Benzinkutas ne érjen az autóhoz

Nem, anyám nem hallotta, szólt a rádió. Egyébként is, kurvára nem volt fémes hang, néhány kilométerrel korábban vezettem az autót, meg hát az új Suzukik nem arról híresek, hogy több liternyi olajat zabálnának be a tízezres szerviz előtt, főleg nem 68 éves mamák vezetési stílusánál. Na mindegy, mamának lenni veszélyes dolog. Villamoson is egy mama retiküljét a legegyszerűbb lenyúlni, főleg a lebukást követő üldözés kilátástalan volta miatt. A mamák esetleg már nem jól látnak-hallanak. És persze nem nagyon értenek az autókhoz.

Anyám se. Hiába könyörgök neki évek óta, hogy tanulja meg ellenőrizni a guminyomást, inkább vár hónapokig, hogy megcsináljam én, mert ő nem ért hozzá. A benzinkutasról meg akár természetfilmet is lehetne forgatni (forgattak is, mint később kiderült), amint a betonos-neonos élőhely friss reggelén prédára les. És meglátja a mammert. Hoppá!

Ajjaj, de csúnya fémes hangja van! Ajjaj, tönkre ne menjen a motor! Ajjaj, legalább egy liter kéne bele, mert aztán tönkremegy, és elvész a garancia! Ajjaj! Na mindegy. Jé, véletlenül van is ilyen olajunk, rá is van írva, tetszik látni, Shell Helix, ide van írva, a címkére a motorházban, akkor betöltsem? Anyám nem ért az autókhoz, leginkább a hagyományos női kényelmesség okán, de hülyének nem nevezném, például több diplomája is van. Gyanús az lett neki, hogy a benzint fizethette kártyával, az olajat viszont készpénzzel kellett rendezni, "mert vasárnap van, és még nincs bekészletezve".

A banális történetet csak azért írtam le, mert van egy nagyon fontos tanulsága. Benzinkutas ne érjen az autónkhoz. A benzinkutas társadalom alapjában véve becsületes, őszinte és rendes, és kiveti magából a nem becsületes benzinkutasokat. De amíg sikerül kivetni az összes trükköző bűnözőt, márpedig ez még eltart egy ideig, addig bizony oda kell figyelnünk, benzinkúton bárány vagyunk az éhes oroszlánok közt, nem árt észnél lenni.

Amikor a szerkesztőségben elmeséltem anyám sztoriját, mindenkinek volt kapásból legalább két, benzinkutas-átkúrásos sztorija. A benzinkutasok alapjában véve becsületesek, de hallottam olyanról, hogy nemhogy fizetést nem kapnak, de napi tizenötezret le kell adni, a többi bevételt tarthatják meg.

Kik dolgoznak benzinkutasként? Simán el tudom képzelni, hogy későbbi Nobel-díjasok egészítik ki az ösztöndíjukat, egyébként azonban nem feltétlenül értenek többet az autókhoz, mint bárki más. Benzinkutasok. Nem autószerelők. Annyit értenek az autószereléshez, mint egy pultoslány az élelmiszeriparhoz, csak benzint könnyebb csapolni, és nem kell hosszasan smúzolni a vendéggel, hogy jól menjen a hely.

Vegyük végig, mit csinálhat egy benzinkutas az autónkkal.

Lemoshatja az ablakot. Ezzel okozhatja a legkevesebb kárt. Én ugyan nem szeretem, mert ha maszatosra sikerült, legalább okolhassan magamat. Egyébként támogatom az ablakomosást, mert így adhatunk jattot, hiszen a benzinkutas, ha épp nem az anyánkat rabolja ki, a borravalóból él. Tehát ablak igen, többi nem.

Tankolhat. Van ez az ötezerért legyen szíves-módszer, ezt ne is részletezzük; elemi. Dízelt nem tud rakni a benzines autónkba, mert a dízel pisztoly átmérője nagyobb, nem fér bele a benzines autó nyílásába. Fordítva viszont hibázhat: dízelbe simán tölthet benzint. És akkor mi van? Siet bárki a benzinkút részéről kártalanítani minket? Én már több ilyen félretankolós sztorit hallottam, általában azzal végződtek, hogy visszaadták a tank benzin árát. Tréler-szerelő-miegymás, az bizony hosszas pereskedést igényelne.

