Időről időre felvetődik a fővárosi behajtási díj gondolata. Hol Demszky, hol a belső kerületek önkormányzatai, hol valamelyik kormányhivatal, hol Hegyi Gyula EP képviselő dobja be az ötletet magyar közbeszéd fortyogó, kénkőszagú mocsarába. Én is eregetnék néhány buborékot.
Alapvetően nincs bajom azzal, hogy a motorizáció előtti korokban épült belvárosban a Hatalom adókkal, díjakkal szabályozza a forgalmat. Nem fér el annyi autó odabe', hát ne menjen be annyi autó oda be. Vagy ha mégis, fizessen, a pénzt aztán okosan fel lehet használni akár a forgalom, akár a forgalom hiánya okozta károk enyhítésére. Azzal van bajom, ahogy ez az egész itthon zajlani szokott, zajlik.
Először is, ahogy be szoktuk vezetni az ilyesmit. Ad hoc, egyik napról a másikra. Most hirtelen a gyógyszerpiaci liberalizáció jut eszembe; ha azt mondja a Hatalom, hogy na, öt év múlva bárki szabadon árulhat aszpirint, a patikáknak lett volna idejük felkészülni, a betojibbak eladhatták volna a boltot, és átállhattak volna csirketenyésztésre, a vállalkozóbb kedvűek beruházhattak volna egy látványmozsárba, hogy jobban vonzzák a náthásakat a benzinkutaknál, mittudomén. De nem, pár hónap alatt lezavartuk az egészet, aki megdöglik, megdöglik.
Most megint ilyet sejtek. Ha lesz dugóadó (milyen szép szó is ez), az alighanem hirtelen lesz, a belvárosi forgalomra épült vállalkozásoknak nemigen lesz idejük átállni, profilt váltani, elköltözni. Meg a belvárosi irodáknak sem. Meg a lakóknak. És ez így nem jó.
Másodszor: a rendszerben gondolkodás, vagy inkább a rendszerszemléletű cselekvés hiánya. Évtizedek óta mondogatja mindenki, hogy milyen elcseszettül fővárosközpontú az ország közúthálózata, közigazgatása; a vízfej szóról először gondol Budapestre a magyar, csak utána a hidrokefáliára . Ez pedig azt is jelenti, hogy sok autós nem puszta mazochista élvezetből szív a belvárosban, hanem muszáj neki bemenni, vagy keresztülmenni a nyűgös részen, akár dolgozni, akár ügyintézni.
Amíg nincs kész teljesen az M0, meg a villanyállam, ne legyen behajtási díj a fővárosba. Kedves Hatalom: előbb adni kéne alternatívát, utána büntetni a behajtást!
Én például Fejér megyéből járok Újpestre a szerkesztősége - nem mindennap, hiszen egy webmagazin munkatársaként otthonról is számos dolgot el tudok intézni, de egy héten többször. Ha jó az idő, motorral megyek be, és nem érdekel a dugó. Ha esik, fú, havazik, akkor viszont én is ott tötymörgök órákon át az M1/M7-től a külső Váci útig. Ha kész lenne az M0 északnyugati negyede, alighanem gyakran kerülnék inkább, hogy megússzam a városon átvágás gyötrelmeit. Vagy kerülnének mások, én meg átvághatnék gyorsan: mindegy.
Harmadszor: könnyű mondani, hogy utazzon a polgár környezettudatosan, felelősen BMV-vel (busz, metró, villamos, ugye), akkor megspórolhatja az útdíjat, de ez - mint mindenki tudja - a gyakorlatban nem ilyen egyszerű. A tömegközlekedés koszos, büdös, zajos, most már elég drága is, télen hideg, nyáron forró, a rendszer nincs felkészítve a csúcsidőszakokra. Ha már így is tele van a 4-6, a metró reggelente, mi lenne, ha még az autósok is megpróbálnának átcsoportosulni?
És - ez is lerágott csont - nincs meg a P+R lehetősége sem. Mindegy, honnan érkezik a fővárosba az ingázó, nem tudja lerakni autóját egy gyorsan megközelíthető, olcsó őrzött parkolóban, nem tud a kocsiból kiszállva percek alatt közösségi közlekedésre váltani. Kéne építeni párat, gyorsan, még mielőtt kifurkáljuk az újabb metrót, nem? A belvárosban lakók szintén nehezen tudnák megoldani a város peremére települt bevásárlóközpontok megközelítését autó nélkül, pedig ha két forinttal olcsóbb a tejföl a városszéli Corában, mint a sarki Matchben, menni kell...
Negyedszer: miért is kell annyi embernek ingázni reggel-este? A hidegburkolót, hentest, portást megértem, de adminisztrátorok, könyvelők, hivatalnokok tízezrei autóznak be nap mint nap az otthoni számítógéptől a hivataliig. (Tudom, csináltam, évekig dolgoztam egy naaagy magyar állami vállalat vezérigazgatóságán marketing-akármiként, kedvesem pedig SAP-modulgazda volt egy kormányhivatalban.) A Hatalom igazán gondolkodhatna egy kicsit a felesleges jövés-menés leépítéséről, forszírozhatná a távmunka bevezetését, ahol lehet, neadjisten eltolhatná a munkaidőket, hogy ne nyolcra-fél kilencre akarjon beérni budapesti irodájába a fél államapparátus minden hétköznap reggel, és ne fél ötkor-ötkor induljon haza, vagy pénteken a Balatonra.
És végül, ötödször: már megint nyomaszt a Hatalom pofátlan arisztokratikus gőgje. Kormányzati negyedet építünk magunknak a Nyugatinál, az abszolút belvárosban? Te meg, alattvaló, fizess, ha a színünk elé akarsz járulni? Ül a polgármester, képviselő, főosztályvezető az én adómból vett, én adómból tankolt, én adómból parkolt, én adómból zöldkártyázó, vizsgázó hivatali Audijában, amin ott az adómból fizetett pályamatrica; amit a júzer nem íratott a nevére súlyos illetékek árán, nem fizetett utána regadót. És közben úgy gondolja, kivet még egy sarcot a nyájra, újra megszivat minket egy kicsit, ne urizáljanak már annyian automobillal? Tudom, hogy demagóg, meg biztos irigy vagyok, de azért idegesítő, nem?
