Az A6 Avant szeptembertől lesz kapható, de ez a biturbós kivitel csak később érkezik, ezért nem is hoztak belőle sokat a sajtótájékoztató színhelyéül szolgáló kastély parkolójába. Az előadó mosolya után viszont – amint az sejthető volt – olyan sor állt újságírókból azért a talán három darab autóért, mint 1977-ben a János kórházi ABC előtt az ananászos joghurtért. Órákat vártunk, mire sorra kerültünk. Addig legalább volt időm megnézni az új motor működő modelljét – szenzációs, ahogy a két turbó átadja egymásnak a stafétát, érdekes lehet, milyen lesz életben.
Ráadásul olyan belsővel kaptuk az autót (meg a fotózott 3.0 TFSI-t is), ami a kedvencem, és amihez fogható fabetétek semmilyen más kocsiban nincsenek ma. Csíkos, pácolt és pácolatlan rétegekből álló tölgyfurnér, ettől olyan a belseje, mint valami százmilliós jachté. Megéri erre az extrára rákölteni a háromszázezer forintot, mert szemre harmincmillióval növeli az autó értékét. Elementáris.
Az előadó ember mutogatott képeket is, hogy beépítettek valami tehéntőgy formájú rezonátordobot a hátsó kipufogórészbe, hogy ennek a sportos motornak az orgánuma is megfelelő legyen. És hozzátette – meg fogunk lepődni.
Hát... Meg.
Azt a leborult, földindulásos, hörgős, reszelős, durva brutál anyját ennek. Mi ez? Mit tettek ebbe? Eeeeeeeez, díííííízel???? Lehetetlen. Ez egy amerikai vényolc. Nyitott kipufogón. Na jó, nem amerikai, legyen német. De vényóc, és nyitott, az ziher. Audis köcsögök soha nem szóltak még ilyen szépen.
Akkor is álltak volna a szőrök a karunkon, ha a Flamingóból tartottunk volna elfele egy ABBA-parti után, és két órával korábban teljes Veet-kúrán estünk volna át. Ilyen nincs is. Morog, fújtat, életveszély. Mire jó, hogy ez dízel? Hiszen aki ilyen autót vesz, rugdalni fogja a gázt, kettőket visszagangolgat, beleforgat a pirosba, mínusz húszban ablakot leteker, magasról tojik majd a fogyasztásra. Ja igen, tudom már: az emissziós kvóták és a behajtási engedélyek miatt. Oké. De akkor is: ez egy állat. És rémségesen antiszociális.
Úgy vetettük rá magunkat az autópályára, mint egy tévedésből vízszintesen kilőtt Enterprise, rettegtem is rendesen, nehogy elveszítsünk akár egyet is a hővédő kerámialapkákból – hiszen lesz majd pillanat, amikor vissza kell térnünk a Földre.
Ez az autó más dimenzióban mozog, mint a többi, akkora tüdeje van százhatvannál, mint más kocsiknak nulláról elstartolva. Amikor én vezettem, nem is tudtam felhívni Andris figyelmét arra, milyen szépen moccan kétszázharmincról a mutató, mert mire elkezdtem a mondatot, kettőnegyvenen hirtelen lett, és mire befejeztem volna, már kettőötvenötön táncolt. Ez közveszélyes. Ja, és a motor Győrben készül, kicsit lehetünk ám büszkék is, benne van a magyar input.
És addiktív. Nincs az az isten, hogy valaki képes legyen egy ilyen autó tulajdonosaként megtartani a jogosítványát, hiszen ez öthárom alatt van százon, kétszázon se sokkal később. Maximum, ha OLYAN kapcsolatai vannak, tudják. A nyolcgangos tiptronic automatát ismerjük már a BMW-kből, ez nagyjából a világ legjobb váltója, és itt se kell benne csalódni (bár a BMW-ben mintha gyorsabb lenne hangyányit, ezt majd nem ártana ellenőrizni), az elsőkerékhajtást pedig nem kell fitymálni benne, hiszen a biturbó 3.0 TDI csak quattróval kapható.
Ide tartozik, hogy az A6 Avant-k többsége természetesen megrendelhető elsőkerék-hajtással és quattróval egyaránt, csak a csúcsmodellek ilyen szűkmarkúak, hogy csak 4x4-ben léteznek. Váltóból is négyféle van: kézi (so-so), folyamatosan változó áttételű CVT (azaz multitronic, de ezt nem próbáltam), duplakuplungos DSG (gyors, mint állat, a neve itt S-tronic), no meg ez a ZF-féle nyolcgangos, ami maga az isten.
Mint már említettem, a kereskedők szeptemberben húzzák ki a skatulyákból az új A6 Avant-okat. A legkisebb a 2.8 V6 FSI lesz 13,9 misiért, ami alig hatszázezerrel több a szedánnál. A 3.0 V6 TFSI (az egyetlen igazán jó benzines) 18,2 lesz, az alap 2.0 TDI-hez pedig 12,4-ért hozzá lehet majd jutni. 13,1 a 204 lóerős, kerek 17 mila a 245 lóerős, háromliteres dízel ára. A szenzációs biturbóról, így kereskedelmileg, sajnos semmit nem tudunk még. De aki teheti, és lesz minimum húsz milája (gondolom a körül alakul majd az ára), várja meg.
Vérző orral, átrendeződött belső szervekkel, szívem kamráin apró, friss infarktushegekkel hagytam el a bemutatót. És búcsúzóul muszáj pár dolgot leszögeznem, mert egy ilyen esemény után az embernek szörnyű közlésingere támad.
1) Az életben nem hallottam még olyan széria dízelmotort (gyári kipufogón át), mint az új Audi biturbós. Fülre ez igazából jobb, mint a mai V8-as benzinesek. Lehengerlő.
2) Halkan jegyzem meg, hogy szerintem ilyen érdekes dízele ma a BMW-nek sincs, nemhogy a Mercedesnek. Nagy követ dobott az Audi ebbe a pocsolyába.
3) A Rolls-Royce-okon innen ma az Audikban van a legszebb fabetét, sőt, talán a legigényesebb belső tér is, és ez a többség számára bőven elég ellentételezés a hátsókerék-hajtás nyújtotta, leginkább pszichológiai, és csak bizonyos körülmények között kiélvezhető fizikális előnyökért, ami, mondjuk a BMW-vel jár. Még talán a kicsivel nagyobb szél- és gördülési zajt is megbocsátja az ember az Audinak, pláne, hogy ebben vannak a legszuperebb ülések is.
4) Már előre rettegek attól, amikor a maffiózok és a politikusok felfedezik majd maguknak ezt az új dízelt, és felbukkannak a tükrömben, miközben szabályos százharminccal vánszorgok az autópályán. Halott leszek, talán a családom is.
5) Az amerikaiak a hajukra kenhetik a 3.0 TFSI-t, mert kötve hiszem, hogy ők megélik a biturbós dízel-A6-élményt. Szegények, nem tudják, miről maradnak le.
Szuper élmény volt. Nem hittem volna, hogy a régi Quattro, az S2 és az RS4 után a következő Audi, amiért értékes szerveket lennék hajlandó átadni hűtőládával érkező, gyanús, török kereskedőknek, egy dízel lesz.
Vállalom. Ha önök is kipróbálják majd, hasonló véleményen leszünk. Mind.
