Száz kamerát, ezeret!

Alig három hete olvasom Rácz kollégától (akit egyébként mértéktartó véleményéről ismerek), hogy lelkesen buzdítja az egyébként is pofátlanokat, hogy csak rajta, így tovább, helyes a furakodás, méltányos a buszsávon száguldozás. Ahogy hallottam tőle, sokan félreértették szavait, hadd próbáljam itt összefoglalni a tiltakozók ellenvéleményét.

Kezdjük a besorolást, kanyarodást, előzést segítő, valamint a busznak-taxinak biztosított sávok használatával. Kétféle közmegegyezés létezik. Az egyik szerint ezeket azért építették, hogy a szabályok engedte keretek között teljes mértékben kihasználjuk őket, meggyorsítva a velük végezhető manővereket. Milyen hülyeség például, ha van kanyarodósáv, mégis a középsőből indulnak jobbra, merő figyelmetlenségből vagy puszta kényelemből (kevesebbet kell tekerni a kormányon, kisebb a centrifugális erő). Ugyanígy, a kétszer egysávos utak azért nyílnak szét egy darabon kétsávosra, hogy azalatt a lassúakat magunk mögött hagyjuk. Érdemes kicsit részt venni az olasz városi közlekedésben, hamar rájövünk, ott az út minden négyzetcentiméterét kihasználják.

A másik, a latinos tempónál jóval mérsékeltebb stílus azt mondja, ha tudom, hogy a két sáv hamarosan összeszűkül, abba igyekszem minél hamarabb, amelyik megmarad. Miért? Azért, mert a következő kereszteződés, jelzőlámpa áteresztőképessége attól nem nagyobb, ha csak a legvégén állunk be. Hadd illusztráljam pár példával, a budapesti viszonyokból. Egyik rendszeres vitaforrás a pesti alsó rakpart északi vége. A Margit hídtól idáig két sávon haladhatunk, majd szépen előre jelezve elfogy a külső. Kb. 100 méteren keresztül nem fér el két autó egymás mellett, aztán a jobbkanyar és a lámpa után egyik irányba egy, a másikba két sáv visz. Szinte egész nap erős a forgalom. Tízből 9 autó beáll a sorba - mert tudják, a külsőnek mindjárt vége -, a maradék 10 % pedig nem törődik a többség néma diktátumával, és szépen előrevág.

Tehát akkor mi magyarok, itt a fővárosban melyik típushoz tartozunk? Ahhoz, akik beállnak türelmesen a sorba. Mit kéne tennie a néhánynak, aki nem bírja elnézni, hogy üresen tátong az elfogyó szakasz? Nekik is rostokolniuk kellene. Mert - már mondtam - nem jut át több autó a kereszteződésen, ha ők előremennek. Van kivétel is, hogyne. Ha az útszűkület a lámpa vagy a kereszteződés után van, akkor tessék bátran használni mindkét sávot, mert egységnyi idő alatt kétszer annyian férnek át rajta, mintha mindenki a megmaradón menne. Ilyen mondjuk Csepelen a Szabadkikötő út csepeli vége, a három sínpár plusz a keresztforgalom úgyis sorokat generál. Vagy Észak-Pesten a Váci út - Fóti út sarka. Jóllehet, itt az eltérő időpontban váltó lámpa miatt a jobbra kanyarodókat akadályozzák az egyenesen haladók, de összességében nagyobb a haszon, mint a veszteség.

A buszsáv rendeltetését remélhetőleg nem kell magyaráznom. A tömegközlekedőket kívánják segíteni, még ha nem is mindenhol indokolt és tökéletes a kivitelezés. A buszokon és a taxin kívül a köznép is használhatja, amennyiben a kanyarodáshoz áthalad rajta. Orbitális tévedésben van, aki szerint a kanyarodásra felkészülés "sok száz métert is jelenthet". A záróvonal mellett egyértelműen felfestett szaggatott jelzés ad lehetőséget, hogy a kereszteződés vagy mellékutca előtt pár méterrel rálépjünk, és a lehetőség szerint mihamarabb el is hagyjuk. Hogy állnak a belsőbb sávok, és én tudom, hogy odébb lefordulok? Sajnálom, a KRESZ a méltányosság fogalmát nem ismeri.

De mit látunk? Az üres kanyarodósávból egyenesen mennek. Az egyik legdurvább példát illusztráltam is. Megint Csepel, Szabadkikötő út vége. A sor szinte garantált, reggeltől estig. Mit csinál a saját szóhasználatában élelmes? A Szállító utcába bekanyarodást segítő hosszú kanyarodósávon előrevágtázik (sokszor a záróvonalat átlépve korábban), hercig mozdulattal kikerüli a járdaszigetet és az ott kezdődő besorolósávon előremegy. Ez úgy 300 méter, akár 10 perc előny. Egy darabig dühöngtem, nem engedtem be a szarházikat, később rájöttem, nem hagyom, hogy megüssön a guta, azóta a külsőben araszolok.

