Fotók Szicíliától Petőfibányáig
Pörgetem a fotóimat, keresem azt a keveset, amivel jóban vagyok, ami egy kicsit bevonná némi cukormázzal a cseppet sem jófej 2022-t. A kamera keresőjén át nézni a világot mindig segített egy kicsit, hisz az a létnek egy másik, fura síkja, függetlenül attól, hogy idén mennyit sikerült fotószakmailag hozzáadni az emberiséghez. Ami biztos, hogy autózni még mindig szeretünk. Ezek a fura szerkezetek, a brummogásukkal, rötyögésükkel, morgásukkal, gömbölyded vagy éppen szögletes formáikkal, napfényben megcsillanó, króm bigyóikkal, rigolyáikkal és horpadásaikkal kitartóan mesélnek mélyen emberi történeteket, miközben kiszakítanak minket az Excel táblák, futószalagok, szörnyű főnökök karmai közül. Szerencsémre azért akadt téma idén is, hisz a Parkoló Parádé új szintre emelkedett, és jobb, mint valaha, bekukkantottunk a brüsszeli Autoworldbe, volt több Hollywood Market, megjártuk Szicíliát, de valamiért a kedvencem akkor is Rács kertje volt.
Ok, bevallom, már rögtön az elején csalok, merthogy ez '21 legvégén készült, Rács műhelyében, de az én fejemben valahogy idei kép. Rács egy kiváló szerelő, aki rengeteg autót mentett meg az enyészettől, mert nem nagyon adja fel. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy Rács egy rehabilitációs intézmény, egy tábortűz, aki köré leülünk, kávézunk, beszélgetünk, megnyugszunk, és egy picit jobban szeretjük utána a világot. A képen az amerikai autós körökben szinte mindenki által ismert Buick Bandi Riviérája wellnessezik.
Van valami romantikája a garázsban álló autóknak, ahogy bevetésre várnak. Fagyinál kezdtük az évet, Cadillac Club közgyűlésen, és látni a flower carját mindig ünnep. A cadillacistáknak persze az igazi ünnep a Cadillac Ranch, ami az egyik legbarátságosabb összejövetel az évben.
Tódor, te pompás vadállat! A világ egyetlen, röpképes Liszunov Li–2 repülőgépét a levegőben látni jó, nagyon jó! Gyakran az erkélyen ülve látom, ahogy komótosan átdübörg a budai égen. Már elég régóta akartam róla egy behúzottat lőni. Nem sikerült tökéletesen, úgyhogy jövőre újra megpróbálom.
Emlékszik itt valaki Benjire? Zaxra és Zordra? A gonoszok buszára, a kis forgó antennával a tetején? Az aktuális fejlövésem, amit muszáj lesz birtokolnom, az egy Chevrolet G20 Conversion Van. A Hollywood Market parkolójában, ami ilyen autószerető népek, bolhapiacnak álcázott zsebfesztiválja, négy busz állt sorfalat. Nem mind Chevy, ott volt köztük Kisguriga Dodge-a is, de akkor is dallamtapadásom volt.
Általában kedvelem a cosplayereket. Legyen szó League of Legendsről, az 501-es Légióról, trekkie-kről, van valami irigylésre méltó bája a világképüknek. Építettek maguknak egy kis világot, amiről tudják, hogy a valóságban nem volna azért annyira az igazi, hisz ki akarna Palpatine zsarnokságától vagy éppen a Borg támadásától rettegve élni, de boldogan csipkedik ki a mazsolákat az ilyen univerzumok kalácsából, ami által egy sajátos közösségben teljesednek ki. A Lowrider Amistad is egy kicsit ilyen, akik a chicano és lowrider hagyományokat ápolják már tizensok éve, a hazánkban csak csekély mértékben rendelkezésükre álló lehetőségeket maximálisan kihasználva. Talán még YouTube sem volt, amikor már az Andrássyn pattogtak amerikai tepsikben vagy vonultak házilag épített lowrider biciklikkel.
A kedvenc, privát kihívásom, hogy ha Rácsnál kávézom, lőjek legalább egy, értékelhető fotót. A megugrandó léc Rács tetszésének elnyerése. Annyi csalás van ebben a képben, hogy a Camaro kapcsán elfogult, nehéz vele mellélőni.
2022 csúcspontja Szicília volt. Az van, hogy egész évben azt a két hetet várom, amikor elutazunk valahova, és én a turistáskodásra teljesen alkalmatlan 120-300-as madárleső telével meglőjem az utcákat. Na, nem is lett volna ez 2022, ha nem rántja ki a tervem alól a szőnyeget, ugyanis a nyaralás közepén a teleobjektív feladta a sokéves szolgálatot, úgyhogy a második hetet egy 85-ös fix obival kellett megoldanom. A sorozatból nem ez a kép áll a legközelebb hozzám, de ez valamiért közönségkedvenc lett.
