Teszt: Felderítő Úszó Gépkocsi - 1964

A Veterán Katonai Hagyományőrző Egyesület elnöke vásárolta meg a honvédségtől, persze kalandos körülmények között. A lepukkant állapot, a fúrógéppel meglyuggatott, és így használhatatlanná tett rádió mellett a legviccesebb az adásvételi szerződés hatos pontja: "Mivel a jármű a Magyar Honvédség tulajdonát képezte, az eladó annak üzemeltetési, javítási és egyéb adatairól felvilágosítást nem ad."

Nem is kell, valójában egyszerű konstrukció, mindenre rá lehet jönni. 5517 köbcentis, soros négyhengeres dízelmotor. A 100 nagyon kemény lóerő váltón és osztóművön keresztül négy kereket hajt. Eredetileg volt még két-két plusz kerék is nagyjából a tengelytáv felénél két oldalt, hidraulikával lehetett leengedni őket a földig, és terep kettes fokozatban kaptak hajtást is. Ezekre akkor lehetett szükség, ha egy bukkanón felült a gépkocsi alja.

És ez még nem minden. Mivel a nevében benne az úszó szó, muszáj neki vízben is haladnia. Ezt két rotorral oldja meg, amelyek szintén az osztóműből kapnak hajtást. A jet-ski rendszerű, alul beszívom, hátul kifújom a vizet hajtással tud haladni, de ehhez meg kell nyitni a rotorok mögötti ajtókat, amit a fülkében található karokkal lehet megtenni. Mivel alul és oldalt teljesen páncélozott, nem folyik be sehol a víz a kényes részekhez. Az övvonal ennél a járgánynál értelmetlen szó, mégis ezt tudom megjelölni merülési mélységnek. És a képek láttán szerintem érthető is.

Külsőleg tehát egyrészt a vízi jártasság könnyítése volt a cél, másrészt meg a lopakodás, mivel felderítésre szánták. A hátra helyezett, kicsit hangos dízelmotor, felülről betakarva páncélzattal elhalkul, és alig 50 méteres közelségből hallani csak, hogy duruzsol. Ez a motorvédelem egyébként egy másik érdekes megoldást is igényel. A hűtő megdöntve, majdnem vízszintesen áll a motor előtt, és mivel ő a lövésztalálattal szemben a legkevésbé ellenálló, le van takarva rendesen. A hűtő hatást így állandó ventilátorforgással fokozták, amit meg a mechanikus adagolóról lejövő tengely végez.

A páncélzatban egyébként teljesen meg lehet bízni. Az hagyján, hogy az első lengőkarok szilentjeit - önmagukban is brutális méretűek - is tökéletesen elzárják egy esetleges aknarobbanástól, és az is mellékes, hogy a kormánymű mechanikus része a fülkében, a vezető lába alatt van, tehát a páncélzaton belül, de a lényeg az összeszerelési minőség. Állítólag minden egyes páncéllemezbe a felhegesztése előtt belelőttek a megfelelő távolságból és a megfelelő fegyverrel - amire a gépkocsit kalibrálták, ugye -, és amelyik lemezen átment a lövedék, azt nem rakták fel, hanem vitték vissza beolvasztani. Ezt támasztja alá, hogy minden lemezen van legalább egy lövésnyom, pedig a gép nem vett részt harcban.

Mivel 1964-ben született, nem is volt rá sok esélye, bár 1968-ban ellátogattak ezzel a példánnyal Csehszlovákiába... Csúnya történet, a lényeg viszont, hogy pár éve, mikor a klub egy katonaijármű-találkozóra ment vele most már Csehországba, a helybéliek nem dobálták meg paradicsommal, hanem ők is nosztalgiázva emlékeztek vissza a régmúltra.

A múltban, a gyártás körül voltak még meglepő dolgok. Például, hogy a győri gyárból Budapesten keresztül szállították a FUG-okat Kalocsára. Igen ám, de a NATO kémei nagyon is szemmel kisérték ezt a folyamatot, hogy pontos adatokat kapjanak a gyártási kapacitásról, hogy egy nap alatt hány FUG-ot tudnak elkészíteni a gyárban. Erről a kémkedésről persze tudtak a katonaságnál is, így azt a trükköt találták ki, hogy több autóra ugyanazt a rendszámot festették, és a számok sem sorban, hanem összevissza követték egymást. Így a megfigyelőknek halványlila gőzük sem volt, hogy egy autót látnak többször jönni-menni, vagy többet.

Így viszont a hadsereg sem tudta megkülönböztetni a verdákat, ezért az első páncéllemezbe az orrnál beleütötték a sorozatszámot, és az igazi (honvédségi) rendszámot is. Ezt a felújításkor megtalálták ezen a darabon is, így most már NATO kémek híján felfesthették az eredeti számokat is, és így teljes pompájában találkozhatunk vele. Merthogy üzemképes, sőt a legutóbbi dunai árvíznél segédkezett az elzárt, csak hajóval megközelíthető lakott területek feltárásában.

Minden katonás undorodásom félretéve teljesen felpörögtem a géptől. Hát még, amikor a fejembe nyomták a hangosítással egybeépített fejvédőt, tisztára úgy éreztem magam, mint a Négy páncélos és a kutya egyike. Persze hamar rájöttem, hogy hozzáértés hiányában Gustlik nem lehetek (bár mindig is ő szerettem volna lenni), maximum a kutya.