Olcsó bikázóból kettőt vegyél
Szerszám szombat: bikakábel
Egy átlagos autóakku öt-hat év alatt letérdel. Ennyi idő alatt legalább kétszer égve felejtjük a lámpát. Vagy néhány hét állás után leszívja a riasztó az akksit. Lényeg, hogy nincs olyan tél, amikor ne kerülne elő legalább egyszer egy bikakábel. Csak az nem mindegy, milyen.
Mindenki ugyanúgy kezdi: vesz egy olcsó vackot. Hiszen baj van, nem indul az autó, pedig nagyon kéne. Még segítség is van, akit nem szeretnénk megváratni, ezért elugrunk a kútra vagy az éjjelnappali nagyáruházba, és megvesszük, ami kezünk ügyébe kerül. Sok pénzt nem adnánk érte, ötezer forint már majdnem egy akku fele, de ha a szorult helyzetben még képesek is vagyunk a hosszú távon tervezésre, akkor is általában egyféle van a polcon. Vagy kettő, de igazából nincs különbség köztük.
Nehéz a bikakábel-vásárló élete. Közel húszéves autós múltamban, ha tucatnyit nem használtam, egyet sem, de csak nemrég találtam meg az igazit. Imi barátom készítette nekem, hegesztőkábelből és -csipeszből, rendesen megforrasztva. Azóta magabiztosan veszem elő fix helyéről a csomagtartóból, mert ezzel minden egyből beindul. Persze sportszerűtlen összeereszteni egy dán dogot a tacskókkal, de mit tegyünk, ha a boltban kaphatók többsége vacak?
Életszerű versenyben gondolkodtunk, ezért a benzinkúton kezdtük a kört. Meglepően olcsón, 1490 forintért kaptunk egy kábelt, amelynek a zacskójára rá is nyomtatták a tudnivalókat, valamint hogy 200 amper átvitelére képes, 2,5 méter hossz mellett. Ha furcsa időpontokban szeretnénk bikakábelt venni, a 24 órás nagyáruház jöhet még szóba, itt 1590-ért jutottunk a bizalomgerjesztő elnevezésű, ám kevésbé bizalomgerjesztő kinézetű Devilhez, amely szintén 200 amperes, és hasonló hosszú, mint a kutas kábel, de ez nem derül ki a csomagolásról. Mellette volt a polcon a 300 amperes Pelletier, amelyre csak franciaként hivatkozunk, hétnyelvű felirattal a zacskóján, benne cédulán a magyar fordítással. Ha ezt el tudnánk olvasni (nem befelé fordulva lett volna berakva), megtudnánk, hogy legfeljebb 1300 köbcentis autókhoz ajánlják, és 4-5 másodperces indítózást engednek meg vele. Ez a legkomolyabb kivitel az áruházban, 1790 forintos áron.
Aki előre készül a bajra, vagy szerencsés időben és helyen rohad le, autósboltban is körülnézhet. Szerkesztőségi bikakábelünk a Kauffertől jött, ez ott a legerősebb: nem féltek ráírni, hogy 900 amperrel terhelhető. Ára 6125 forint, de aki tisztában van a színesfémárakkal, tudja, hogy egy 10 négyzetmilliméteres keresztmetszetű kábelből kétszer hat méter nem olcsó.
| versenyző | névleges terhelhetőség | hossz | ár |
| benzinkutas | 200 A | 2,5 m | 1490 ft |
| devil | 200 A | kb. 2 m | 1590 ft |
| francia | 300 A | kb. 2 m | 1790 ft |
| szerkesztőségi | 900 A | 6 m | 6125 ft |
| épített | ? | kb. 3 m | ? |
A kulcsszó a keresztmetszet, vagyis hogy mennyi réz van a kábelben, amit súly alapján egyből meg lehet mondani. Az olcsó kábelek trükkje, hogy a vékony madzag köré húsos szigetelést tesznek, ami vastagabbnak láttatja őket, pedig sok szükség nincs a vastag műanyag köpenyre, nem gyújtókábel ez. Aki nem bízik a kezébe épített mérlegben, nézzen be a csipesz belsejébe, esetleg húzza le a szigetelő fogantyút, máris látszik, milyen vékony drótot próbálnak elsütni nekünk.
Az öt kábel némelyikénél egyébként meglepően őszinte és leírást kapunk: a francia versenyzőnél például az 1300 köbcentis korlátozás szigorú önkritikára utal, bár az ígért áramerősség elég optimista. A 900 amperes bemondást nyugodtan kezelhetjük úgy, ahogy a hangszórók és erősítők teljesítményadatait - a nagy szám mindig jól mutat.
Hogyan bikázzunk?
