Íme a rádió, amit egy tesztautóban találtunk, és amely forradalmasíthatja a multimédiát az autókban. Nemcsak olyan fícsörökkel, mint a monoszkóp.
Ha nem tudod, mi az az android, nem segíthetek. Ha okostelefonod van, nagy valószínűséggel android rendszer fut rajta – a kisebbség iPhone-ján tök más az úgynevezett operációs rendszer. Persze ne vonjunk le ebből túl komoly következtetéseket, hisz sült krumpliból is az az úgymond legnépszerűbb, amit a legtöbb helyen lehet kapni, és nem az, ami a legjobb. Valahogy így van ez az Android-iOS csatában is, hisz az Androidot ezernyi gyártó telepíti olyan telefonokra is, amelyek akár tizedébe kerülnek, mint egy iPhone. Hogy a fenében ne lenne belőle több?
Az Androidot arra találták ki, hogy a telefonok, táblagépek és az ember között megteremtse a kapcsolatot. Maga a telefon vagy a táblagép ugyanúgy egy számítógép, a koraiak szánalmas számítási kapacitással. Ezért is volt szükség az Androidra, hogy elfusson a telefon harmatos processzorán, kevés memóriával. Ugyanakkor az Androidot arra lőtték be, hogy végtelenül egyszerű legyen a kezelése érintőképernyővel, és ez lett a sikerének a titka. No meg az, hogy ingyenes, így a gyártóknak nem kell fizetniük azért, hogy feltelepítsék a készülékükre.
Oprendszer, az mi?
Gyakorlatilag az az alapprogram, ami a számítógép és az ember között megteremti a kapcsolatot: a számítógépek esetében például a Windows az, hogy tudjuk a gép dolgait (wifi, egér, HDD, monitor) kezelni, továbbá a programok (böngésző, szövegszerkesztő) is ebben a környezetben futnak, önmagukban nem. Ha Ön látott már Windows nélküli csupasz számítógépet, akkor tudja: az operációs rendszer nélkül nem sokat lehet kezdeni vele. Illetve semmit.
Aki tehát manapság nem a gombokat nyomkodja, hanem a képernyőt masszírozza, az már találkozhatott az Androiddal. Amelynek ugyan vannak hibái (minek nincs?), de működik, és lehetővé teszi, hogy mobilneten is bárhol mailezzünk, netezzünk, instagramozzunk (apropó, a TC instagramját láttad már?), facebookozzunk. Eredetileg fényképezőgépek operációs rendszerének fejlesztették ki, hisz a digitális fotógép sem más, mint egy célszámítógép, de a Google előbb pakolta rá az okostelefonokra. Igaz, azóta rákerült valóban néhány fényképezőgépre, ilyen például a Samsung Galaxy Camera 2 és a Nikon S800c. Épp csak telefonálni nem lehet rajtuk.
Miért ne lehetne Android egy autórádión? A funkciók hasonlók: a legtöbb mobilban is van rádió, navigálni is lehet vele, egy Bluetooth pedig megold minden kihangosítási problémát. És igen, lehet wifi meg 3G is benne, csak ízlés és igény dolga.
Teljesen véletlenül került hozzánk egy ilyen készülék, amikor a pick-up tesztet csináltuk. Az Isuzu D-Maxban ugyanis lecserélték a gyári rádiót egy ilyenre. Hivatalosan Parrot Asteroid Smart a neve.
Az ötlet nem rossz, mert nap mint nap látjuk, hogy az érintőképernyős-tekerentyűs gyári multimédia rendszerek tudása, menürendszere néha egészen döbbenetesen szánalmas, arról nem is beszélve, hogy néha a szoftver béta verziónak tűnik, illetve az állandó Bluetooth-kapcsolat problémák, a lassúság, a suta zenelejátszás is megkérdőjelezi az ilyen cuccok pofátlanul magas árát.
Kézenfekvő megoldás lehetne az ilyenek helyett valami más, feltéve, hogy be lehet építeni az adott típusba. A probléma ma már az lehet, hogy ahol a „rádiót” látjuk, ott néha csupán egy kétujjnyi vastag kezelőpanel van valójában, mint például a lebegő középkonzolos Volvókban, vagy akár a Golf VII-ben. Ilyenkor a tunert, erősítőt valahová máshová rejtik el a kocsiban. A Parrotnak viszont egy két DIN magasságú helyre van szüksége a beépítéshez, ez azért elég sok típusban megvan.