A TB24 Le Mans Woodstockja, és én szeretném, ha nemzeti ünnep lenne. Még fotózni is fárasztó, úgyhogy elképzelni sem tudom, ezek a szent őrült, Tesco gazdaságos Power Rangerek hogy bírják. Az tuti, hogy vigyorognak, Zombi, Bandini, Bistei, Guld, Filep és a többiek arcáról leflexelni sem lehet a vigyort, de a rostélyok és Pit Viperek alatt azért ott a race face. Megtisztelő és hálás ezeket a hülyéket lőni ilyenkor.
Tudom-tudom, Magyarországon nincs Halloween, lépjünk tovább! Van ám pedig komoly múltja és kultúrája, és ha valaki élvezi és másnak nem árt vele, akkor hadd élvezze. Bumbi élvezi is, Révésszel a halloweeni fotó minden évben kötelező!
Bocs, még egy Rács kertjéből, egy újjászületésre váró Impala. Ennek a garázsnak van egy imádnivaló pajtalelet hangulata, nagyjából bármilyen autónak jól tud állni, pláne ha a rendezett kert ad neki szép keretet.
Nem sokkal az ukrán háború kitörése után fújt össze a szél Nikitával, egy Ukrajnából származó fotóssal. Összedobtunk neki egy Yaris-fotózást, hátha segít neki valamennyit. Amikor a helyszínt kerestük, bukkantunk erre az üres csarnokra, Fat Heat zseniális festményével a falán. Muszáj volt visszajönnünk!
Fáraó az egyik legszerethetőbb figurája a hazai autós közösségnek, rekedtes rádióbemondó hanggal (a nép podcastért kiált!), nagy szívvel, sok sztorival. Örök bútordarab a PP-n is, ráadásul ösztönből pózol profin, odafigyelve a szponzor igényeire is.
Az Aeropark murvája tökéletes helyszín fotózni, autós találkozni, az ott dolgozókkal beszélgetni, csak úgy lenni. Meg persze rácsodálkozni KITT-re .
Erőmérő Live a Parkoló Parádén.
Nem! Hittem! El! Nem is magyarázom tovább, aki lemaradt róla, nézze meg! Aki látta, nézze meg újra!
Az autóztatós PP vége felé, amikor elkezd lemenni a Nap (tudom-tudom, igazából a Nap mindig megy, a Föld meg körülötte), marha jó fények és árnyékok lesznek az árkádok alatt. Akadt ennél jobb fotó ott, de valamiért én ezt szeretem.
Robertó az a háttérkreatív, szürkemindenárnyalata eminenciás, aki a Totalcart a kezdetektől gyártotta, hisz már a pubertás Karotta és szőke Winkler TV2-es műsorait vágta. Először akkor rendezett engem, amikor Pistáék összerakták a Cigánykereket, és sikeresen akadályozta meg, hogy Varga Cigány Zoltán aknájába essek, miköben a kamerát tartva hátráltam. Robertóval gyakran próbáljuk feltalálni a világot, órákat tudunk elnyünnyögni a Totalcar múltján és jövőjén. Ez a kép egy ilyen alkalommal készült.
Drága Sipiúr! Az ember, akinek mindig van egy ötlete, aki mindig segít, aki mindig dolgozik valami nagy dobáson, akit mindig jó látni. Először egy karácsonyi képeslapfotózásra menet ültem a tűzoltójában, aztán amikor a Dögkeselyű autós üldözését forgattuk újra. Az autóztatós PP-n is természetesen ott volt, és nagyon kíváncsi vagyok, 2023-ra mit talál ki.
A Parkoló Parádéban az a megnyugtató, hogy bizonyítja, van utánpótlás, lesz aki majd utánunk is szereti és szereli majd ezeket az öreg izéket, amikben szó szerint kell érteni azt, hogy "Tekerd fel az ablakot!".
A Petőfibánya Grand Prix egy csodás kis rendezvény, ami nem létezne Ágó Béla nélkül. Hivatalosan a szlalom szakág egyik futama ugyan, de messze több az átlagos nagy placc-sok bója versenynél. A helyszín pazar, a közönség és közösség még pazarabb, ilyen egy jó nap.
Volt idő, amikor még a laikusok sem ferrárizták le a Corvette-et. Az 1958-as C1 ilyen. Mindig magasabb akartam lenni, és a kormányt fogva gondoltam életemben először arra, bárcsak 150 centis lehetnék.
Bistei "Wheelieman" Péter, kiváló Totalbike szerző akárhol fel tudja venni az első kereket és a messzibe révedő maffia consigliere tekintetet.
Csepreghy Dani dizájnersusogósban néz távoli dolgokat, mögötte a gránitfutóműves Grip Force 1. Nem magyarázom tovább ezt a képet.
Brüsszelben van egy szinte kötelező program, az Autoworld múzeum meglátogatása. Bárki is a kurátora, rendkívül jó ízléssel válogatta össze a kollekciót. Mondjuk biztos elfogult vagyok, de ahol van tapogatható Cord 810 és Panhard et Levassor X77 Dynamic, az csak jó hely lehet. Itt van egy apró sarok Tintinnek szentelve, hisz Hergé, azaz Georges Rémi képregényiből süt az autószeretet, tele pontosan megrajzolt, imádnivaló autókkal.