Autó ingyé’. Kell?

#arak { font-size: 11px; text-align: right; } #arak tr th { text-align: center; }

Egy régi totalcaros szerző, vomit küldött a múltkor levelet, láttuk-e a miriádnyi nulla forintért elvihető autót a neten, annyi van belőlük, hogy lassan már nem is látszik az a néhány, megmaradt, valódi árral szereplő gép. Persze van itt némi túlzás, és az én kezem is benne van, de tény, hogy baromi sokat találni ilyen hirdetésből, elég beütni a Google keresőjébe a „hitelátvállalás”, a „0 Ft”, és mondjuk a „Suzuki”, a „Chevrolet”, vagy a „Skoda” szavakat, máris dől kifele a sok találat.

Nem mintha nem lett volna már régebben is ilyen a neten, de minimum egy nagyságrenddel kevesebb. Inkább kettővel. Egy évvel ezelőtt a hasonló hirdetések mögött privát tragédiák álltak – betegség, haláleset, vagy ellenkezőleg, lottóötös, külföldi munkavállalás. Egy évvel ezelőtt az emberek még – úgy vélték – tudnak tervezni. A többség kinézte magának az autót, kipipálta a reális opciókat, megtervezte azt a fényezés-kárpit kombinációt, amivel évekig együtt tud majd élni, felvette a hitelt, és hátradőlt a hosszú távra biztosnak tudott, új verdában.

Aztán jöttek a már ismert események. Megrepedt a pénzintézetek fala, a svájci frank megtanult röpülni, majd sugárhajtóművet és utánégetőt is kötöttek a szárnyai alá, és hóna alá kapta az eurót is, e két pénznemet, amiben a magyar autóhitel-állomány java része leledzik. És egyszer csak sokan abban a helyzetben találták magukat, hogy már nem egy Dacia Logant, hanem egy Audi A3-ast finanszíroznak a kétszobás negyedik emeleti összkomfortból. Legalábbis a számok alapján, mert az a fránya autó még mindig csak Daciának nézett ki, csak nem akart megjelenni az orrán a négy karika.

E jóhiszemű, de azóta nemhogy többet, inkább kevesebbet és bizonytalanabbul kereső sokaság anyagi lehetőségei már tavaly sem tették volna lehetővé egy újszerű Audi finanszírozását. Ezért most szabadulni kell a Daciának tűnő A3-astól. És nemcsak egy emberről van itt szó, hanem hirtelen nagyon sokan akarnak megválni a 2009 januárja óta mind inkább BMW-nek, sőt, a 310-es euró és az ezerforintos OTP-részvényárfolyam óta már-már bentley-i szintet súroló Suzukiiktól, Chevrolet-jeiktől, Fiatjaiktól és Citroenjeiktől. Mert elég sokan kerültek mostanában ebbe a csapdába.

Egy röpke kétórás bogarászással tucatnyi autót és néhány motort találtam az interneten, pedig közben Excel-táblázatot gyártottam, szűrtem a nem megfelelő (tehát információhiányos, gyanúsan fogalmazott, nem reálisnak tűnő) találatokat, hitelszakértővel beszéltem, és még az autók pillanatnyi piaci értékét is kinyomoztam. Meg kávéztam egyet Vályi kollégával, de ez nem tartozik ide.

Főként egytől ötévesig terjedő autókat akarnak hozzánk vágni a lesben álló ajándékozók, mai értékük jellegzetesen két és hárommillió forint között mozgott. Elsősorban kicsi és alsó-középkategóriás típusokat láttam – lám, megint csak a tisztességes, szerény, ám alulinformált kisember járt rosszul. De azért akadt tizenkét éves Fiat Bravo, szinte szűzúj, hétszemélyes, űrdízeles Mazda 5-busz, vagesz Seat Altea, és testes Kia terepjáró is fenn a rostán. Meg motorok – de még mennyi…

Az elején ezekkel nem is foglalkoztam, aztán amikor már a sokadik találat is valami Honda, Aprilia, illetve ezekhez hasonló kétkerekű volt, azért csak beírtam hármat a táblázatomba. Na ja, a derékszíj megszorítására a luxuscikkek préselődnek ki elsőnek a képzeletbeli nadrág derekán. Bejáratós Suzuki GSR 600-ast, Yamaha FZ 6N-t lehet kapni egyetlen, hanyag Pevdi-golyóstollal odakanyarított aláírásra, de robogót, konkrétan egy Piaggio Carnaby-t is találtam tavalyról az ajándéklehetőségek között. És vagy tízet figyelembe se vettem.

