109 tonnás rés a vasfüggönyön

A legemlékezetesebb NOHAB-baleset

A kép nem sokkal a baleset után készült,
a gépeket még nem mozdították el

1999. június 4-én Badacsonylábdihegytől nem messze a vihar kidöntött egy elöregedett nyárfát, a Tapolcáról Budapestre tartó 1973 sz. gyorsvonat - elején az M61,004-es mozdonnyal - kb. 70 km/h-s sebességgel a fának ütközött. A mozdony és az első három kocsi kisiklott, keresztbe fordult a pályán. A mozdony főkerete és szekrénye annyira megsérült, hogy esély sem volt a javítására. A súlyos balesetnek szerencsére csak könnyű sérültjei voltak, köztük a mozdonyvezető. A 004 motorja sértetlenül túlélte a balesetet, és megmaradhatott volna egy másik mozdony tartalék motorjaként, ha – ismét a szokásos rövidlátó módon – nem rendelik el a motor szétvágását. 1999 végén a Tapolcán őrzött 004 egyik vezetőállását leválasztották, és Budapestre vitték, majd a Közlekedési Múzeum előtt kiállították.

Még többet...

Hihetetlen, de még a téma töredékét sem említettem. Köszönet Horváth Ákosnak, Király Lászlónak és Németh Andrásnak, akik orvosolták tévedéseim, és végre tisztában vagyok vele: a mozdony és a vonat nem ugyanaz.
Aki bővebb információra vágyik, azoknak kötelező olvasmány ebben a témában:
• NOHAB-GM információk
• NOHAB-GM Alapítvány

NOHAB-történelem

• 1847-ben Antenor Nydqvist mérnök, Johan Magnus Lidström és Carl Olof Holm üzletemberek megalapították a Trollhättani Mechanikai Vállalatot, és hevesen vízturbinák gyártásába kezdtek. Pár év múlva felvették a NOHAB, vagyis a Nydqvist och Holm AB nevet, és mezőgazdasági gépek gyártásával bővítették profiljukat.
• 1850-től megkezdték a közúti és vasúti célú gőzgépek gyártását, majd 1865-ben az első saját építésű gőzmozdony is elkészült
• 1867 és 1916 között a a NOHAB Svédország legnagyobb magántulajdonban levő cége lett.
• 1916-ban a NOHAB-ban tulajdonrészt szerzett a Svéd Csapágygyár, az SKF.
• 1920-ban a Szovjetunió 1000 db mozdonyt rendelt, majd politikai okokból ezt 500-ra csökkentette. Az 1921 szeptembere és 1924 decembere közt leszállított 500 gőzmozdony értékét, a 230 millió svéd koronát a szovjetek 56 tonna arannyal fizették ki. Az ekkor kb. 2600 alkalmazottat foglalkoztató vállalat azonban a sorozat leszállítását követően a megrendelések ritkulásával anyagi gondoknak nézett elébe, melyet más termékek, pl. a hidak, hídelemek gyártása sem tudott teljesen ellensúlyozni.
• 1933-ban a NOHAB Flygmotorfabrik AB leányvállalat az angol Bristol Aeroplane Co.-tól vásárolt licencet, és English Jupiter repülőgépmotorok gyártásába kezdtek. A leányvállalat később Svéd Repülőgyár Kft. (Svenska Flygmotor AB) lett, amit 1970-ben megvásárolt a Volvo. A Volvo Aero AB a mai napig gyárt alkatrészeket polgári és katonai sugárhajtású repülőgépekhez. A svéd kormány egy másik, linköpingi székhelyű céggel való együttműködést is szorgalmazott, melynek gyümölcse a Svenska Aeroplan AB (SAAB) megalapítása lett. A SAAB az 1930-as évek elejétől nemcsak repülőgépmotorokat, hanem komplett repülőgépeket gyártott.
• 1925 és 1935 között a NOHAB más cégekkel együttműködve próbált talpon maradni, többek között a BOFORS céggel. Ez a kapcsolat vezetett oda, hogy 1936-ban a BOFORS megvásárolta a NOHAB-ot. A cég neve BOFORS-NOHAB AB-re változott. Az 1930-as években a repülőgépmotorok mellett jelentősebb darabszámban gyártottak erőművekben alkalmazott turbinákat.
• Az 1940-es években a BOFORS haditermelésre állította át a gyárat, a háború végével pedig a turbinák építése mellett elkezdődött a dízelmotorok gyártása. Az 1950-es évek elején kezdett körvonalazódni a fővonali dízelmozdonyok gyártása, amihez a NOHAB cég – többek között a későbbi legnagyobb megrendelő, a Dán Államvasutak igényei nyomán – az amerikai General Motors Electro-Motive Divisionnel kezdett együttműködni.
• Az 1960-as években a BOFORS-NOHAB AB termékpalettája az S-60 típusú svéd harckocsikkal bővült, emellett napilapok nyomásához használt nagy nyomdagépeket is gyártott a cég.
• A vasúti járművek piaca azonban az 1970-es években telítődni kezdett, a mozdonygyártás egyre rosszabbul ment, majd a 80-as évek elején a BOFORS-NOHAB AB csődbe ment. Az alkalmazottakat elbocsátották, a gyártósorokat egyenként értékesítették (az utolsót 1986-ban), a gyártás pedig számos kisebb vállalatnál folytatódott. A kisebb vasúti járművekhez és hajókhoz készített dízelmotorok gyártást már korábban, az 1970-es években eladták a finn Wärtsilä cégnek. A nyomdagépek gyártását 1981-ben a GMA-NOHAB Printing AB, a turbinák építését pedig a norvég Kvaerner Turbin AB vette át (jelenleg Aker Kvaerner). A vasúti termékek gyártása a Kalmar NOHAB AB-nél folytatódott, sok kisebb részleget pedig a vállalat alkalmazottai, vagy mások vettek meg az évek során.
• Végül csaknem a teljes gyárterület átkerült egy svéd építőipari cég tulajdonába. Az egyetlen apró túlélő, amelynél még mindig megtalálhatjuk az egykor hatalmas NOHAB alkalmazottjait és szerszámait, a forgácsolással foglalkozó NOHAB Industri AB, amely a trollhättani műhely mellett Uddevallában is fenntart egy telephelyet.