Sanzonbizottságot a kipufogókhoz!

A rendpárti maszlagra mindig vevő a nép. A politikusoknak nem valami magas az IQ-átlaguk, de ezt nagyon tudják, legalább kétezer éve. Julius Caesart halálra szurkálták − ugyanazért az államreformért, amiért Octavianust kinevezték a haza atyjának. A különbség nagyjából annyi volt, hogy Caesar karizmatikus figura volt, Octavianus meg egy unalmas kis álszent csíra, akinek annyi esze azért volt, hogy az államreformot rendpárti-konzervatív maszlagba csomagolja.

A rendpárti halandzsában az a jó, hogy a nép évezredek óta mindig megeszi. Emlékeznek például Kondorosi Ferenc volt államtitkárra? Nemrég hallottam is az Info rádióban : rettenetesen elégedett munkájának minden mozzanatával. És nagyon szereti a szerényen, becsülettel és a tisztesség szavakat. Továbbá értelemszerűen fáj neki, hogy le kell adni az Audi A6 V6 TDI kulcsait, meg oda a zsíros apanázs, de ugye szerényen, de tisztességesen meg lehet élni a professzori fizetésből is.

Az új rend kormánybiztosa nem sok mindent csinált, annak is kamu volt a fele, de nem ez a lényeg. A lényeg a rendpárti lózung. A kormánybiztosi állást beolvasztották egy minisztériumba, de attól még a lehetőség ott van − lojális vagyok és demagóg, tessék velem számolni. Tehát először ugye minden rendes alanyi Kondorosi úgy kezdi a műsort, hogy először a fejekben kell rendet tenni, aztán rájön, hogy ez képtelenség, főleg, hogy az ő agya se egy IKEA-nappali.

A nagy hang irritáló, a zajterhelés fárasztó − én még a menzai zsibongástól is kimerülök, mert úgy csivitel mindenki, hogy üvöltve kell elkérni a sót. Tehát kezdjük a rendcsinálást a kipufogóhangoknál. A legegyszerűbb az lenne, hogy a műszaki vizsgán nem engedjük át a szabványosnál nagyobb hangerőt. Látott már valaki korrupt vizsgabiztost? Végül is csak akinek kell, az lát, mer' okosba' bárki bármit áttol a műszakin. Ezt természetesen tudjuk, de nem hangsúlyozzuk, mert azzal hiteltelenné lennének rendcsináló törekvéseink.

Inkább az irritációs felület felől közelítenénk meg a kérdést, egyszersmind visszatérünk a fejekben történő rendrakáshoz. Mert ugyebár vannak jó zajok és rossz zajok , ezekkel rendes autógyáraknál kalkulálnak is. Nem önthetjük ki a fürdővízzel a gyereket, mert élhető országot szeretnénk.

Betilthatnánk például a quadokat, ahogy vannak, de Iminek a kormánypárti padsorokból komoly érdekeltségei vannak az üzletágban. Inkább elrendeljük, hogy a quadok legyenek halkak, viszont a quadosok a megfelelő kormányzati portálról különböző hangokat tölthetnének le a kötelezően megvásárlandó MP3-lejátszójukba (állítólag az SZDSZ tud ilyeneket olcsón, Tajvanból). Az induló szortiment ütvefúró, légkalapács és sugárhajtómű.

Hang és hang között jelentős különbségek vannak, az AC/DC is megmondta, hogy Rock 'n' roll ain't noise pollution. Egy szépen artikulált, nagy V2-es ellen ugyebár senkinek nincs kifogása. Cruiserrel különben is megállapodott, adót fizető adófizetők járnak, akik amúgy is csak az alsóörsi Harley-fesztiválon használják. Az én VMaxom hangja meg speciel a világörökség része, ezen ne is nyissunk vitát. Öröm még egy-egy Subaru kellemes, puha bubu-hangja, a turbós bubut amúgy is hamar elváltják, mert felesleges pörgetni. Viszont ahogy bársonyos dörgéssel közeledik, mindenképpen boldogság.

Aki egy kicsit is ért hozzá, mindezt könnyedén belátja.

A koppány-kipufogós Zsiguli hungaricum, erről vitázni felesleges is.