Persze kérdés, hogy ilyenkor ki jótékonykodik kivel. Volt autó, amelynél a tulaj kiírta, hogy ő eddig 300 ezer forintot fizetett ki az árából, de a nulla forintosnak hirdetett beugró azért egészen pontosan úgy szólt, hogy „ingyen elvihető hitelátvállalással, csak 200 ezer forint készpénzt kérek érte”. Van, akinek még a pokolból is ingyennek tűnik egy marék húszezres.

Típus	évjárat	eladási ár	futamidő	törlesztőrészlet	mostani piaci érték
Chevy Aveo 1.4	2007	0		2000000
Chevy Aveo 1.4	2007	10	75	40000	2000000
Fiat Bravo 1.4	1997	0		17000	600000
Fiat Punto 1.2	2007	0		37494	1600000
Hyundai Accent	2006	0		33000	1800000
Kia Sorento 2.5 CRDI	2004	0	45	100000	4100000
Mazda5 2.0 D	2007	76000	96	79000	5300000
Mitsubishi Colt 1.3	2008	0	113	34000	2900000
Opel Astra G 1.4	2005	0	82	40000	1500000
Opel Meriva 1.4	2008	200000		3000000
Piaggio Carnaby 200	2008	0	96	18000	900000
Seat Altea 2.0 D	2008	0	110	76000	5800000
Skoda Fabia 1.2	2005	0		25000	1350000
Suzuki GSR-600	2008	1	112	22790	1250000
Yamaha FZ 6N	2008	0		1600000

Egy-két évvel ezelőtt még reális eséllyel lehetett ilyen autót eladni. Kinek? Valaki például hirtelen olyan munkát kapott, amihez sürgősen szüksége lett autóra. Készpénze nem lévén, de az alkalmazotti lét vörösen kigördülő szőnyegének első métereit tapodva teljesen józan döntésnek tűnt beugrani valami nullára elvihető autóba. Most viszont jóval kevesebben vannak olyanok, akiknek ma még nincs pénze, viszont óriási optimizmussal, biztos munkahellyel indulnak neki a 2009-2014-es időszaknak.

Ezek a nulláért hirdető tulajdonosok azok, akikre azt mondanánk, centikre vannak a bedőléstől. Autójuk értéke már ma sem fedezi a hitelből hátralevő összeget, holnap még kevésbé fogja. 45-től 113 hónapos futamidőkről van szó, a szóban forgó kocsik egy részén integrált casco van, ami csak a banknak ad védelmet.

És közel sem lehet minden intézetnél egyszerűen átruházni a hitelt. A legtöbb esetben az új tulaj nevére másik szerződést kell kötni, ám ma már ilyet csak minimum húsz százalékos befizetésre lehet, és jó esetben a részletek is helyből magasabbak. De ha simán átruházható az egész córesz, és nem kell újrakötni semmit, az intézet akkor is elkér néhány tízezer forintnyi szerződésmódosítási díjat. Ingyenautó ma sincs, legfeljebb széthullott, felújítandó, értéktelen, negyedszázados rom.

A realitás szomorú. Egyik verzió: ezeknek a ma ingyen meghirdetett használtautóknak a java részét visszaveszi majd a bank, de mivel a használtpiac telítődött, ezért ő sem tudja majd továbbértékesíteni azokat, legfeljebb iszonyúan nyomott áron. Rosszul jár a tulajdonos, rosszul jár a bank, rosszul jár az egész piac, tovább mélyül a válság. Nem jó megoldás, mindkét szerződő fél kerülni próbálja ezt az opciót.

Másik, közel sem kizárt lehetőség: lesznek tulajok, akik rövidesen fizetni fognak azért, hogy levegyük a vállukról a hitelterhet, magyarul pénz üti a markunkat azért, hogy kapjunk egy közel új autót. Ennek a csíráit már most felfedeztem egy hirdetésben: 75 hónapos futamidejű kocsit hirdetett az illető – természetesen ingyen –, de az első három hónap részletét eleve átvállalta. Fordítsuk le: egy százast már ő adna, hogy elvigyük.

És hányan mondják, hogy évek óta tudták, látták, hogy ebből baj lesz… Valahogy képtelenek vagyunk képtelen megtanulni azt az egyszerű szabályt, hogy nincs semmiért valami, a lottóötösön és a milliárdosan meghaló amerikai nagybácsi nemlétező opcióján kívül nincs gyors meggazdagodás, legfeljebb bűnözéssel lehet extra sebességgel feljebb jutni a szamárlétrán. Most jól megkaptuk, mindannyian. Akik nem hittük el, és akik elhittük, hitelfelvevők és hitelnemfelvevők egyformán. Ezután már nagyon észnél kell lenni, nehogy még jobban megszívjuk.

Nota bene: ingyenautó lett, eresztékeiben recseg- ropog a kapitalizmus – akkor most örülsz, Iljics?