egy Focusszal vagy Berlingóval? Ha boldog akar lenni, ne olvassa el a második oldalt.