Az előlapra a letisztult jelző is gyenge. Mindössze egy bekapcsoló gombja van, amúgy némi fekete kerettel egyetlen nagy képernyő, aminek a képátlója 6,2 col, azaz cirka 16 centi. A felbontása 800 x 480 képpont, kapacitív és akár két ujjal piszkálható, vagy ahogy ezt a népnyelv hívja: multitouch-os. Sajnos fényes a felülete, ami reflexiókat okoz, ezek ellen csak a fényerő növelésével küzdhetünk; viszont a képminősége nem rossz, még oldalirányból nézve sem.
A bekapcsoló gombot tartalmazó csík kivehető, lopásvédelmi célból, mögötte tűnik fel az SD-kártya helye, ezzel lehet bővíteni a készülék memóriáját, ugyanúgy, ahogy erre a legtöbb mobilnál van lehetőség. Ez a memória persze nem az a memória, csupán háttértárként szolgál, iGo-térkép, zenék, videók vagy akár appok, alkalmazások (csak azoknál, amelyek hagyják magukat áttelepíteni magukat ide) tárolására.
Az ilyen cuccoknál kulcskérdés, hogy mennyire erős a hardver, vagyis hogy maga a készülék mennyire erős számítógép. Hát, nem nagyon. Egy Texas Instruments OMAP3630 csip van benne, (ARMv7, 800 MHz, egy mag), a programok futtatására szolgáló memória 512 megabájt, ami a gyakorlatban azt jelenti: ez a ma létező legkevesebb. Vagyis a készülék nem viseli el, hogy a végtelenségig tömjük appokkal, de mondjuk egy Angry Birds elfut rajta valószínűleg. Az Android verziószáma 2.3.7, azaz egy meglehetősen régi darabbal van dolgunk, mert ez a kiadás 2011-ben volt menő, ma már 4.4-nél jár a számláló. Ha egy androidos telefon lenne, a legolcsóbb kategóriát képviselné ezzel a hardverrel.
De nem telefon, még csak nem is tablet. Az Android esetében a fő probléma az, hogy ezerféle hardverre telepítik, és ilyenkor illene összefésülni a dolgokat. Mivel itt ráadásul nem szokványos telefonról van szó, ez a meló még nagyobb, így inkább annak kell örülni, hogy az optimalizálást elvégezték, a dolgok a készülék tempójában gördülékenyen mennek, nincs sok akadozás és egy hét alatt nem fagyott le egyszer sem. Igaz, a készülék saját tempója nem szédítő, még egy mai, alap droidos telefonhoz viszonyítva sem. Itt meg kell szoknunk azt is, hogy a rádió ugyanúgy bootol, mint akár a telefonunk vagy a számítógépünk. Azért az autósok ahhoz szoktak, hogy a gyújtás ráadásakor megszólal a cucc.
Mit tud ez, amit egy telefon nem? Egyrészt van videóbemenete, DVD/Bluray-lejátszó számára, illetve egy külön bemenet tolatókamerának. Maga a tolatókamera külön appként jelenik meg a programok között, de képet csak akkor ad, ha a váltó hátramenetben van, amúgy vicces módon egy monoszkópot nézegethet az ember. Tolatáskor várni kell arra, hogy a kamera képe megjelenjen. Esetünkben, mivel egy pick-upról volt szó, korlátozottak voltak a lehetőségek a kamera felszerelésére, hisz a plató jelentősen túlnyúlik, és ez nem igazán látszott rajta, továbbá az egyenes tolatás vonalát jelző segédvonalak sem voltak pontosak. Ezek megszokható dolgok, és így is nagy segítség a tolatókamera, egy személyautónál pedig nem jelentenek gondot.