Még valamit tessék elképzelni: mennyi időt tölt a benzinkutas a benzinkúton? 8-9 órát. Bármennyire egyszerű dolog, nagyon oda kell figyelni a dízel-benzines dologra. Önök szerint ki a veszélyesebb? Aki egy-két hetente egyszer figyel oda, mit tankol, vagy aki naponta százvalahányszor dug csövet autókba?

Aztán ellenőrizheti a keréknyomást. Egyszer régen, egy távoli galaxisban én is rábíztam a benzinkutasra. Akkor még Golfom volt, azzal a legendás futóművel. A benzinkutas ellenőrizte. Én meg az Éles-sarok felé mentem, és annyival kanyarodtam, amennyivel ki szokta adni. És nem adta ki. Jól megszeppentem, aztán bementem az első benzinkútra, mert defektem láthatóan nem volt, és ellenőriztem a guminyomást. Bal első: 3,2, jobb első: 1,4. Ha meghalok, esetleg megölök valakit, abból neki baja nem lesz, egy Kojak-Columbo-Derrick-Linda dream team nem nyomozná ki, ki a gyilkos.

Tényleg, miért bízzuk az életünket egy vadidegenre? A mi életünk, a családunké, meg az esetleges további ártatlan áldozatoké. Egy diagnózist esetleg többször is ellenőriztetünk, mert nem bízunk az orvosban, aki hat évig tanulta a szakmát, és nyilván van elhivatott benzinkutas, de valószínűleg ritkább, mint az elhivatott orvos. A benzinkutasban miért bízunk? Miért bíznánk? Egy rossz guminyomás bizony bárkit megölhet, sokkal kevésbé áttételesen, mint amikor egy patkószög miatt elveszett az ország. Az össze-vissza fújt gumik miatt leesünk az útról és kész, nem kell hosszú mondóka.

Aztán lehúzhatja a hitelkártyánkat. Ilyen irányú tapasztalatom nincs, de többen mondták már, hogy ha kártyával fizetek, ne turkáljak közben a rágók között, mert van valami másik lehúzó, vagy mi. Ez az elmélet nekem kicsit már meredek, de én azt se értem, hogyan lop egy alkalmazott a boltból, pedig ez állítólag alap, mindenesetre igyekszem nem turkálni a rágók között hitelkártyás fizetéskor.

Hát ennyi.

Ön, kedves olvasó, igen, aki most ezt itt olvassa, valószínűleg nem rest az autójával közelebbi kontaktusba kerülni. Elvégre most is egy autósújságot olvas. Tehát önnek szinte feleslegesen is írom mindezt. Illetve mégse: kérem, azonnal képezze ki közeli hozzátartozóit a négy alapvető dologra. Tankolás, keréknyomás, olajszint, hűtővíz.

Én most már nem hagyom anyámat angolnaként kisiklani az oktatás alól. Van ez a borzalmas értelmiségi idegenkedés minden effajta titokzatos, és persze kicsit piszkos dologtól. A nagyon konkrét megfejtést még nem dolgoztam ki, mert a mocsoktól anyám egyáltalán nem irtózik, ha a kertben, érett marhatrágya formájában kacsint rá. Azt hiszem, inkább a gyűjtögetéses ősközösségből eredeztethető, a vadászást és barkácsolást a férfiakra hagyó tradíció továbbéléséről lehet szó, de nem is ez a lényeg. Legközelebb addig nem hagyom anyámat élni, amíg meg nem tanulja megnézni az olajszintet, keréknyomást. Ha máshogy nem megy, post iteket ragasztok az autóba, hogy guminyomás 2,2 bar, bar, és nem psi, valamint nívópálca a nyíl irányában 47 centiméter. Hűtővíz-kiegyenlítő tartály a sarok után balra.

És hogy van egy fontos érvem: mama, nem kell hozzá diploma.

