Gyári vagy utángyártott alkatrész?

Írtunk már arról, hogy a Kia Motors milyen szépen belenyúlt a sárba a maga kis propaganda-irodalmával. Idén azonban a Suzuki fogott hasonló kampányba. Elég rosszul időzítve. Én például idén januárban botlottam bele a csinos kis füzetkébe, amikor éppen a lerohadó gyári lengéscsillapítókat cserélték az autón. Így csendben mosolyogva olvasgattam, milyen jó is, ha a gyári, eredeti alkatrészeket vásárolom meg sokat látott Swiftemhez.

Persze lehet példabeszédet tartani pro és kontra, már látom a kommentek között, hogy egy tízéves, elrohadt, utángyártott gátlót még soha senki nem cserélt ki garanciában. Nem is erről lesz most szó, egyszerűen csak szeretnék rávilágítani néhány érdekességre.

Az biztos, hogy a világ nem fehérből és feketéből áll. Létezik borzalmasan pocsék utángyártott alkatrész is, mint ahogy gyári is, hiszen utóbbiak nélkül egyáltalán nem ismernénk a garanciális javítás fogalmát. (Aki már itt nem ért velem egyet, ne is olvasson tovább, rögtön lapozzon a kommentbokszig!) Statisztikailag a gyári alkatrész azért általában magas minőséget képvisel, néha nem is borzasztó áron. Ugyanígy az is belátható, hogy az igazán neves és megbízható gyártótól származó utángyártott nem lesz a legolcsóbbak között.

Aztán ott a köztes mezőny, nem megkerülhetően. Mert hát, melyik utángyártott alkatrész szar? Egy néhány éve futó, gyakori típushoz percek alatt lehet húsz-harminc gyártótól származó első fékbetétet találni. Ugye, senki sem állítja, hogy ez mind pocsék, gagyi, és ezek a cégek évtizedek óta az átverésből élnek?

Azt is tudjuk, hogy egy autógyár a legritkább esetben gyárt alkatrészeket. Az a fajta üzleti modell, hogy egy hangárba betolnak némi vasércet, nyersgumit, két bála szövetet, egy raklap műanyag-alapanyagot, és a túloldali ajtón kigurul a kész autó, gyakorlatilag életképtelen. Külső beszállítókkal gyártatnak rengeteg dolgot. Jellemzően ilyenek azok az alkatrészek, amelyeket utángyártottként az autósboltokban megvehetünk: fékbetétek, fékpofák, tárcsák és dobok, kipufogórendszer, szűrők, lengéscsillapítók, futóműelemek, féltengelyek, vezérlésalkatrészek, tömítések, felnik, gumik – tehát szinte minden, ami egy autó élete során cserélendő lehet.

Akkor ki gyártja ezeket az alkatrészeket?

Meg fogsz lepődni: alkatrészgyártók. Pont ugyanazok, akik az autósboltban kapható utángyártott alkatrészeket. Szinte minden márka katalógusában, honlapján megtalálhatod azokat az autókat vagy autógyárakat, amelyeknél gyári beszállítóként szerepelnek. Nem véletlen, van ennek némi marketingértéke.

Mennyire életszerű, hogy a Gates első beépítésű gyári szíjként lényegesen jobb minőséget állít elő, mint utólagos, úgynevezett aftermarket forgalmazásra? Adott esetben a két vezérműszíj feliratának tipográfiája is tökéletesen azonos. A Gates-emblémát mindkettőn megtaláljuk, az utángyártottról csupán az autógyár logója hiányzik.

Tipikus komment a Belsőségről:
„…nem csak ennyi a történet. A gyári alkatrészeket sokkal gondosabban ellenőrzik és készítik el. Akár két NGK, Beru vagy Bosch gyertya között is van különbség: ha a VW-embléma ott van rajta, az nem csak a lenyomattal tud többet, hanem a minősége is jobb.”

