Filléres neppertrükk – pillanatragasztó és szódabikarbóna

A pillanatragasztók – cianoakrilát alapú ragasztók – nagyon jó cuccok, nagyon sok esetben alkalmasak apró javításokra. De autó alkatrészeknél számtalan helyen inkább rontunk a helyzeten, a műanyagjavítók utálják is, ha valamit korábban pillanatragasztóval taknyoltak. Éppen ezért olyan alkatrésznél, amit érdemes műanyagoshoz elvinni, nem biztos hogy okos dolog ezt a trükköt használni. De ha beválik, nem kell később műanyagoshoz menni, szóval, döntse el mindenki maga, mikor, mire használja a trükköt.

A pillanatragasztók úgy vannak kitalálva, hogy akkor ragadjanak gyorsan és határozottan, ha az illesztési felületek közt egészen minimális a rés, tökéletesen fekszenek egymásra a darabok. Ha már anyaghiány van, lassan száradnak, és sajnos egy kis fül esetében – az eredeti anyagerősséghez képest legalábbis – nagyon kis erőhatástól elengednek. Ilyenkor jön jól a szódabikarbónás tuning.

A példaként használt irányjelző-lámpatestről letört fület teljesen értelmetlen lenne csak pillanatragasztóval, a törési felületen ragasztva visszaragasztani a helyére, pillanatok alatt letörne megint. De ha a ragasztást meg tudjuk plusz anyaggal erősíteni, támasztani, már egész tartós javítást lehet pikk-pakk csinálni. Annyi csak a feladat, hogy a törésvonal mellé sok ragasztót folyassunk, ebbe a kis cianoakrilát pocsolyába pedig szódabikarbónát szórjunk. A szódabikarbóna meggyorsítja a cianoakrilát polimerizációját, pillanatok alatt kikeményedik, és a finom por feldúsítja a ragasztót, jelentős mennyiségű anyaggal támaszthatjuk így meg a ragasztást. Ráadásul, ha valahonnan hiányzott egy kis darab a burából, azt is ki lehet így pótolni.

Az így kapott ragasztásunk elég erős lesz, a videón is látni, a rendesen átkeményedett pillanatragasztó-szódabikarbóna mix úgy tartja a két milliméter vastag műanyag lemezt a helyén, hogy a műanyag előbb hajlik, mint a ragasztás elengedné. Két dologra kell figyelni: a pillanatragasztó sem olyan gyors, hogy azonnal terhelni lehetne – az indexburával is vártam egy órát, csak azután szereltem vissza a helyére. A másik, hogy csak ott adjunk anyagot a ragasztási felülethez, ahol el is fér: a hajunkra kenhetjük a varázslatot, ha utána nem lehet a helyére illeszteni az alkatrészt. Igaz, a szódabikarbóna-pillanatragasztó habarcs jól megmunkálható, gond nélkül le lehet faragni, reszelni vagy csiszolni a felesleget. Ó, és még egy: a ragasztandó felületet tessék megcsiszolni, és zsírtalanítani (erre a sok más célra is kitűnő féktisztítót is lehet használni).

Cianoakrilát ragasztó használatakor legyen különösen óvatos: az ujjai pillanatok alatt összeragadhatnak, a bőr nedvességtartalma és a nyomás együtt nagyon meggyorsítják a polimerizációs folyamatot – ilyenkor a forró vizes áztatás segíthet –, de ha elég figyelmetlen valaki, és a szemébe dörzsöli, sokkal nagyobb bajt is lehet okozni. Ilyenkor irány az orvosi ügyelet.