Először az a helyes kérdés, hogy egyáltalán bikázzunk-e. Tudni kell, hogy ez csak vészmegoldás, hogy kihúzzuk a nyakunkat a ránk pattant csapdából, semmiképpen nem szak-, illetve üzemszerű vagy egyáltalán javasolt. Az érzékeny elektronikával teletömött autók - és ezt nyugodtan állíthatjuk szinte minden kilencvenes utáni gyártásra - letérdelhetnek egy-egy komolyabb áramlökéstől, feszültségcsúcstól, a generátor sem örül, ha hirtelen maximális terhelést vesznek le róla, vagyis a segítséget adó autó is pórul járhat. Ez persze elég ritka, de senki ne mondja, hogy mi nem szóltunk.
Arról is léteznek különböző vallások, melyik pólust kell először csatlakoztatni. A negativisták azzal érvelnek, hogy először egyenpotenciálra kell hozni a két kasztnit, de a kábelek útmutatói egyöntetűen a pozitív/plusz/piros kapcsok összekötését javasolják először. Ennek az a magyarázata, hogy amikor a második csipesszel matatunk a motortérben, és véletlenül hozzáérünk bármilyen csupasz fémfelülethez, nem húzunk egy szép hosszú ívet. Ezt a villanymérnökök BNZ kapcsolásnak hívják, ami a bazi nagy zárlat rövidítése, és feltétlenül elkerülendő. A segítséget nyújtó autónál legjobb az akkusarukhoz csatlakozni, a lemerült autónál célszerű a negatív/mínusz/fekete kábelt közvetlenül a motorblokkra csíptetni, mert így nem okoz fölösleges feszültségesést a motorhoz vezető testkábel.
Legyünk biztosak benne, hogy megfelelő a kontakt, ezért érdemes megmozgatni a csipeszt a sarukon és a blokkon, hogy ledörzsölje az esetleges oxidréteget. Itt még mindig ne próbáljuk beröffenteni a bajba jutott autót, ha nagyon le van merülve az akkumulátor, hanem indítsuk be a segítő járművet, és lehetőleg járassuk pár percig emelt fordulatszámon. Ilyenkor a működő gép generátora rátölt egy kicsit a lemerült akksira, amelynek van esélye valamennyire magához térnie. Sokat segíthet ez, mert a letérdelt akkumulátor maga is tekintélyes áramot tud felvenni, ami levonódik az indítóáramunkból.
Ha elég türelmesek voltunk, és főleg ha jó a bikakábelünk, pöccre be fog indulni a lemerült akksis autó. Négy-öt másodperc sikertelen indítózás után tartsunk szünetet, különben megtörténhet az, amit mi is megtapasztaltunk a Budapesti Műszaki Egyetem laborjában. Egyébként is általában a túl kicsi indítási fordulatszámmal lesz a baj, ha amúgy egészséges az autó, és öt másodperc után már úgyis csak egy vontatott nyögésre lesz képes a lemerült akksis autó. Újabb pár perc emelt fordulatszámos élesztés után fussunk neki még egyszer.
Amennyiben sikeres volt az indítás, óvatosan vegyük le a kábeleket, hogy örömünknek ne szikráztatás vessen véget. A lemerült akksit általában legfeljebb félórás autózással ismét indítóképes állapotba lehet hozni, de sokkal jobb megoldás, ha az incidens után egy éjszakára töltőre akasztjuk, ami alatt van ideje rendesen feltöltődni.
Életszerű helyzetet teremtettünk a teszthez, lemerítettük a Peugeot-mat. Elég volt fél percig indítózni lekapcsolt leállítószeleppel, de a biztonság kedvéért rajta hagytuk a fényszórót is egy óráig. Négy volt környékére esett le a kapocsfeszültség, amit nyugodtan nevezhetünk alaposan lemerített akkumulátornak.
Ráálltunk a legstrammabb nálunk levő tesztautóval, egy Ford Transittal, és vastagsági sorrendben végigpróbáltuk a kábeleket. Bevallom, nem voltunk nagyon türelmesek, nem vártunk talán két percet sem emelt fordulatszámmal, mert akkor a következő delikvensnek jóval könnyebb dolga lett volna. Így is egyértelmű volt a helyzet: a három olcsó kábellel reménytelen volt az indítás. Persze, az 504-esben egy 2304 köbcentis dízelmotor van, amelynél az izzítás is megnehezíti a dolgot.
A szerkesztőségi kábellel majdnem sikerrel jártunk. Egész határozottan megtekerte a motort, látszott, hogy néhány perc további várakozás után ezzel jó esélyünk lenne. De amikor a spéci saját kábelemet csiptettük fel, akkor jött ki az igazi különbség: olyan lendülettel röffent be a dízelmotor, mintha új akksit kapott volna.
