A bikkfanyelv apró finomságai

Ökörségnek tartom, hogy a rendőrség kampányszerű kötelezőbiztosítás-ellenőrzésbe kezd, de persze nem csak én, és nem csak ökörségnek: sokan a biztosító vagy a kézbesítés hibájából nem tudják igazolni, hogy az autón érvényes a KGFB. És van még egy rakás aggályom, azokról később. Január utolsó szombatja óta nem követte módosító közlemény a KGFB-set, csak egy olyan, amiből kiderül, hogy a Rendőrség „A Biztonság, a Bizalom és a Becsület” programja is kiemelten határozza meg az állandó csapaterő dunántúli és tiszántúli diszlokációval történő fejlesztését.

A múlt héten el is határoztam, a végére járok, mi módon megy a rendőrségnél az aprómunka, ami megalapoz Biztonságot, Bizalmat és Becsületet, hogy történik egy ilyen közlemény kiadása, ki találja ki, ki bólint rá és ki dől hátra elégedetten, hogy na, ez jó kis közlemény volt. Felhívtam tehát az ORFK sajtóosztályát, de rövid idő alatt olyan lett a beszélgetés, mint egy vallató és egy kitérő válaszokat adó gyanúsított között.

Míg végül ki nem csúszott a számon, hogy oké, tudom én, Magyarországon rendőr még soha nem tett beismerő vallomást, de azért próbáljanak már válaszolni erre a néhány egyszerű kérdésre. Végképp elrontottam az amúgy sem felszabadult hangulatot, és az addig a horizonton lebegtetett, telefonon kapcsolandó, válaszolni képes munkatárs kipukkant, mint egy szappanbuborék: nem tudnak kapcsolni senkit, se most, se később, tegyem fel a kérdéseimet e-mailben. Bő egy hete fel is tettem:

Gondolom, ha Garamvölgyi László vagy bárki más válaszolni akart volna az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztályáról, már megtette volna. Vagy elkallódott a levelem, vagy jobban szeretik az olyan kérdéseket, amilyeneket Verebes István tett fel a Napkeltében Kondorosi Ferenc zérótolerancia-biztosnak: kérem, mesélje el, hogy telik egy napja…

Minden szóvivő vékony jégen mozog, hiszen a kollégái szakszerűséget várnak tőle. Szakszerűségen elsősorban a szakmai bikkfanyelv használatát értik, ugyanakkor a szóvivőnek épp a szakmán kívüliekkel kellene kommunikálnia. Például ki lehet oktatni tízmillió magyart, hogy amit ők helyszínelésnek gondolnak, az valójában helyszíni szemle, lehet a közlekedési szabályokat olyan szakvakert használva emlegetni, hogy a hallgató agya spontán elkapcsol, de bárhová (ajánlom a témában Ómagyar KRESZ-siralom című írásunkat). Lehet az a szöveg szép szögletes, mint egy laktanyai stokizás, de sajnos érdekesebb se lesz. És megmondom, szerintem mi itt a legnagyobb baj. Ez:

„Amennyiben a közúti ellenőrzés során a gépjármű vezetője a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás fedezetének fennállását nem tudja igazolni, és az a járműnyilvántartásból sem állapítható meg, az intézkedésről készült jelentés (feljelentés) egy példányát a rendőrhatóság három munkanapon belül megküldi az üzemben tartó lakóhelye (székhelye) szerint illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak.”

Pontosabban a ha a járműnyilvántartásból sem állapítható meg kitétel. A közúti ellenőrzés színvonalát eleve behatárolja az emberi figyelmetlenség. Az autós újságíró szakmában különösen feltűnő, hogy igazoltatás (közúti gépjármű-ellenőrzés) alkalmával átadjuk iratainkat a rendőrnek, aki megvizsgálja, mindent rendben talál, megköszöni, visszaadja, búcsút int. Rendben is volt minden. A jogosítványunkon látható portré hasonlít ránk, a jármű nem áll körözés alatt, műszaki és KGFB rendben.

Csak annyi nem stimmel, hogy egy tök más autó forgalmiját adtuk a rendőrnek; sem a márka, sem a szín nem stimmel. Nálam talán az volt a legszélsőségesebb eset, amikor egy Honda autóban ülve adtam át egy Yamaha motor forgalmiját. Sem a rendőr nem vette észre, sem én, minden rendben volt, csak az a kolléga volt figyelmes, akinek másnap passzoltam a tesztautót. És mindig ez van. Na most, nekem van négy darab forgalmis járművem, a nevemen, rendezett közterhekkel, műszakikkal, befizetett adókkal. Azzal, hogy nincs nálam a forgalmi, vagy nem a megfelelő forgalmi van nálam, senkit nem veszélyeztetek. Az érvényes műszaki látszik a rendszámon, az összes többi adatnak pedig ott kellene lennie a rendőrség kollektív elektronikus agyában. Hogy nincs ott? Oldják meg, hogy ott legyen, és az adóforintjaimért minimum elvárom, hogy hagyjanak élni és dolgozni, hogy a jövő hónapban is tudjak jó sok adót fizetni.

Tavaly egyszer igazoltatott (megközútigépjárműellenőrzésezett) a motoros rendőr, motorral. A Saját VMaxommal mentem Budaörsre egy Yamaha tesztmotorért. A VMax pedig nemrég lett kész VMax Zsoltnál, úgyhogy a forgalmiját kint is felejtettem nála. Egy szál jogsi volt velem, meg egy Toyota forgalmi. A rendőr rádión bemondta a nevemet és a rendszámot, fél perc múlva tudta, hogy minden kóser, megbeszéltük, hogy a hátsó indexemnek szerintem sem kéne pirosan villognia, mert az veszélyes és nem szabványos, és már megrendeltem VMax Zsoltnál a sárga LED-eket. És kész, viszlát – a személyazonosságom igazolásán kívül semminek se kéne nálam lennie.

El tudom képzelni, hogy tényleg csak úgy, kedves figyelmeztetésből adták ki ezt a közleményt. Na jó, hazudtam: nem tudom elképzelni. Kiadhatnék viszont egy közleményt, hogy a vadásztársaságok nagyon vigyázzanak. Ha pedig ezt ők fenyegetésnek vennék, ahogy köznapi fogalmaink szerint az is, és megkérdeznének, hogyan is értem én ezt, ártatlan arccal tárnám szét a kezem, mint Kiss Ernő rendőrkapitány, amikor az alteregója hajnalban ittasan vezetett, vagy Gergényi vasprefektus, aki a bírósági tárgyalás elől táppénzre menekült: kérem szépen, a vadászat veszélyes tevékenység, én csak szóltam, hogy vigyázzanak. Aztán ha megszűnnek a vadászbalesetek, gyorsan óriásplakát kampányt indítok, mint Kondorosi államtitkár. Ha pedig a vadászok halomra ölik egymást egy vadkanhajtáson, jelzem, hogy időben szóltam, csak ennyi pénzből nem tudok hatékonyan figyelmeztetni.

Kötelező biztosítás nélkül autózni felelőtlen gyökérség, ne is tegyen ilyet senki. Viszont ha már össze bírunk veszni a szolgálati szabályzaton, szívesen meghívom egy munkaebédre a brókermenzára az ORFK sajtóosztályát, hogy együtt próbáljuk meg szakszerűen definiálni az öncélú basztatás fogalomkörét.