Cáfolom. Egyszer réges-régen alkalmam nyílt beszélgetni egy európai fékbetétgyártó mérnökével, és természetesen felmerült ez a kérdés is. Eleinte igen diplomatikusan fogalmazott, hiszen ők is gyári beszállítók a Nagy Német Konszernnél. Aztán a második korsó sör után már arról panaszkodott, hogy az európai piacon forgalmazott termékeiknek jóval szigorúbb teszteken kell átmenniük, mint a gyári fékbetéteknek. Egy frissen bevezetett cikkszám kizárólag úgy kaphatja meg a minősítő jelet, ha a gyakorlatban összehasonlítva sem teljesít rosszabbul a gyárinál. Úgy értem, a tényleges gyakorlatban, egy szénné műszerezett, megfelelő típusú autóba építve. A fékbetét gyártójának költségére. Hagynék időt… Amelyik fékbetét csomagolásán tehát tetszik látni a jellegzetes E jelet, sarkában a minősítést kiadó országot jelentő számmal, az bizony szigorúbb teszteken esett át, mint az etalon gyári betét.

Az a gyári betét, amelynek egyébként elsődleges minősítési szempontja az ára. Könnyen belátható, hogy leggyorsabban ezzel lehet spórolni. Ismét felhozom a szegény, ezerszer cincált Magyar Suzukit és a letérdelő lengéscsillapítókat: a visszahívási akció 124 375 darab autót érintett. Ha csak gátlónként egy eurót sikerült spórolni a beszerzési áron, az (párjával, ugye) majdnem negyedmillió euró, csak az anyagköltségen. Azt pedig sejteni lehet, hogy a differencia nem ennyi volt, és a szállítási költség sem azonos Tokió–Esztergom, illetve Eger–Esztergom viszonylatban.

Apropó, fékbetétek. Létezik példa arra is, hogy az autógyártó keze meg van kötve, bizonyos problémákat nem tud egyszerűen orvosolni. Kiváló példa erre az Európában gyártott újabb autók többsége. Néhány éve ugyanis változott az első beépítésű fékbetétek anyagára vonatkozó előírás, az EU megtiltotta néhány, a fékbetétek gyártásában addig általánosnak minősülő alapanyag használatát. Persze ezeket valamivel pótolni kellett, a legtöbb gyártó pedig némi bronzszerű anyag morzsalékát találta erre alkalmasnak. Ezek segítségével az új anyag ugyanolyan megbízhatóan fékez, mint a régi, viszont jóval hangosabb. A csikorgásra panaszkodó ügyfelet pedig vagy lerázzák (kopó-forgó alkatrész, bocsi!), vagy utángyártott betét beépítését javasolják. Azokra ugyanis nem vonatkozik a fenti tiltás, így jóval csendesebbek.

Érdekes felismerés az is, hogy az ilyesfajta kampányok szinte kivétel nélkül eldugott, kevésbé azonosítható alkotóelemekről szólnak. Miközben állandó szereplő a vezérműszíj, még senkinek sem jutott eszébe, hogy gyári gumiabroncsokra próbálja meg rábeszélni a Tisztelt Ügyfelet. Mindkettő komoly igénybevételnek kitett gumiáru, mindkettő komoly gyártási tapasztalatot igényel. Rossz minőségű vezérműszíj igen komoly károkat okozhat – ezzel szemben rossz minőségű gumiabroncs esetén szintén igen komoly kárunk keletkezhet, Plusz meg lehet halni.

A rizikó persze mindkét esetben relatíve alacsony, de a szíj esetén még inkább. Vezérműszíjat ugyanis nem szokás csak úgy gyártani, mert a gumiszandál éppen kiment a divatból, és át kell állítani a gépsort. Létezik neves és kevésbé neves gyártó is, de valójában egyetlen itthon forgalmazott márkára sem lehet azt mondani, hogy sorozatosan szakadnak a szíjai. Nem véletlen, a legfiatalabb gyártó is sok évtizedes gyártási tapasztalattal rendelkezik. Megjegyzem, hosszú alkatrészes és szervizes pályafutásom alatt én még anyaghibából eredő szíjszakadással nem találkoztam. Minden gyanús esetben kiderült, hogy szerelési, tárolási hiba (sérült, megtört szíj), vagy nem megfelelő technológia (nem cserélték a görgőt vagy a vízpumpát, és megszorult) okozta a problémát.

