Bemutató: Alfa Romeo Tonale – 2022.

Ha azt mondom Alfa Romeo, a márka minden rajongójának két dolog jut az eszébe. Szívritmus zavart okozóan szemet gyönyörködtető formaterv és hátborzongatóan izgalmas vezethetőség. Aki ült akár a Giuliában, akár a Stelvióban, az a megmondhatója, hogy a közelmúlt mindkét Alfája magas fokon nyújtja mind a kettőt, ami korábban mindig elegendő is volt a vevők szívének megnyeréséhez. Mintha azonban Milánóban nem tűnt volna fel, hogy időközben a huszonegyedik századot írjuk, feltalálták az internetet, egyáltalán sok minden más már, mint régen volt, és ezzel párhuzamosan a vásárlói elvárások is átalakultak.

Ez vezethetett oda, hogy a közös műszaki alapra épülő (Giorgio platform) Giuliát és Stelviót egyaránt már a megjelenésükkor elavult információs és médiarendszerrel szerelték fel. Meglehetősen kezdetleges menürendszerük gyenge felbontású, kis méretű kijelzőn kezelhető, miközben már márkák nagy méretű, borotvaéles képű érintőképernyőket szereltek a műszerfalra, amit akár beszédhanggal vagy hadonászással is lehetett vezérelni, bár az utóbbi használhatóságáról erősen megoszlanak a vélemények.

A most, némi vajúdás után (a tanulányautót épp három évvel ezelőtt, a 2019-es Genfi Autókiállításon tették közszemlére) bemutatott Tonale esetében nem követték el ezt a hibát. Új kompakt szabadidő-autójuk a modern technológia minden vívmányát felvonultatja, sőt, olyat is, amit eddig senki más nem kínált. Kezdve a láthatókon: a hagyományos, kétcsövű Alfa műszerfalon belül nem analóg mutatós műszerek tájékoztatnak a legfontosabb adatokról, hanem 30 centi átlójú TFT kijelző. A műszerfal közepére ültetett, 26 centis, Android operációs rendszeren alapuló érintőképernyő is megfelel már minden szempontból a mai kívánalmaknak, azt is beleértve, hogy interneten keresztül frissíthető. A hagyományokhoz való észszerű ragaszkodást mutatja azonban, hogy a klíma közvetlen gombokkal, a menüben turkálás nélkül is kezelhető.

Szintén az új idők új szelének jele, hogy a nyomkodást nem kell túlzásba vinni, a Tonale ugyanis Amazon Alexa alapú hangvezérlésével ért a szóból. Az Amazonos együttműködés odáig terjed, hogy a Tonale akár távirányított csomagátvevő helyként is működhet. Az internetes kapcsolat ezen kívül arra is lehetőséget teremt, hogy az autó állapotáról, például az üzemanyagszintről, földrajzi helyzetéről is tájékozódjon a tulajdonos a mobilja segítségével. És, amit mások nem tudnak, a Tonaléhoz az Alfa kínál NFT technológiát, amivel a márka állítása szerint az adott autó teljes élete szervizelésestől mindenestől lekövethető, aminek például eladáskor lehet hasznát látni. A témához tartozik, hogy a legkorszerűbb vezetéstámogató rendszerek mindegyike megtalálható a Tonaléban, méghozzá annyira, hogy ezek együttese eléri az önvezetés második szintjét.

Tudni kell azonban, hogy alapvetően más volt a kiindulási helyzet a Giulia és a vele közös műszaki alapokon álló Stelvio, illetve a Tonale esetében. A Giulia-Stelvio páros szó szerint a nullából indult. Egy teljesen friss, hátsókerék-hajású padlólemezt kellett hozzájuk kifejleszteni annak összes tartozékával együtt, ami az erre szánt összegek akkora részét emésztette fel, hogy kevesebb jutott a talán a kevésbé lényegesnek tartott médiarendszerre. A Tonale esetében alapvetően más a felállás, ugyanis egy már meglévő padlólemez csupán célirányosan átdolgozott, új változatára épül.

Műszaki értelemben a Tonale legközelebbi rokona a Jeep Renegade, aminél azonban jóval nagyobb: 453 centis hosszával, 184 centis szélességével és 160 centis magasságával az Audi Q3, a BMW X1 és a Mercedes GLA egyenesági konkurense. Egyik hajtáslánca, a konnektorról feltölthető hibrid is hasonlóságot mutat a Renegade erősebbik 4xe változatával. A rendszerben a belsőégésű motor ugyanúgy az 1,3 literes, 180 lóerős Multiair benzinmotor, amely hatfokozatú hagyományos automataváltón keresztül hajtja az első kerekeket. A hátsó kerekeket hajtó elektromotor azonban nagyobb, 90 kW teljesítményű, így a rendszerteljesítmény 275 LE, amivel 6,2 másodperc alatt sprintel százra a Tonale. A hibrid akkumulátor kapacitása is nagyobb, 15,5 kWh, ami a gyár mérései szerint városban 80 km, átlagban pedig 60 km távolság megtételéhez elegendő. A belső égésű és az elektromos motor elhelyezéséből adódik, hogy a konnektoros hibrid változat összkerékhajtásúként is működhet.