Mivel közben mértük a kábelen átmenő áramot is, elmondhatjuk, hogy nem azon múlik a siker, hogy mekkora áram folyik. A leggyengébb vackon is átmegy 150 amper - a vízválasztó az, hogy a másik végén mekkora feszültség marad. A tuti kábelünkön is ugyanennyi áram szaladt át az indítás pillanatában, csak az nem a drót felmelegítésére ment el, hanem a motor forgatására.
Azért vettük előre a valós tesztet, mert tudtuk, ki, illetve mi vár ránk a BME laborjában: Härtlein Károly, akit a Brutális Fizikából is ismerhetnek, valamint egy olyan kísérlet, ahol némi füstre is számíthattunk. Több száz ampert készített be nekünk egy állítható tápegységgel és egy árammérő lakatfogóval. Először a gyengébb kábeleket vettük elő, amelyeken alig lehetett átküldeni 150-180 ampert, és pár másodperc után már füstöltek is. A hitvány, préselt csatlakozás a csipeszeknél meglepő módon több kábelnél állta a próbát, ám a vékony drótok annyira felmelegedtek, hogy pillanatok alatt kipukkadt, átégett a több milliméter vastag szigetelés. Itt sem láttunk jelentős különbséget a 200-300 amperes kábelek között, a szerkesztőségi 900 amperesünk azonban jól vizsgázott: tíz-tizenöt másodperc után sem melegedett fel 200 amper hatására, ekkor azonban a tápegység kezdett el diszkréten füstölni. Spéci, gyártott kábelünk pedig kiolvasztotta a biztosítékot, miután látványosan, azonnal felszaladt az áramerősség, mivel sokkal kisebb volt az ellenállása.
Egy utolsó tesztet rögtönöztünk még ezután: sorba kötöttük az etalonnak kikiáltott vastag kábelünket egyenként a többi néggyel, és feszültségesést mértünk. Ezt úgy képzelhetjük el, mintha a vastag kábel lenne az indítandó autó, a tápegység a segítő, közte a vizsgált bikakábel. Az áramerősséget úgy állítottuk be, hogy a vizsgált kábelen 0,9 volt körüli feszültségesés jöjjön létre, eközben mérőszámként figyeltük a vastag kábelét is. A kettő közötti szorzó mutatja, mennyi a különbség a két kábel ellenállása között, vagyis ha a 0,9 volt mellett 0,09 voltot mutat a vastag kábelre kötött multiméter, akkor pongyolán azt mondhatjuk, hogy tízszer rosszabb a bolti vacak.
| versenyző | feszültségesés | feszültségesés vastag kábelen | szorzó |
| benzinkutas | 0,9 | 0,08 | 11,25 |
| devil | 0,9 | 0,07 | 12,85 |
| francia | 0,9 | 0,06 | 15 |
| szerkesztőségi | 0,9 | 0,12 | 7,5 |
Miután elfüstöltük a gyengéket, úgy döntöttünk, az állva maradt harcosokat is tönkretesszük a köz érdekében. Kettéfűrészeltük az összes kábelt, hogy megmutassuk a versenyzők keresztmetszetét. Meglepetés csak annyi volt, hogy a 300 amperes francia kábel tényleg valamivel vastagabb volt a két olcsóbbnál, ennek ellenére nem mutatott náluk többet. A szerkesztőségi 900 ameres már jóval combosabb volt, de még ennél is körülbelül négyszer vastagabb a hegesztőkábel. Nyugalom, a rongálás után újra megforrasztottuk azokat, amelyeket érdemes volt.
A kacskaringós út végén visszajutottunk ugyanoda, ahonnan indultunk: az olcsó kábel igazából pénzkidobás. Tízből egy esetben tudjuk hasznát venni, amikor csak egy kis segítség kell, nincs is igazán lemerülve az akkumulátor. Szomorú, de a benzinkutakon és a nagyáruházakban általában csak ilyen alkalmatlan bóvlit lehet kapni, ami persze annak köszönhető, hogy ezt veszik. Autósboltban már lehet használható bikakábelt kapni, de ennek ára van: figyelembe véve a nyersanyagok árát, ötezer forint alatt nem számíthatunk akkora mennyiségű rézre, ami szükséges egy rendes bikázáshoz.
Igazán szorult helyzetben van még egy menekülőút: ha egyből két olcsót veszünk, és párhuzamosan kötve használjuk őket. Aki viszont rendszeresen használja a bikakábelét, előbb-utóbb eljut oda, hogy gyártson vagy gyártasson magának egyet.
Hozzászólna? A cikk kommentposztján megteheti.
