A Lidl akkus kerékkulcsa

Idén már több barkácsgépet is vettem innen, mindet imádom, és mondom, ezt már kép alapján kívántam. Kezemben a dobozokkal elképzeltem, ahogy a formatervezett gépen megnyomom a gombot, és minden túlhúzott kerékcsavart, berohadt futóműcsavart fél kézzel, mélyről feltörő sátáni kacajjal lazítok meg és tekerek ki. Már azon gondolkoztam, hogy vajon a csajom seggberúg-e, ha a rég vágyott kerékkulcsot magammal viszem az ágyba, és velem alszik, mint régen a kedvenc szülinapi ajándékaim.

Teljesen jogosan ábrándoztam az elektromos kerékkulcsról, mert régóta nagy megelégedéssel használok egy teljesen gagyinak tűnő, csak szivargyújtóról működő kerékkulcsot hasonlót ahhoz, ami a vonatkozó Szerszám Szombatban is meg volt énekelve. Én nem is tudom, vagy 6-7 éve nyüstölöm, tényleg messze van a minőségi szerszámtól, de baromi hasznos. És akkor most végre lehet egy akkus kerékkulcsom, valami olyasmi, mint amit 80-100 ezer forintokért árulnak a nagy márkák. Ez meg egy húszas, még a hülyének is megéri.

Egyre érdemes nagyon figyelni: a Lidlnél három év garanciát adnak a műszaki cuccokra – kivéve. Kivéve, ha áfás számlát kérünk róla, mert akkor csak egy év a garancia. Érdekes módon az örök konkurens Aldinál nem így működik a dolog, mindegy, hogy magadnak vagy cégnek veszed. De a TC-nek kellett a számla, magamnak meg úgy voltam vele, hogy inkább a három év garanciára tartanék igényt. Így a jobb kezemben egy jövő szeptemberig garanciális, a balban meg egy 2020 szeptemberéig garanciális, de egyébként tök ugyanolyan terméket tartottam.

Otthon aztán doboz feltépése, kerékkulcs simogatása, becézgetése, a szivargyújtó vastag és nagyvonalúan hosszú kábelének örülés következett. Kicsit furcsállottam, hogy bár az akksi töltöttségét jelző ledek azt mutatták, bőven van benne szaft, a kezemmel lefogott 17-es dugókulcs nem ütött valami nagyot. Sebaj, azt írja az ismertető, a maximális, 300 Nm nyomatékot kb. 30 másodperc után éri el. 300 Nm meg már elég megnyugtató érték, fussunk csak gyorsan neki valamelyik autóm kerekeinek, nézzük mit tud. Nagyon izgatott voltam, akartam, hogy jó legyen, és akkor kényeztetni fogom. Minden használat után gondosan eltakarítom, leápolom a műanyag alkatrészeit, odafigyelve tekerem fel a 12 voltos kábelt, meg persze a töltő madzagját is, de még a dobozát is németesen pedánsan tisztán tartom, szeretni fogjuk egymást, csodás lesz a kapcsolatunk.

És akkor lekaptam a Mercedesről a dísztárcsát, rátoltam a kerékcsavarra a dugókulcsot, megnyomtam a gombot, elkezdődött a kattogás. Pont úgy, mint a régi kerékkulcsnál, tehát ez is ilyen lendkerekes cucc. Nem pont erre számítottam, igazából abban reménykedtem, hogy ez ilyen nyomatékos-erős gép, nem pedig lendtömeggel dolgozó, kalapáló szerkezet. Azaz azt csinálja, hogy viszonylag hosszan felpörget egy lendkereket, ami ha eléri a megfelelő fordulatszámot, rábaszarint egy irtózatosat a félcolos csatlakozású tengelyre, így fejtve ki a jelentős forgatónyomatékot. Szóval nem olyan, mint a légkulcsok, meg a profi elektromos ütvecsavarozók, hogy trrrrrr-rííí, hanem nyííí-takk-takk-takk-takk-nyíí.

Tehát elindult a nyí-takk-takk-takk, hangos volt, csapkodott, de a csavar meg se mozdult. Nagyon szomorú lettem, a levitézlett, agyonhasznált elektromos kerékkulcsom, még ha hosszabban felpörgetve, kicsit nyögvenyelősen is, de úgy letekeri az ilyeneket, hogy szavam se lehet. Franc. Biztos az akksi. Akkor dugjuk be a szivargyújtós átalakítót. Jó, ehhez 20 amperes csatlakozás kellene, kizárt, hogy a 45 éves W108 szivargyújtója ekkora terhelésre lenne tervezve, meg biztos oxidáltak is az érintkezői. Mindegy, próba egy. Semmi. Nix. Akkor irány a 220 volt, tegyük töltőre az akkut.

Délután megint nekifutottam a dolognak, akkor készült a videó is:

Röviden összefoglalva: még szerencse, hogy két csavarozót vettem, mert a másik sokkal fittebb volt, nem csak a nyomatékkulccsal (asszem azt is Lidlben vette nekem a Miki haverom) 100 Nm-re húzott csavarokat, hanem a keresztkulccsal, érzésre „úgy-rendesen-de-nem-megtépve” lehúzottakat is megnyitotta. Szóval nem rossz, de én nem pont ilyenre vágytam, de persze nincs min meglepődni, hiába szeretne az ember húszezerért olyan gépet, mint amit a piacon nyolcvanért lehet kapni, mindennek ára van – de ábrándozni persze lehet, senki nem tiltja.

A gyenge, gyakorlatilag használhatatlan kulcsot mindenképp visszaviszem, kicserélem, a másikat még próbálgatom, talán tud olyat mutatni, amitől megint felcsillan a szememben valami. De az biztos, hogy nem alszom vele.