Mint nagyon fontos fícsör még, hogy a Parrot készüléke csatlakoztatható a kormány távirányítójához, többek között ezért sem hiányoztak róla annyira a fizikai gombok. A kormányról hangerőt állíthatjuk, állomást ugrathatunk, satöbbi. A beépített lejátszójával is lejátszhatunk bármit, de ha a telefonunkat csatlakoztatjuk Bluetooth-on, akkor arról is hallgathatjuk a zenéinket. A Bluetooth egyébként 3.0 verziójú és még életemben nem hallottam ilyen minőségű lejátszást Bluetooth-on keresztül, a jellegzetesen recsegős magasak nem voltak ott, ahogy a legdrágább gyári cuccoknál. Van külön iPhone-iPod-bemenete is, további öt USB-vel kiegészülve. Ezeket szimplán a kesztyűtartóba vezették ki, ami nem túl elegáns megoldás. Szívesen látnék legalább egy előlapi USB-t.
Maga a zenelejátszó semmi csodát nem nyújt, azt tudja, amit az alap Androidos app. A rádió is jól szólt, a tuner gördülékenyen működött, meglehetősen távoli adókat is befogott, viszont a közeliek sem voltak túl zavarmentesek. Egyébként a hangerő a képernyő le-föl simogatásával is állítható, jobbra-balra tapizva pedig az állomást lehet továbbugrasztani. Az Asteroid Smart hangminősége messze jobb egy gyári alap rádióénál, őszintén meg is lepődtem, és rákérdeztem, hogy netán lecserélték-e a hangszórókat is a kocsiban. Nem, bár igaz, az Isuzu egész jó surround-képes szettet kapott egyébként is.
Nem beszéltem még a navigációról: gyárilag egy iGO Primo jár a készülékhez, ezzel elfoglalva a bővítő SD-kártya helyét. Maga az iGO elég szokatlan Androidon, mivel külön nem megvehető, csak gyárilag telepítik bizonyos készülékekre. Ehhez frissítés nem jár a Parrotnál, de az útépítések mostani üteme mellett ez nem tragédia. Sajnos kicsit más az iGo kezelési logikája, mint az Androidé, de mi már ezt megszoktuk – ettől függetlenül kicsit átszabhatnák. Amúgy a szokásos iGO-erényeket kapjuk, magyar menü, normális magyar beszéd, a legjobb térkép Magyarországról, mindent verő gyorsaságú útvonalszámítás. És persze ott a benchmarkká vált beszólás is: újratervezés.
A Parrot külön áruházat készített további alkalmazások letöltéséhez, ez az Asteroid Market, ahol főleg az autós felhasználáshoz szánt appok találhatók meg. A kínálat morzsányi a Google-féle Play áruházhoz képest, de a keményvonalas androidosok gyakorlatilag bármit feltelepíthetnek apk-fájlból, a rootolással megnyíló perspektívákról nem is beszélve.
Aki szereti a Google Térképek/Maps alkalmazást, ezt is használhatja navigációra, de ehhez internet szükséges. Ezt megteremthetjük a mobiltelefonunkról (wifi-hotspot bekapcs, Parrot készülék N-es wivel rácsatlakoztat), vagy úgy, hogy bedugunk az USB-csatikba egy mobilnetes sticket. Én az első módszert választottam, nem volt valami elsöprő a tempó, de kis türelemmel kivárható a Totalcar-címlap megjelenítése, sőt, kis akadozással Youtube-videót is néztem. Nehéz eldönteni, hogy itt mi volt a lassú, a mobilnet, a wifi vagy a készülék. Egyébként akár webrádiókat is lehet hallgatni a Tune-in appon keresztül. A Marketről elérhető a Waze közösségi navigáció is, vagy akár a Tom-Tom is, Sygic, utóbbiak jó pénzért. Persze az olyan alapok, mint a naptár, Google-keresés, számológép alapból részei a rendszernek.
A telefonálási képességek megfelelnek egy androidos telefonnak, bár ha Bluetooth-on keresztül egészen hihetetlenül sokáig tartott, amíg összeszedte a kontaktokat az első alkalommal, de utána sem volt igazán gyors. Mindegy, működik és a szélvédő felső szélénél elhelyezett mikrofonnal egész jó a hangminőség, legalábbis akivel beszéltem, senki sem panaszkodott.