Ferrari? Ritka élmény, de maradandó. Kell, hogy a jövendő nemzedékek is tisztában legyenek vele, hogyan szól egy igazi Ferrari, és ehhez ne kelljen Forma 1-es versenyre menniük, mert az amúgy is a halláskárosodás melegágya. A szánalmas, MR2- vagy Fiero-alapokra épült replikák tulajdonosait természetesen azonnal elviszi az ízlésrendőrség, amit egyébként az unokaöcsém fog vezetni, államtitkári beosztásban.

A V8 az V8, ez is teljesen nyilvánvaló: Magyarországon különben sem szignifikáns a V8-penetráció, hiszen itt még a régebbi A8-asokat is képesek 2.5 TDI-vel venni a népek − na, ők ne is hangoskodjanak.

A V6 az már majdnem V8, sőt, néha soros hathengeresek is gyönyörű pszeudo-V8 röfögést bocsátanak ki, megbocsátjuk hát nekik, ha kissé hangosabbak. Soros négyhengeresek is szólhatnak szépen, de azokból elég nagy a dömping, meg kinek melyik kedvesebb. Mondjuk a nagyobb hengerűrtartalmú két vezértengelyesek tulajdonosai számára nyitva hagyjuk a lehetőséget a vizsgabiztos megvesztegetésére.

Hogy mindez hülyeség?

Hogy a rendőrség szervezetileg alkalmatlan az operatív munkára, ez a nagy gond. Volt a környezetemben több betörés, autólopás, felnilopás, egyikben sem sikerült megtalálni a tettest. A felderítési százalék tehát nulla. A rendőrségnek nyilván vannak mindenféle statisztikái az egyre javuló mutatókról, de az létezik, amit látok, vagy már láttam, a saját szememmel. Úgy értem, autóbalesetet sokat láttam már, attól érdemes félni. Repülőszerencsétlenséget még egyet sem, attól tehát félnem statisztikailag sem érdemes.

Kondorosi kormánybiztos például jó érzékkel mire ment rá? Amit egy helyben állva el lehet intézni. Traffipaxos pénzbeszedés, ugye, objektív felelősség címszó alatt. Meg a nagy zéró tolerancia, amit szintén lehet ácsorogva, igazoltatva csinálni. Más semmi. Állítólag sokat javult a helyzet, kevesebb a halálos baleset, és talán a felső légúti megbetegedés is, de én az ilyen statisztikáknak nem hiszek. A közlekedésünknek kicsit kevésbé egyszerű rákfenéi vannak, de a rendőrség továbbra is a traffipaxot tolja nagy erőkkel, meg a büntetési tételeket variálja , mintha a magyar foci megjavulna attól, hogy több a csapat az NB1-ben.

Először is nem kéne a statisztikákban összemosni relatív és abszolút gyorshajtást. Talán kiderülne, hogy nem az autópályás 143,5 km/h okozza a baleseteket, hanem a 60 km/h a ködben. Meg kéne tanítani az embereket autót vezetni. Hát ez holnapra nem megy, az tény. Büntetni kéne a közveszélyes magatartást. Amikor a közlekedők egymást büntetik, telefonálnak és közben fogalmatlanul kacsáznak a sávok között, nem indexelnek. Csak hát melyik rendőr rögzíti ezt kamerával, és melyik szedi ki az illetőt a forgalomból?

Meg legfőképpen mivel? Hát igen, az, hogy a rendőrségnél se mennek jobban a dolgok, mint bármelyik költségvetési intézménynél, a MÁV-nál vagy a Magyar Televíziónál, ahol érdemi munkára sosincs pénz, csak bújtatott munkanélküliségre, léhűtésre, ilyesmire.

Hogy akkor miért írtam le mindezt? Hogy legyünk vele tisztában: remény nincs. Sok minden magától változik lassan a jó irányba, csak nem mindig vesszük észre, mert benne élünk. Csak felülről ne várjunk semmi érdemlegeset. A legkevésbé a rendőrségtől, ahol tábornoki rangig vihetik a mélytengeri gömbhalra megszólalásig emlékeztető mindenféle alteregók, és a két leggyanúsabb vezetőről kiderül, hogy üzlettársak.

Nyakunkon a nyár, és én már nagyon várok valami kipufogósanzonbizottság-féle nagy, látványos nemzeti közrend-közérzetjavítót.