Európában - a károsanyag-kibocsátási korlátozásokat szem előtt tartva - elsősorban valamilyen fokú villamosítással tervezi forgalmazni az Alfa a Tonalét, ezért a két teljesítményfokozatban kínált másik hajtásrendszer is hibrid. Mindkettő belsőégésű motorja négyhengeres, másfél literes benzinmotor, a kisebb teljesítményű, Miller ciklusban dolgozó teljesítménye 130 LE, nyomatéka 240 Nm. A nagyobb, 160 lóerős változat a jobb rugalmasság érdekében változó geometriájú turbófeltöltőt kap, amit a Porschén kívül a Volkswagen használ benzinmotoron.

Mindkét motor hétfokozatú, duplakuplungos automataváltón keresztül az első kerekeket hajtja. A hibrid rendszer másik erőgépét, a 48 voltos feszültséggel üzemelő, 55 Nm nyomatékú és 15 kW-os elektromotort ennek házába építik be a benzinmotor és a váltó közé. A villanymotor rövid távon önmagában is képes mozgásban tartani, vagy akár mozgatni is a Tonalét, például parkoláskor, vagy dugóban araszoláskor. A rendszer része még ezen kívül minden hibridben az ékszíjas indítómotor-generátor, amely zökkenőmentesen kelti életre bármely szükséges pillanatban a benzinmotort. És, ami egy új Alfa Romeo esetében már nem hiányozhat: minden hajtáslánchoz jár a DNA forgókapcsoló, amivel a sportos, normál és takarékos üzemmód között lehet választani.

Egyes piacok számára még két hajtásláncot kaphat a Tonale. Elsősorban a tengerentúli vásárlók számára szánt változat kétliteres, turbófeltöltős benzinmotort kap, amely automatikus váltón keresztül mechanikusan hajtja mind a négy kereket. A másik egy elsőkerék-hajtásos, szintén automata váltós, 130 lóerős dízel.

Nagy baj lett volna, ha a modern technológiák bevezetésével egyidejűleg az Alfa elfeledkezett volna az olyan hagyományos értékeiről, mint a sportos vezethetőség. Ennek egyik összetevője a kormány közvetlensége, amit azzal értek el, hogy a kormánymű áttételét kicsire 13,6-ra vették. Az elöl MacPherson, hátul oldalanként két kereszt- és egy hosszlengőkaros futóműhöz kétféle csillapítást kínálnak. Az alap a japán Konitól származó, a lengési frekvenciával együtt automatikusan változó csillapítású (Frequency Selective Damping) rendszer, amely azzal, hogy a kisebb úthibákon engedi puhán rugózni a kerekeket, ugyanakkor a nagyobb kilengéseket és karosszériamozgásokat keményen kordában tartja, egyszerre próbálja a kellemes utazási kényelmet és a biztos úttartást szolgálni. Aki ennél többre vágyik, megrendelheti a Marelli által fejlesztett, elektronikusan vezérelt, kétfokozatú lengéscsillapítást, amely a DNA kapcsoló takarékos és normál állásában kényelmesre, míg a sportosban feszesre hangolja a csillapítást. A fékrendszert ismét egy jól ismert olasz specialista, a Brembo szállítja a Tonaléhoz, méghozzá nem is akármilyet. Az első féknyergek rögzítettek, és nyergenként két-két (vagyis összesen négy) szembedolgozó dugattyú fogja satuba a belső szellőzésű tárcsát.

Papír alapon a Tonale mindent hoz ahhoz, hogy ne csupán a márkahívek soraiban arasson sikert, hanem más márkáktól is átcsábíthasson vásárlókat. A Centro Stile Alfa Romeo formatervezői szemmel láthatóan szép munkát végeztek, a kor (környezetvédelmi) elvárásainak megfelelő hajtásláncok között mindenki megtalálhatja a hozzáillőt, a futómű pedig elvileg tudja azt, amit egy Alfának tudni kell (a többit a próbautak után), és végre az információs és a médiarendszer, és velük együtt a szolgáltatások is felnőttek a kor színvonalára. Ha mindezzel nem tud több vevőt magához vonzani az Alfa, akkor tényleg semmivel sem. Hacsak a 2024-től érkező tisztán elektromos típusok nem nyitnak teljesen új lapot a márka életében...

Ha érdekel, hogy milyen egy Alfa Romeo, amikor gyárilag 510 lóerős, akkor ezt a videót nézd meg!