A konkrét helyszín természetesen nem fontos, ha valaki nagyon nem bírna magával, íme a koordináták: szélesség (lat):, N 47° 30,1026'. hosszúság (lon):, E 18° 55,1322', tengerszint feletti magasság: 220 m (És nem az Esso az, hanem szemben). Ahogy anyám végigmondta a sztorit, jól nevelt gyermekhez méltón azonnal vérre szomjaztam, de csak pénteken volt időm, hogy kimenjek helyszínelni. Igazából arról ábrándoztam, hogy személyesen futhatok össze a benzinkutassal, és milyen jó érzés lenne alaposan megpofozni.

Hülye ötlet: a benzinkút be van kamerázva, és ha eltörik az orra, amire jó esély van, ha még valamit be is ugat, az súlyos testi sértés, márpedig akkor már én vagyok a vádlott. Egyébként is, micsoda prolivircsaft ez a pofozkodás?! Tehát éljen a törvényesség. Kimentem a Toyota Mayerhez, elhoztam a tök fölösleges kurblit az Ekkora Ökör Vagyok rovathoz, majd délnyugatnak fordultam, és szépen tankoltam. Ennyire egy precíz csávó vagyok: elhatároztam, hogy kérem a vásárlók könyvét, amire nincs apelláta, hiszen tankoltam, vásárló vagyok.

Két pénztár, az egyiknél szőke csaj, a másiknál egy normális kinézetű csávó. A csaj névtábláját nem látni, tehát nem tudhatom, az ő neve szerepel-e a blokkon - az egyszerűség kedvéért nevezzük Szőke Csajnak. Tehát a benzinkútvezetőnél kerülök sorra. Az 5-ös kút lesz, meg kérem a vásárlók könyvét. Elmondom, miért. A vásárlók könyve többé nem kerül szóba, viszont menjünk be az irodába, nézzük meg a videót.

Videót? Még megvan? Persze, egészen májusig. Zseniális. A blokkon 8 óra 07, hamarosan látom is a monitor kicsi, de használható képén, hogy a fehér Swift beáll, anyám kiszáll, benzinutas ólálkodik, géptető nyílik, matatás a motorházban, tető lecsuk, aztán anyám kiveszi Micikét... Micsoda?! Morzsát bent hagyja? (Utólag azt hozza fel védekezésül, hogy Micikének hasmenése volt.)

A kútvezető abszolút készséges, már rögtön az elején azt mondja, ez ellen küzdenek, amin egyrészt kis híján elröhögöm magam, másrészt a kutas tőle is lop ilyenkor. Nincs bekészletezve? Ja. Meg persze remélem, hogy a flakonban legalább valami szar motorolaj volt, nem kacsazsír, és nem teszi tönkre a világ legmegkíméltebb Suzukiját. Hiszen a zárógyűrű roppanására százból száz magyar mama nem figyel, tehát szabad a vásár.

Lényeg, hogy a kútigazgató szólt a szőke csajnak, vegyen ki a pénztárból 5400 forintot, egy doboz Shell Helix árát. Ezt átadta nekem, adjam a mamának. Mondom, oké, de ne írjak alá valamit, hogy átvettem? Á, nem kell. Viszont adjam meg a számomat, majd elmondja a végkifejletet, mert ez valószínűleg azonnali elbocsátás a kutasnak. Szolidan próbálok rá célozni, hogy ezt a vasárnapi bekészletezés-dolgot a Szőke Csaj mondta anyámnak, tehát a céget elsősorban ő lopta meg, Nürnbergben az ilyet egyenesen szigorúbban vették.

Mire visszaérek Újpestre, már hív is a főnök: igen, kirúgta a benzinkutast. A tevőleges bűnsegédről, a csajról nem esik szó, gondolom, a megfelelő szőke csaj nem olyan gyorsan pörgő fogyóeszköz, mint a kutas. És bár van egy kicsi, nagyon kicsi lelkiismeretfurdalásom, hogy kirúgattam egy benzinkutast, hol lopja össze ezentúl a betevőt, de inkább nyugtalanító, hogy a tiszta kezek-program gellert kapott a macánál.

Mindegy: az autónkhoz egyikük se nyúljon, abból baj nem lehet.