Közlekedés Új-Zélandon

Barnáék a déli szigeten táboroztak le. Itt nincsenek vulkánok, helyette alpoknyi a hegyvonulat, és a táj még mindig nagyrészt érintetlen. Az alföldi gyerek romantikája a szédítő ormok iránt. Az ország alapterülete 270 ezer négyzetkilométer, lakossága a négymilliót sem éri el. A távolságok ezért nagyok, amit a mobilitásra vágyók jellemzően gépkocsival hidalnak át. Vasút volt, 20 évvel ezelőttig, amikor is az állam elpasszolta a kasszát csapoló intézményt. Be is zárták rögvest, legalábbis a menetrend szerinti személyforgalmat felszámolták. Távolsági buszok akadnak, a helyi tömegközlekedés is erre épül. De elvétve, jogosítvány és autó nélkül bénaságra kárhoztatott az új-zélandi polgár.

Ennyi lakosnak felesleges kiterjedt autópálya-hálózat. Van valami csonka kezdemény a közel millió lakosával messze legnagyobb város, Auckland mellett, a többieknek a kétsávos, a hegyek miatt igen kanyargós, de természetesen tükörsima utak jutnak. Dugók esetleg a reggeli és délutáni csúcsban vannak, de ne tessék itthoni anyázásra-dudálásra-furakodásra gondolni. Ha elfogy valamelyik sáv, már korábban a megmaradóba sorolnak. És bármilyen fura, így a gyorsabb, mert nem kell megtorpanni a végén tolakodó gyökerek miatt.

A sebességkorlátozást betartják, egyáltalán, a jóindulat és az előzékenység az úr, a hazai "védekezem a támadások ellen"-stílussal szemben. Ahogy mondja Barna, a 650 km-es Auckland-Wellington utat úgy tették meg, hogy talán három autó előzte meg őket, de ők maguk sem többet. Ismerve emberünk itthoni hozzáállását, ez a csodával határos. Az óvatosság nemcsak a kötelező biztosítás hiánya miatt tanácsos, a hegyekben a több száz méteres szakadékok mellett nemigen van szalagkorlát.

Az autószerelésről, minden itthoni autótulajdonos rémálmáról

A szakma igen megbecsült Új-Zélandon. Pedig teljesen más alapokon nyugszik, mint nálunk. Először is drága. Az óradíj 70 dollár (10 ezer Ft) körül játszik, és a mesterek hajlamosak hosszan tökölni a nehezebben szerelhető autókon. Így például egy Lexus hengerfejtömítésére 14 rezsiórát kalkulálnak. Az alkatrész további 700 új-zélandi dollár, így minden más nélkül negyedmillió forint ki is röppent az ablakon. Ennek okán a keresztben beépített V6-osok használt értéke igen alacsony. Ez az autó, vagyis a nálunk GS 300-ként ismert gép úgy negyedannyiba kerül, mint itthon. Kedvelik viszont a soros négyeseket, lehetőleg hosszában építve, amihez röhögve odaférni.

Az autóhasználati morál is vészes. Az átlagember besétál a kereskedésbe, előkotor valami aprót a tárcájából, csenget 25-30 dollárt hetente, és használja a kocsit, amíg ki nem esik alóla. Olaj-, légszűrő-, vezérműszíj-csere meg a hasonló kötelező szerviz ismeretlen fogalom az új-zélandinak. Esetleg félévente a vizsgán javítnak valamit, például vetetnek a szövetig kopott helyett új gumikat a tulajdonossal. Tengelyenként kell azonos méretű, a típushoz nem ragaszkodnak. Van olyan autó, aminek a pótkerékkel együtt öt különböző abroncsa van.

A fagy szinte teljes hiánya miatt fagyállót nemigen használnak. Simán beletöltik a csapvizet, ami aztán hamar a hűtő vízkövesedéséhez, dugulásához, majd komolyabb bajokhoz vezet. Hogy megpucolnák néha? Ez nem jut az eszükbe, pedig a hegyek miatt fokozott a hűtőrendszer igénybevétele.

És mit szeret az új-zélandi?

Hallatlanul vegyes a kép. Rengeteg a japán autó (a használt is), de szeretik az erősen túlmotorizált ausztrál gépeket. Egyetlen kikötés az esetek közel 100 százalékában: automata váltója legyen. A nagy, 2-4 gyerekes családok miatt népszerűek a kombik, de még inkább az egyterűek, jórészt összkerékhajtással. Itt az életmód része a hétvégi program, kirándulnak, viszik a rengeteg bringát, kajakot, vonszolják maguk után a két- és négykerekű terepmotorokat, meg persze a tenger közelsége miatt kézenfekvő hajót.

De nem ragaszkodnak mindenáron az újhoz. Nincs abban semmi csodálnivaló, hogy a tízéves, 3-400 ezret érő öreg dzsippel viszik le az öbölig a 10-15 milliós jachtot. Nem presztízs az autó, mint nálunk, ahol a négytagú, két különnemű gyerekkel megáldott család szorong 57 négyzetméteren, de a parkolóban feszít a szinte új BMW. Persze akadnak autóbuzik, akik féltve gondozzák kedvenceiket, semmit nem sajnálnak tőlük. Ők vannak kevesebben.

Nem akartunk kedvcsinálót készíteni Új-Zélandhoz. Attól tartok, jól elvannak további magyar kivándorlók nélkül is. Csak pusztán tendenciákról beszéltünk, remélhető liberális jövőképet ábrázoltunk. Mármint kései leszármazottainknak.