Ezzel szemben gagyi, használatra alkalmatlan gumiabronccsal gyakran találkozhatunk. A hipermarketekben rengeteg olyan abroncsot láttam, amelyeket TÜV-minősítéssel árusítanak, ám ez csak arról tanúskodik, hogy az áru valóban gumiabroncs, nem pedig csigatészta, és kielégíti az ezekkel szemben támasztott minimális követelményeket. Úgy értem, többé-kevésbé kerek, van rajta valamiféle mintázat, és a levegő nagy részét bent tartja. Minőségéről, tartósságáról, illetve arról, hogy közúti használatra alkalmas-e, a minősítés nem árulkodik.

Mi lehet az oka, hogy a gyárak nem kampányolnak a „gyári” gumiabroncsok mellett ? Valószínűleg az, hogy az oldalfalukon jól láthatóan, olvashatóan ott a gyártó neve. Így a minden előképzettség nélküli partifotós is rájön, hogy éppen ilyen logót látott a sarki gumisnál, tehát valószínűleg ott is meg tudja venni, sőt válogathat is a márkák között. Ezzel szemben a vezérműszíj burkolat alatt fut, a motorháztetőt kinyitva sem látszik, hogy a gyári embléma mellett ott olvasható a Gates, a Dayco, Contitech vagy más neves gyártó neve is…

Aztán hogy az igazán hardcore-ba is belecsapjunk, ott vannak a több márka által közösen gyártott modellek. Egy ilyen alkatrészen találhatunk két-három különböző gyári logót és cikkszámot, plusz egy gyártói emblémát, ehhez szintén egy cikkszámot, valamint ahány matrica, annyi származási ország van feltüntetve. A dobozon belül pedig ott figyel egy teljesen hétköznapi, minden sarki bálásruhaboltban megvásárolható olasz fékmunkahenger, szűrő, vezetőgörgő.

Tudom még fokozni. A Kia és a Hyundai, amelyek évek óta együtt hatnak, alkotnak és gyarapítanak, 80 százalékban azonos alkatrészeket, szerkezeti alkatrészeket forgalmaz. Azonos cikkszámon, más-más, sokszor jelentősen eltérő áron. Pedig még a cikkszámmatrica és annak betűtípusa is azonos, csak a matrica színe (Kia piros, Hyundai kék) és a rajta látható logó tér el. Hogy a kép ennél is zavarosabb legyen, közösen létrehozták a Hyundai Mobis fantázianévre hallgató termékvonalat, amelyben másodbeépítés céljára forgalmaznak gyári alkatrészeket. Talán mondanom sem kell, azonos matricával, cikkszámmal, de jóval olcsóbban. A bőség zavara, a választás szabadsága: ön dönt, hogy ugyanazt a terméket olcsón, drágán, vagy iszonyat-elcseszett-mocskos drágán veszi meg.

Tuti megoldás persze nincs, megmondtam az elején, hogy általános következtetést nem vonunk le. A legjobb tanács csupán az lehet, hogy vásárlás előtt tájékozódjunk az árakról és a lehetőségekről. A köztudatban (= taxis, gépjárműoktató, okos szomszéd, vagy bárki, aki egynél többször nyitotta már ki a géptetőt) élő tévhit szerint a gyári alkatrész drága, míg az utángyártott olcsó. Ez sokszor igaz, ettől még erős sarkítás.

A gyári alkatrészek forgalmazói nem teljesen hülyék (tisztelet persze a kivételnek…), értik a piac törvényeit. Az úri közönség az utángyártottnál 20-25 százalékkal többet még hajlandó kifizetni egy gyári alkatrészért, de 100-150 százalékkal többet nem. Így az aftermarket kereskedelemben is kapható alkatrészek árait relatíve alacsonyra lövik be – sőt, sok esetben kifejezetten alá. Jó példa erre (már megint…) a Magyar Suzuki üzletpolitikája, amelynél a magyar gyártású modellek kopó, fogyó gyári alkatrészeinek ára valahol egy hajszállal a jó minőségű utángyártottak alatt van. (Más kérdés, hogy a csak eredeti forrásból beszerezhető alkatrészek árai viszont meglehetősen vaskosak lehetnek.)

Aki pedig a fentiek ellenére is ragaszkodik a gyári alkatrész über alles mottóhoz, éljen aszerint, de hogy ne legyen igazán jó napja, még olvassa el ennek a végét, amiből hipp-hopp kiderül, hogy az egyik gyári és a másik gyári alkatrész között is meglepően nagy különbség lehet.