Papagáj
A Parrot márkanév még a floppy-korszakból lehet ismerős, mármint az idősebbeknek. Azóta a francia cég átképezte magát, főleg a vezeték nélküli kommunikáció területére. Fontos termékeik az autós Bluetooth-kihangosítók, amelyeket nemcsak az utólagos beépítők vásárolnak, számos autógyár első szerelésben építi a gyártmányaiba. A Parrotnál új vonal az androidos készülékeké ( a fejegység mellett árulnak tabletet is), de gyártanak négyrotoros, iPadről távirányítható drónt is.
Aki eddig reménykedett, hogy végre egy olcsó megoldással szabadul meg a gyér gyári rádiójától, azt ki kell ábrándítsam: a Parrot Asteroid Smart nem olcsó: az alapára 185 ezer forint. Ráadásul abszolút nem az otthon beépítős kategória. Szüksége van ugyanis általában valamilyen beépítőkeretre, tartókonzolra, ezek autótípustól függően ezek 15-30 ezer forintot kóstálnak, de ritka típus esetén ez akár 60-70 ezer forint is lehet. (A forgalmazó szerint az átlag a 30 ezer Ft.) Kell még egy illesztő elektronika a kormány-távvezérlőhöz, ez régebbi, analóg megoldásoknál 15-30 ezer Ft, újabb, CAN-buszos autóknál 25-40 ezer Ft. Mindezt be is kell építeni, a GPS-antenna elhelyezéséhez a műszerfalat is meg kell bontani, a mikrofont is be kell rakni valahová. Az Isuzu esetében ez 250-260 ezer forintos nettó (áfátlan) árat adott ki, vagyis egy kereskedésben ennyiért rakják be. Ez egy új autó árához viszonyítva persze nem sok, de a hasonló tudású gyári rendszerekéhez képest sem.
Aki türelmetlen, az persze ilyenkor szétnéz az eBay-en, Alibaba.com-on és azt látja, Jangcét lehet rekeszteni a kínai androidos fejegységekkel, 70-130 ezer forintos ártartományban. Léteznek több vagy kevesebb fizikai gombbal, de vannak egy DIN-es készülékek is, sőt, olyanok is, amelyeknek a képernyője levehető és önállóan használható táblagépként. Ráadásul többnyire 4.x verziószámú Androiddal.
Ez nyilván nem használ a Parrot-importőrnek sem, de ilyen a világ. Egy biztos, a Parrothoz egész komoly, valódi támogatás van, megtudhatjuk, mely telefonokkal kompatibilis, mely funkciók működnek és melyek nem, továbbá vannak frissítések, és mint mondom, a rendszert azért egész tűrhetően rászabták a hardverre.
Azért érdemes utánaolvasni a kínai cuccok vásárlói értékeléseiben, hogy mennyire működnek ezek a készülékek. Amit találtam, nem volt túl bizalomgerjesztő, ráadásul alig árulják olyan site-okon, ahol lehet őket értékelni. Azonban a kínaiakkal vigyázni kell, mert ha ráfekszenek a témára, pikk-pakk felfejleszthetik a termékeiket. (Mindenesetre akinek van tapasztalata ilyen készülékkel, nyugodtan írja meg nekünk.)
Az is nyilvánvaló, hogy ez még csak a kezdet. Összességében tetszett mindenkinek az Asteroid Smart, aki használta, de tény, hogy lenne még hová fejlődnie: frissebb verziójú Android, magyar menü (ez készül, az iGo pedig magyar), gyorsabb működés és több memória, netán egy SIM-kártya foglalat a mobilnethez. De jól szól, a kezelése pedig sokkal jobb, problémamentesebb, mint az autók saját cuccainak 95 százaléka esetében, funkcióban pedig könnyen veri őket – már csak azért is, mert azt telepítünk rá, amit csak akarunk. Jelenleg azonban még csak azoknak érdemes elgondolkodniuk egy ilyen készüléken, akiknek van némi affinitása a dologhoz, vagyis a fiatalabbaknak. Az idősebbek számára ez már egy idegen világ, és többségüknek megnyugtató egy jófajta, buta rádió. Kíváncsian várjuk a folytatást, és nemcsak az utólag beépíthető készülékeknél. Vajon melyik gyár lesz, amelyik először hagy fel a meleg víz feltalálásával, és áll át az Androidra?