Aztán a busznak elkülönített útvonalat bizonyos személyek úgy használják, mintha csak nekik lenne ott, mint a Moszkvában a csinovnyikoknak fenntartott külön belső sáv. Ehhez sem kellett sokáig lesnem az alkalmat, hogy megörökíthessek pár szabálytalant. Az Alkotás utca, Soroksári út mindkét irányban, Rákóczi út, Petőfi Sándor u., Kiskörút a Városháza mögött, órákig lehetne sorolni a neuralgikus szakaszokat. Persze, egy-kettő ebből tényleg lekanyarodik, de a nagyja a sor elejének fürge elérését tűzte ki célul. Büntetlenül megteheti.

Tisztázzunk valamit gyorsan. Ön, aki beengedi a szemtelenül furakodót, téved, ha azt hiszi, jót cselekszik. Nem ez az út vezet az üdvözüléshez, sőt. Jótékonykodjon máshol, ne az én kontómra, aki hátrébb áll, és válogatott átkokkal illeti mindkettejüket, a tetű tahóját és a béna birkáját. Ezzel nem a normális és tempós közlekedést, hanem a többit leszaró erőszakost támogatja. El ne higgye, hogy a másiknak sürgősebb a dolga, netán más jogai vannak, mert úgymond presztízsautóban ül. Ha nem indult időben, az ő baja. Harácsoljon össze helikoptert, akkor fentről röhöghet rajtunk, a dugóban becsavarodókon, addig viszont ő is ugyanolyan tagja a forgalomnak.

A szabálytalanul parkolókat sem szeretem jobban. Őszintén megmondom, nem érdekel, hogy nem volt hely, ezért állt a második sorba, ferdén a járdára, a megállni tilos hatálya alá, buszmegállóba. Talán tessék még egy kört fáradni, esetleg odébb megállni. Tudom, nem könnyű a gyaloglás, de ha mások megteszik, sikerülni fog. Vagy végképp nincs hely? Ingyen tipp: tömegközlekedés. Nem, abban sincs népgazdasági érdek, ha péntek délután fél háromkor töltik fel a boltot áruval. Tessék hajnalban, amikor kihaltak az utcák.

A mellékelt képek nem a legsúlyosabb helyzeteket mutatják, de rostokoltam már fél órát a belvárosban egy otthagyott furgon miatt, és a közelben tébláboló rendőr - állítása szerint - semmit nem tudott vele csinálni. A fehér kistehertől megálltak a trolik, a ponyvásat lendülettel kerülte ki a rendőrautó, a kamion meg a rendőrkapitányság oldalában parkolt (l. képgaléria). Teljesen természetes volt nekik, legfeljebb néhányan átkozódnak.

Ezek voltak a könnyen megfogható szabálytalanságok. Mit szól a záróvonalat semmibe vevőkhöz? Akiket nem érdekel, ha a szabályosan közlekedő rántja félre a kormányt, ijedten lép a fékre, mert nem számít erre? Ugye ön is észrevette, hogy sokan már a lámpa tilos jelzésére sem állnak meg? Nem figyelmetlenségből, vagy az érett sárgán átcsúszva, hanem tudatosan, nagy gázzal, a kétségbeesetten fékező keresztben érkezőt leszarva vagy még meg is fenyegetve.

Figyelve a tendenciát, a kisebb forgalmú utakon akár le is lehetne szerelni a drága áramot csak pocsékoló villanyrendőröket. Ameddig mégsem, lenne egy használható tippem a IX. kerületi kapitányságnak: a Soroksári szervizútja, közigazgatási nevén Lechner Ödön fasor. A Nemzeti Színház előtti lámpa ugyanúgy dísz, mint a Művészetek Palotája mellett a záróvonal.

Persze, tudom, hogy ez csak nevetséges nyavalygás. 20 éve járom a főváros útjait, és nemhogy javulna a helyzet, egyre tragikusabb. Ahogy folyamatosan nő a közlekedők száma, ahogy állandósultak a torlódások, úgy gondolják mind többen, hogy rájuk más, lazább szabályok vonatkoznak. Javulás a nevelő célzatú szózatoktól, pár amatőrt lebuktató kampányszerű ellenőrzésektől nem várhatunk. Balkáni állapotokat makarenkói módszerrel lehet felszámolni. Csak pofon helyett büntetni, büntetni, büntetni. Követelem, hogy a közlekedési rendőrök ne bent ásítozzanak a kapitányságon, rajta, bátran, jöjjenek ki és növeljék az állami bevételt.

De a legjobb a technikai arzenál növelése lenne. Kamerákat akarok minden forgalmas útra, minden lámpához. Talán nem is járok messze a megoldástól. Legalábbis valamiért hirtelen nagyon aktív lett a Társaság a Szabadságjogokért nevű csoportosulás. Drukkolok nekik, hogy még többször piszkálódhassanak a bíróságokon a hatóságok ellen.

Ja, hogy szerintük a döntés értelmében nem kell engedni "háborítatlan magánszférához való jogunkból, mostantól legalább tudhatjuk, mikor és hol működnek a kamerák, és ezáltal kevésbé leszünk kiszolgáltatva a minket figyelőknek"? Tudják, kedves jogvédők, akiknek nincs okuk a félelemre, inkább örülnek a szükség esetén aktiválódó Nagy Testvérnek.